Élettel és energiával telve
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Texasban él.
Melyik az az egy szokás, amelyet ha rendszeresen és fegyelmezetten gyakorlunk, akkor segít nekünk, hogy jobb egészségre, több energiára és erőteljesebb sugalmazásra tegyünk szert?
Fénykép az óra előlapjáról: choness/iStock/Thinkstock
Képzeld el egy pillanatra, hogy egy barátod hozzád fordul tanácsért azzal kapcsolatban, hogy miként kaphatna személyes kinyilatkoztatást. Ha csak egy javaslatot tehetnél, mi lenne az?
Újonnan elhívott általános felhatalmazottként Marion G. Romney elder (1897–1988) alkalmatlannak érezte magát e fontos elhívás betöltésére, ezért tanácsot kért barátjától, Harold B. Lee eldertől (1899–1973), a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjától. A tanács, melyet Romney elder kapott azon a napon, egyaránt meglepő és ösztönző is volt számára. Lee elder ezt mondta: „Ha sikeres általános felhatalmazott kívánsz lenni, akkor sugalmazásra kell törekedned, kinyilatkoztatást kell kapnod. Adok neked egy jó tanácsot: Feküdj le korán és kelj fel korán! Ha ezt teszed, a tested és az elméd kipihent lesz, és akkor a korai órák csendjében több sugallat-szikrát és mélyebb meglátásokat fogsz kapni, mint a nap bármely más szakában.”
Évekkel később, visszagondolva erre az élményre, az akkor már a Tizenkét Apostol Kvórumának elnökeként tevékenykedő Romney elder ezt mondta: „Attól a naptól kezdve alkalmaztam ezt a tanácsot, és tudom, hogy működik. Valahányszor komoly problémám adódik, vagy valamilyen kreativitást igénylő feladat vár rám, amelyben a Lélek útmutatására számítok, mindig több segítséget kapok a kora reggeli órákban, mint a nap bármely más szakában.”1
Amikor először olvastam ezt a beszámolót, én is meglepődtem Lee elder tanácsán. Sosem hoztam volna összefüggésbe a korai felkelésre épülő napirendet a kinyilatkoztatással. Ám most már tudom, hogy közvetlen kapcsolat van a kettő között. Megtanultam azt is, hogy a kinyilatkoztatással hagyományosan összefüggésbe hozott tettek, mint például az ima, a szentírás tanulmányozás, a böjt, a templomlátogatás és a szolgálat mind sokkal hatékonyabbak, amikor korán fekszem és korán kelek.
Szentírásbeli példák
Az ihletett férfiak és nők minden történelmi korban követték ezt az alvásra vonatkozó isteni útmutatást. „Ábrahám pedig [kora] reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala” (1 Mózes 19:27; kiemelés hozzáadva). „Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén [kora] reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát” (2 Mózes 34:4; kiemelés hozzáadva). „Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját” (Józsué 6:12; kiemelés hozzáadva).
Az Úr hogyan kezdte napjait földi szolgálata során? Márk így jegyezte fel: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék” (Márk 1:35). Mária, Krisztus odaadó tanítványa is követte az Ő példáját, és ezáltal hathatós leckét tanított nekünk: „A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz” (János 20:1). Azon a korai reggelen ő lett az első halandó, aki látta a feltámadt Urat.
A korai kelés áldásai
Napjaink nagyszerű vezetői is a kora reggeli órákat használják arra, hogy kinyilatkoztatást kapjanak. Egyszer hallottam, amint a Hetvenek Első Kvórumának egyik tagja megemlítette egy cövekkonferenciai beszédében, hogy korán szokott felkelni. A gyűlés után röviden beszélgettem vele a kora reggeli rutinjáról, majd megkérdeztem tőle, hogy az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának tagjai közül hányan követnek hasonló napirendet. Azt válaszolta: „Mindnyájan!” Ez döntő pillanat volt számomra. A Lélek bizonyságot tett nekem arról, hogy a korai lefekvés és a korai felkelés valóban kapcsolatban áll a kinyilatkoztatások elnyerésével.
Az Úr további áldásokat is ígér azoknak, akik követik az alvásra vonatkozó tanácsát. Figyeljük meg ezeket a csodálatos ígéreteket: „[H]agyjatok fel azzal, hogy tovább aludjatok, mint szükséges; korán térjetek ágyatokba, hogy ne legyetek fáradtak; keljetek fel korán, hogy testetek és elmétek erőre kaphasson” (T&Sz 88:124; kiemelés hozzáadva). Az erőre kap kifejezés azt jelenti, hogy megtelik élettel és energiával.
Arisztotelész, az ókori filozófus a korai kelés szokásának további jótékony hatásait is megemlíti: „Helyes dolog a hajnal hasadta előtt fent lenni, mert ez a szokás hozzájárul az egészséghez, a jóléthez és a bölcsességhez.”2 Benjamin Franklin – az Amerikai Egyesült Államok korai történelmének államférfija – ezekbe a jól ismert szavakba öntötte ugyanezt a gondolatot: „Ki korán fekszik s korán kel, erőre, vagyonra, s bölcsességre lel.”3 A legtöbb ember számára az egészség, a jólét és a bölcsesség azon dolgok közé tartoznak, melyekre leginkább vágynak.
Egészség
A vezérigazgatók átlagéletkora Amerikában 55 év.4 Meglepne, ha megtudnád, hogy egy nemzetközi szervezetnek egy 97 éves úr volt az első számú vezetője? Mit szólnál hozzá, ha azt is megtudnád, hogy ebben az előrehaladott korában az illető még mindig a világot járta, beszédeket és vezetői tréningeket tartott, kormányhivatalnokokkal találkozott, és interjúkat adott a média jelentős képviselőinek? És hogy a két legfőbb alelnöke egy-egy nagyon aktív 79, illetve 87 éves úr volt? Pontosan ez volt a helyzet Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008)egyházelnöki szolgálatának a vége felé. Úgy tűnik, hogy a korán kelés, bár nem az egyetlen faktor, de az egyik tényező, amely hozzájárul az egyházi vezetők által gyakran megért magas életkorhoz.
Ernest L. Wilkinson, a Brigham Young Egyetem egy korábbi elnöke is utalt arra, hogy a korán kelés összefüggésben áll a jó egészséggel. David O. McKay (1873–1970) elnökre hivatkozva, aki az egyház elnöke volt akkoriban, ezt mondta: „Biztos vagyok abban, hogy az egyik legfőbb ok, amely miatt McKay elnök olyan szép, érett és életerős idős kort ért meg, az a tény, hogy már fiatal korában kialakította azt a szokást, hogy korán feküdt le és korán, általában napfelkelte előtt kelt fel, amikor az elméje tiszta, a teste pedig elég erős volt ahhoz, hogy elvégezze a rá váró napi munkát.”5
A korai napirend ugyancsak kapcsolatban áll a szellemi és az érzelmi egészséggel. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Ti pedig, akik legyőzöttnek és elesettnek érzitek magatokat, a nap korai óráiban keressétek a kimenekülést.”6
Bölcsesség
Az alvási szokások és a bölcsesség közötti kapcsolat nem csupán feltételezés. A Brigham Young Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya kijelentette: „Azoknak a tanulóknak, akik szokás szerint későn fekszenek le és másnap későn kelnek fel, alacsonyabb a tanulmányi átlaga, mint azoknak a tanulóknak, akiknek szokása, hogy korán fekszenek le és korán kelnek. Minél később keltek fel reggel a tanulók, annál alacsonyabb volt az átlaguk. Az összes vizsgált tényező közül a hétköznapokon és hétvégéken való felkelés időpontja volt a legszorosabb összefüggésben a tanulók tanulmányi átlagával. Minden óra, amennyivel a tanulók hétköznap reggelente tovább aludtak az átlagnál, 0,13 pontnyi esést eredményezett a tanulmányi átlagukban (0,0–4,0 közötti skálán kifejezve).”7
Nemrég felmérést készítettem 203 utolsó napi szent egyetemi hallgatóval az alvási szokásaikról. Ezek a diákok iskolai napokon átlagosan reggel 7.30-kor keltek, hétvégeken pedig 9.15-kor. Hétköznap átlagosan éjfélkor feküdtek le, hétvégén viszont éjjel egy órakor. Ezek a tanulók homlokegyenest mennek a kutatás eredményeivel szembe, melyek a korán kelést a tudás megszerzésével hozzák összefüggésbe. Talán túl szép, hogy igaz legyen az a felfedezés, miszerint a jobb tanulmányi eredmény a korai kelés eredménye. Lehet, hogy Izrael gyermekeihez váltunk hasonlatossá, akik elutasították a kígyómarás ellenszerét „az út egyszerűsége… miatt”? (1 Nefi 17:41; lásd még Hélamán 8:14–15).
Fontoljátok meg a tanácsot, amelyet Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke adott a bölcsesség elnyerésével kapcsolatban: „Azt tanácsolom a gyermekeinknek, hogy a legfontosabb tanulnivalóikat a kora reggeli órákra tegyék, amikor frissek és figyelmesek, ahelyett, hogy a testi fáradtsággal és a szellemi kimerültséggel keljen esténként küzdeniük. Megértettem a »Korán feküdj, korán kelj« szólás erejét.8 Talán ez az egyik oka annak, hogy a teljes idejű misszionáriusok is a korán fekvést és korán kelést alkalmazó időbeosztás szerint élnek.
További áldások
A feleségével, Barbarával közös írásaiban Joe J. Christensen elder, a Hetvenek nyugalmazott tagja, további áldásokról beszélt azoknak, akik követik az Úr tanácsát az alvással kapcsolatban: „Bizonyára nagyon jó oka van annak az utasításnak, hogy korán feküdjünk le és keljünk fel [lásd T&Sz 88:124]. […] A világ gyönyörűbb korán reggel; az élet sokkal nyugodtabb. Ilyenkor sokkal több mindent lehet megvalósítani rövidebb idő alatt.”9 Egy Brigham Young Egyetemen tartott esti beszélgetés során Christensen elder ezt is mondta: „Néhányan közületek nem pihennek annyit, amennyire szükségük lenne. Néhányatoknál szokássá vált, hogy későn kerültök ágyba, és tovább alszatok, mint ahogy azt a szervezetetek megkívánja. Ezáltal lemaradtok olyan személyes kinyilatkoztatásokról, amelyeket másként megkaphatnátok.”10
Hinckley elnök még egy ígéretet tett az engedelmeseknek: „Ha 10-kor lefekszetek és 6-kor felkeltek, akkor rendben lesznek a dolgaitok.”11
Az Úr alvással kapcsolatos tanácsát követni apró dolognak tűnhet, ámde „finom módszerekkel az Úr nagyszerű dolgokat tud előidézni” (1 Nefi 16:29). Bizonyságom van róla, hogy a korai kelés rengeteg áldást hoz életünkbe, köztük a kinyilatkoztatást is. Bámulatos, hogy mennyivel több mindent tudok elvégezni egy olyan napon, amikor korán térek nyugovóra és korán kelek fel. Az önfegyelem ilyenfajta gyakorlása által nyert előnyök messze meghaladják az ehhez szükséges erőfeszítés árát. Amikor megnyerjük a nap első harcát: az ágyunk elleni harcot, akkor sokkal valószínűbb, hogy további csatákat is nyerni fogunk aznap. Sokkal inkább telve leszünk élettel és energiával.