Nem leszek csaló
Joanna Mae Rangga, Fülöp-szigetek, Southern Leyte
Amikor elsőéves egyetemista voltam, gyakran csalódtam az osztálytársaimban, ugyanis közülük sokan csaltak a vizsgákon. Néhányan becsempészték a jegyzeteiket az osztályba, némelyek szöveges üzenetben küldték el a válaszokat másoknak, és akadtak, akik odáig is elmentek, hogy osztálytársaikról másoljanak.
Azok, akik csaltak, mindig magasabb pontszámokat értek el, mint én. Mégsem estem abba a kísértésbe, hogy csatlakozzak hozzájuk, mert azt már régen az elmémbe és a szívembe véstem, hogy jobb becsületesen 0 százalékot elérni, mint csalással 100 százalékot.
Ha csalnék, nem tudnék jó példát mutatni nekik, nem úgy élnék, hogy megoszthassam velük Jézus Krisztus evangéliumát, és a tetteim nem azt tükröznék, hogy az egyház igaz.
Egyik délután az egyetemi pénztáros irodájába mentem megérdeklődni, hogy mennyi a még be nem fizetett tandíjam. Ahhoz, hogy a következő héten letehessem az év végi vizsgáimat, még az előtt be kellett fizetnem az összes díjat. Útközben aggódva gondolkodtam azon, hogy honnan fogom megszerezni a szükséges összeget. Egy olyan önellátó diáknak, mint én, szűkösek voltak az anyagi lehetőségei.
Az irodába érve megkérdeztem a pénztárostól, hogy mennyivel tartozom még.
„Az egyetemi éveid alatt már nem kell többet fizetned” – mondta.
Megdöbbentem, és megkérdeztem tőle, biztos-e benne, vagy esetleg csak tréfát űz velem.
„Igen, biztos vagyok benne, és komolyan beszélek” – mondta. – A pályaválasztási tanácsadó beadott egy kérvényt a nevedben, hogy ösztöndíjat kapj egy szenátortól. Most már ösztöndíjas vagy.”
A szavai nagyon boldoggá tettek. Köszönetet mondtam neki, azután szaladtam a pályaválasztási tanácsadó irodájába, hogy megköszönjem személyes közbenjárását.
„Nem nekem kell megköszönnöd” – mondta a tanácsos, miután elmondtam neki, hogy mennyire hálás és boldog vagyok. – Én csak egy eszköz voltam.”
Amint eljöttem tőle, eszembe jutott a szentírás, melyet mindig szerettem megosztani: „És áldott az, aki hűségesnek találtatik nevemhez az utolsó napon, mert felemeltetik, hogy abban a királyságban lakjon, mely a világ megalapítása óta neki lett elkészítve. És íme, én [Jézus Krisztus] vagyok az, aki ezt elmondta” (Ether 4:19).
A helyes cselekedeteimmel tanúsítottam, hogy Mennyei Atyánk parancsolatait hűségesen betartom – még olyan helyzetben is, amelyben a tisztességtelenség volt a gyakori. Tudom, hogy ha szilárd maradok a hitemben, Ő soha nem fog elhagyni engem.
Boldog vagyok, hogy most a tandíjak miatti aggodalom nélkül tanulhatok. Ez az élmény arra buzdít engem, hogy továbbra is igaz módon cselekedjek – nem a jutalmak vagy az áldások miatt, amelyeket kaphatok, hanem azért, mert szeretem a Mennyei Atyát és fiát, Jézus Krisztust, aki példát mutatott nekem.