Megtalálni a megbocsátás módját
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utahban él.
Mindnyájan kerülünk olyan helyzetbe, amikor valaki olyat tesz, amivel megbánt minket. Néha lehetetlennek tűnik, hogy elengedjük a fájdalmat, ám a Szabadító azt tanította, hogy bocsássunk meg minden embernek, még akkor is, ha nagy sérelem ért minket. A megbocsátás néha nehéz munka, ám ha olyan dolgokat teszünk, amelyek közelebb visznek Krisztushoz, rálelhetünk a megbocsátásból fakadó békére. Az alábbiakban két fiatal nő osztja meg a másoknak való megbocsátással kapcsolatos élményeit.
Megbocsátottam egy barátomnak
Amikor Renee* iskolát váltott Belgiumban, örült, hogy új barátokat szerezhet. Ekkor azonban az egyik barátja tett valamit, ami megnehezítette a dolgokat. Renee így mondja el a történetet:
„A barátom, Nora létrehozott egy Facebook fiókot egy másik barátom, Kate nevében. Zaklatni kezdte az embereket ezen az ál-profilon keresztül, és mindenki Kate-et vádolta azzal, hogy ő gonoszkodik. Nora még engem is kigúnyolt az iskolában, a vallásomat és a személyiségemet kritizálta. Próbáltam elkerülni ezeket a támadásokat, de nem sikerült, ezért más társaságot kerestem.
Amikor Nora beismerte a hamis profilt, mindenki haragudott rá. Nora ugyan írt nekem egy bocsánatkérő levelet, de úgy éreztem, hogy nem tudok neki megbocsátani. Annyira mérges voltam!
Egy nap, amikor a szentírásokat olvastam, ráakadtam a Tan és a szövetségek 64:9–10-re: »Azt mondom tehát nektek, hogy meg kell bocsátanotok egymásnak; mert aki nem bocsátja meg testvérének a vétkeit, az kárhoztatva van az Úr előtt; mert őbenne marad ott a nagyobb bűn. Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok.«
Rögtön Norára gondoltam. Tudtam, hogy nem helyes ennyire mérgesnek lennem. Imádkoztam, és kértem a Mennyei Atyát, hogy segítsen megbocsátanom Norának. Nem volt könnyű, de mégis sikerült megtennem. Elkezdtem érdeklődő üzeneteket küldeni neki, megkérdeztem, hogy milyen volt a napja, és időnként beszélgettünk az ebédszünetben. Megtudtam, hogy Nora édesapja 4 évvel ezelőtt meghalt. Nehéz volt az élete, és úgy érezte, hogy senki sem szereti őt. Örültem, hogy nem haragudtam többé rá. Néhányan, Kate-tel együtt, nem értették, hogyan bocsáthattam meg Norának, de én tudtam, hogy amit tettem, az helyes, és a Mennyei Atya büszke rám.”
Renee megtanulta, hogy Isten azt parancsolja, hogy mindenkinek bocsássunk meg. Azáltal, hogy követte ezt a parancsolatot, könyörületet és megértést tanúsított Nora iránt, és teljességgel meg tudott neki bocsátani.
Békességre leltem a fivérem halála után
Amikor Janet fivére meghalt egy ittas tizenéves sofőr és utasai által okozott autóbalesetben, tudta, hogy el kell engednie a keserűséget, melyet érzett, de nem tudta, hogyan tegye ezt.
„Nehéz volt eldönteni, hogy mi fájt jobban: a harag, amit ezek iránt a felelőtlen tizenévesek iránt éreztem, vagy az őszinte vágyakozás, hogy visszakapjam a fivéremet. Alig tudtam mit kezdeni az életemben tátongó ürességgel. Emlékszem, milyen buzgón imádkoztam, úgy tűnt, hogy órákon keresztül. Egyszerűen vissza akartam kapni Nathant.
Sajnáltam a fiúkat, akik Nathan halálát okozták, mert tudtam, hogy hatalmas bűntudatuk lehet, ugyanakkor haragot és neheztelést is éreztem irántuk. Könnyű volt hibáztatni őket. Azt mondtam magamban, hogy megbocsátottam ezeknek a fiatalembereknek, de a harag még mindig elöntötte a gondolataimat, amikor csak a balesetre gondoltam. Gyakran feltettem magamnak a kérdést: »Hogyan fogok valaha is igazán megbocsátani ezeknek a fiatalembereknek, és honnan fogom tudni, ha ez megtörtént?«
Végül is imák százai, céltudatos böjtölés, sok tanulás és elmélkedés után úgy éreztem, hogy valóban megbocsátottam nekik. Emlékszem, miként tűnődtem egy napon: »Megbocsátok nekik – gondoltam magamban. – Hogy is ne tenném? Mindenki követ el hibákat. Ki vagyok én, hogy megítéljem őket? Semmit nem fogok megoldani azzal, ha haragot tartok, ezért inkább elengedem azt.« Csodálatos érzés volt! Állandóan arra vágytam, hogy megtudjam, valóban megbocsátottam-e ezeknek a fiatalembereknek, és ez idővel meg is valósult. Nem tudom megváltoztatni, ami Nathannal történt, de dönthetek úgy is, hogy inkább megbocsátással és szeretettel válaszolok, mint haraggal.”
Janet megtanulta, hogy a valódi megbocsátáshoz időre és erőfeszítésre lehet szükség. A Szabadító ezt mondta: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok” (T&Sz 88:63). Janet böjtölés, imádság, szentírás-tanulmányozás és egyéb erőfeszítések által közeledett az Úrhoz. Amikor mi is ugyanezt tesszük, akkor a haragunkat és sértődöttségünket békességre és megbocsátásra válthatjuk.
Telve szeretettel
Janethez és Reneehez hasonlóan a megbocsátás nekünk is segít, hogy könyörületet, megértést és türelmet érezzünk. Amikor megbocsátunk másoknak, az Úr eltölt bennünket az Ő tiszta szeretetével, és Őhozzá hasonlóbbá fogunk válni. ◼