Zene az életemben
A szerző Brazíliában él.
Abbahagytam a zongorázást, mert féltem attól, hogy elhibázom. Most esélyt kaptam arra, hogy legyőzzem a félelmemet.
Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy zongorázzak. Amikor 12 éves voltam, egy kedves egyháztag megtanított játszani, később pedig édesapámtól kaptam ajándékba egy elektromos zongorát. Azonban a játék varázsa csökkenni kezdett, mert ideges lettem, amikor istentiszteleten próbáltam játszani. Sok hibát vétettem, elszégyelltem magamat, és többé nem akartam játszani. Azt mondtam magamban, hogy csak rengeteg gyakorlás után fogom újra megpróbálni, amikor már szinte tökéletesen megy. Ámde elment a kedvem, és végül eladtam az elektromos zongorát és elástam ezt a tehetségemet.
Évekkel később, egyik vasárnap nem volt zongorista. Az a nőtestvér, aki az egyházközségünkben zongorázni szokott, elköltözött. Amikor láttam, hogy az egyháztagok zongora- és orgonakíséret nélkül énekelnek, éreztem a Lélek ösztönzését, hogy beszéljek a püspökkel. Megkérdeztem tőle, hogy játszhatnék-e, ő pedig beleegyezett.
Most, évekkel azután, hogy abbahagytam a zongorázást, legyőztem a hibázástól való félelmemet. Meglepetésemre, úgy kezdtem el játszani, mintha csak nemrég hagytam volna abba. Vétettem ugyan néhány hibát, de nem sokat. Ez a tapasztalat erőt adott ahhoz, hogy felvessem a püspökömnek, hogy szívesen vállalnám a kíséretet minden vasárnap.
Minden héten gyakorolok, és újra megszerettem a zongorázást. Ahányszor csak gyakorolok, mindig erősen érzem a Lelket az otthonomban. Amikor zongorázok, a házimunkát végző családtagjaim időnként csatlakoznak hozzám, és énekelnek. Ilyenkor, mikor ugyanazt a himnuszt énekeljük, szinte eggyé válunk.
Az egyházközségem több tagja is észrevette a fejlődésemet, és gratulált nekem. Hálás vagyok, hogy hozzájárulhatok a gyűlések lelkiségéhez, és azért is, hogy visszatértem ahhoz a tehetségemhez, amelyet egy ideig hagytam parlagon heverni.
Megtanultam értékelni a zongorajátékot; a nyugalom, amelyet áraszt, csodálatos. Remélem, hogy a mennyben is fogunk ilyenfajta zenét hallani, és ki tudja, talán én is játszhatok majd a celesztiális kórusban!