Édesanyám menyasszonyi ruhája
Angélica Flores Algaba, Mexikó, Querétaro
Kislány voltam, amikor először láttam édesanyám menyasszonyi ruháját. Gondosan el volt csomagolva egy dobozba, és emlékszem, édesanyám milyen óvatosan csomagolta ki, hogy megnézhessem. Mennyire gyönyörű volt! Nagyon vágytam rá, hogy azt a ruhát viseljem majd az esküvőm napján!
Anyukám gyengéden visszatette a ruhát, és megígérte, hogy majd kölcsönadja nekem. Elmondta, hogy a ruha egy különleges ajándék volt édesapámtól. Anyukám annyira gyönyörű volt az esküvői fotókon, csak úgy ragyogott a szerelemtől. A szüleim, akik nem voltak tagjai az egyháznak, csodálatos emberek voltak.
Az egyházról akkor hallottam először, amikor megismerkedtem azzal a férfival, aki később a férjem lett. A találkozásunk különös volt, mert bár ő nem volt tevékeny az egyházban, a megismerkedésünkkor eljutottunk az első látomás történetéig. A történetet bámulatosnak találtam, de nem álltam készen arra, hogy elfogadjam.
Tizenhat hónapon át tartó randevúzást követően álmaim valóra váltak, amikor felvettem édesanyám hosszú fátylas menyasszonyi ruháját, és az oltár elé járultam a vőlegényemmel. Én is ragyogtam a szerelemtől. Sokan mondták, hogy épp úgy néztem ki, mint édesanyám, amikor ő kötött házasságot.
Teltek az évek és két fiunk született. Amikor a férjem vissza akart térni az egyházba, én meggátoltam az igyekezetében. Noha nem voltam aktív abban az egyházban, amelyben felnőttem, nehéz volt elfogadnom egy másik egyházat.
Végül tizenkilenc évi házasság után megtörtént a változás. A férjem visszatért az egyházba, és pár héttel később én is kezdtem eljárni vele. A bizonyságom gyorsan növekedett; megkeresztelkedtem és konfirmáltam. Nem sokkal azután az lett a leghőbb vágyam, hogy felkészüljek a férjemmel való összepecsételésre a templomban.
Azon a boldog napon, amikor elérkezett a pecsételés szertartásának ideje, ismét az édesanyám fehér ruháját viseltem. Egy egyháztag barátom igazított a ruhán, hogy templomi viseletre alkalmas legyen. Azóta is azt veszem fel a templomban.
Mikor édesapám már meghalt, és édesanyám az utolsó napjait élte, ő még mindig nem állt készen arra, hogy elfogadja a visszaállított egyházat. Ennek ellenére sok csodálatos dolgot meséltem neki a visszaállításról. Azt is elmondtam neki, hogy miután áthalad a fátyolon, hallani fogja az igaz evangélium üzenetét. Megígértem neki, hogy egy év elteltével felveszem a menyasszonyi ruhánkat, ő pedig részesülni fog rajtam keresztül a templomi szertartásokban, és hozzá lesz pecsételve édesapámhoz. Így is tettem.
A ruhám most már viseltes, és tudom, hogy egy napon félre kell majd tennem. Ám addig a napig szeretettel viselem – a férjemért, édesanyámért, édesapámért, családtagjaimért, akiket helyettesként szolgáltam a templomban, az igaz evangéliumért, a szent szövetségeimért, Mennyei Atyámért és az Ő fiáért, Jézus Krisztusért.