Az Állandó Oktatási Alap kilenc év elteltével is sikeresen gyarapszik
A csecsemő korában elárvult Tyson Kemege gyermekbénulásban szenved. Kenyában, Nairobiban nőtt fel. Soha nem aludt még rendes ágyban, és ritkán fordult elő, hogy egy nap kétszer evett volna. Csak mankóval boldogul.
Elhatározta, hogy a kenyai Augustana Főiskolán fog információtechnológiát tanulni, csakhogy családi háttér és pénz nélkül elég halványak voltak az esélyei.
Néhány évvel ezelőtt Kemege testvér, miután befejezte a középiskolát, csatlakozott az egyházhoz. Nemsokára megismert egy idős misszionáriusházaspárt, és mesélt nekik a vágyairól. A miszszionáriusok segítettek kapcsolatba lépnie az Állandó Oktatási Alap (ÁOA) bizottságával. Az ÁOA által biztosított kölcsön segítségével felvételt nyert az iskolába.
„Én vagyok a világ legszerencsésebb embere” – mondogatja Kemege testvér a misszionáriusoknak.
Kemege testvér szolgált az Augustina Főiskola diáktestületének elnökeként, és az egyházközségében is két elhívást tölt be.
Kilenc év telt azóta, hogy Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) bejelentette az ÁOA programját, és napjainkban már több mint 38 000 résztvevője van 42 országban. A világméretű gazdasági nehézségek ellenére az Állandó Oktatási Alap zökkenőmentesen működik, és segít, hogy az olyanok, mint például Tyson Kemege képzettséget szerezhessenek, és így kitörjenek a szegénységből, és közösségük hasznos tagjaivá váljanak.
Az ÁOA programjában részt vett és tanulmányait befejezett személyek több mint 87 százaléka rendelkezik jelenleg állással.
A kihívások legyőzése
Bár a programot nem érintette a gazdasági válság, a program felügyelői azt mondják, azért volt néhány kihívás, melyen túl kellett jutni. Ezek közül az egyik legnagyobb a résztvevők számának növekedése.
„Az akadályok, melyekbe beleütköztünk, és melyeket le kellett győznünk, olyan megszokott dolgok, melyek együtt járnak a gyors növekedéssel és a nemzetközi terjeszkedéssel – mondta John K. Carmack elder, aki a Hetvenek nyugalmazott tagja és az oktatási alap ügyvezető igazgatója. – Az akadályok közt volt a program megfelelő népszerűsítése, a követelmények és a hozzáférhetőség ismertetése, valamint a résztvevők támogatása.”
A programot az egyház központjában egy viszonylag kis létszámú adminisztratív csoport igazgatja, amely néhány fizetett alkalmazottból, misszionáriusi házaspárokból és helyi önkéntesekből áll. Két nyugalmazott általános felhatalmazott felügyeli: Carmack elder és Richard E. Cook elder.
Ahhoz, hogy megfelelően működtetni tudják a széles körben elterjedt programot, az ÁOA munkatársai és misszionáriusai együtt dolgoznak a területi elnökségekkel, hogy képzést nyújthassanak a területi vezetőknek, akik majd a helyi vezetőket képzik, és támogatják a helyi tanárokat, alkalmazottakat, önkénteseket és a résztvevőket.
„Rendkívül újszerű kezdeményezés volt ez a múltban, és most is az – mondta Rex Allen, a program képzési és kommunikációs igazgatója. – Minden szinten új, ezért elengedhetetlen a kommunikáció és a képzés.”
A program működése
A program annak a sok ezer embernek köszönhető, akik pénzt adományoznak az alapnak. Az adományok száz százalékát a résztvevők támogatására fordítják.
A résztvevőknek a folyamat egy előkészítő fázissal indul, melyet azon vallási hitoktatás programján keresztül koordinálnak, melyre az egyháztag beiratkozott. Az UNSZ munkaügyi központok segítségével a tagok részt vesznek a „Tervezés a sikerért” és egyéb pályafutási tanfolyamokon, mielőtt kitöltenék az internetes hitelkérelmi lapot.
Miután a hitelt jóváhagyták, a résztvevők elkezdik tanulmányaikat. Elkötelezik magukat, hogy miután elhelyezkedtek, visszafizetik a hitelt, hogy mások is részesülhessenek az alapból. A résztvevők éves szinten több mint 2,5 millió amerikai dollárt törlesztenek vissza.
Carmack elder azt mondta, a program nemcsak a tagok nagymértékű pénzügyi támogatása miatt olyan sikeres, hanem a nagyszerű vezetés miatt is. „Az Állandó Oktatási Alap szülőatyja Gordon B. Hinckley elnök – mondta –, de [Thomas S.] Monson elnök ugyanolyan mértékben támogatja és érdeklődik iránta, mint ahogy Hinckley elnök tette. Monson elnök már a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte a programot, ma pedig prófétai rálátással irányítja.”
Az eredmények
Hinckley elnök a következőket mondta, amikor a 2001-es áprilisi konferencián bejelentette a programot: „Jó munkavállalói képességgel felvértezve ezek a fiatal nők és férfiak kiemelkedhetnek a szegénységből, melyet nemzedékek óta ismernek. Jobban tudnak majd gondoskodni a családjukról. Szolgálnak majd az egyházban, gyarapodnak a vezetői képességekben, és egyre nagyobb felelősségeket látnak el. Vissza fogják fizetni a kölcsönüket, így lehetővé téve mások számára is, hogy olyan áldottak legyenek, mint ők” (Az Állandó Oktatási Alap. Liahóna, 2001. júl. 60.; Ensign, May 2001, 51).
A program vezetőinek szeme láttára teljesednek be Hinckley elnök szavai. Néhány olyan országban, ahol az ÁOA működik, a jelenlegi egyházi vezetők mintegy 10–15 százaléka maga is részesült az alapból.
„Ez nem egy üres álom – tette hozzá Hinckley elnök. – Csodálatos és nagylelkű barátok jósága és kedvessége által rendelkezünk a forrásokkal. Megvan a szervezetünk. Megvan az emberi erőforrásunk, valamint az Úr odaadó szolgái, hogy sikerre vigyék a programot. Ez egy teljesen önkéntes erőfeszítés, mely gyakorlatilag semmibe nem kerül az egyháznak. Alázattal és hálásan imádkozunk, hogy Isten támogassa ezt az erőfeszítést, és hogy bőséges és csodás áldásokat hozzon sok ezer ember életére, akárcsak elődszervezete, az Állandó Kivándorlási Alap, mely kimondhatatlan áldásokat nyújtott mindazoknak, akik részesültek az ezáltal kínált lehetőségekben.”
A program, kilenc évvel a létrejötte után, továbbra is fejlődik, Allen testvér szerint „a hatalmas jóakaratnak és óriási hitnek köszönhetően”.
Az érdemes egyháztagok nagy áldásokat nyerhetnek el,
ha részesülnek az Állandó Oktatási Alap gyümölcseiből…
valamint azáltal is, hogy visszaadják, és így az mások javát is szolgálhatja.
Illusztráció: Brad Teare