Urunk, Jézus Krisztus tanítványává válni

Robert D. Hales elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Azok a mintegy csillagképként összeálló jellemvonások, melyek a Krisztusba vetett hit eredményei, mind szükségesek ahhoz, hogy erősen állhassunk ezen utolsó napokban.

Mit jelent Urunk, Jézus Krisztus tanítványának lenni? A tanítvány olyasvalaki, aki megkeresztelkedett, és hajlandó magára venni a Szabadító nevét, valamint követni Őt. A tanítvány igyekszik olyanná válni, mint Jézus, azáltal, hogy a halandóság során betartja az Ő parancsolatait – csakúgy, mint ahogy a tanonc próbál olyanná válni, mint mestere.

A tanítvány szó hallatán sokan azt gondolják, hogy az csupán annyit jelent: követő. Ám a valódi tanítványság egyfajta létállapot. Többet jelent egy sor sajátos tulajdonság tanulmányozásánál és alkalmazásánál. A tanítványok úgy élnek, hogy Krisztus jellemvonásai átszövik lényük rostjait, mint egy lelki kárpitot.

Hallgassátok meg Péter apostol arra szólító szavait, hogy váljunk a Szabadító tanítványaivá:

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok [erényt], [az erény] mellé tudományt,

A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,

A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.”¹

Amint láthatjátok, a személyes tanítványi mivolt lelki kárpitjához nem elég egy szál szövőfonál. A Szabadító napjaiban sokan voltak, akik életük ilyen vagy olyan területén igazlelkűnek vallották magukat. Azt tették, amit én szelektív engedelmességnek hívok. Például betartották azt a parancsolatot, hogy ne végezzenek munkát a sabbaton, ám a Szabadítót bírálták, amiért azon a szent napon gyógyított.² Adtak ugyan alamizsnát a szegényeknek, ám mindezt a feleslegükből, amire maguknak már nem volt szükségük.³ Böjtöltek ugyan, ám arcuk kínt tükrözött.⁴ Imádkoztak ugyan, ám csupán azért, hogy az emberek lássák őket.⁵ Jézus ezt mondta: „ajkaikkal közelednek hozzám, de szívük távol van tőlem”⁶. Az ilyen férfiak és nők egy-egy konkrét tulajdonság vagy tett elsajátítására koncentrálnak, ám szívükben nem válnak szükségszerűen olyanná, mint Ő.

Őróluk Jézus kijelentette:

„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”⁷

A Szabadító tulajdonságai – amint mi látjuk azokat – nem egy követendő szövegkönyvet vagy egy lista kipipálandó tételeit alkotják. Egymásba fonódó jellemvonások ezek, egyik a másikhoz adódva, melyek kölcsönösen alakulnak ki bennünk. Vagyis más szóval, nem tehetünk szert egy krisztusi jellemvonásra anélkül, hogy ne tennénk szert vagy ne lennénk hatással többre is. Amint egy jellemvonás megerősödik, vele együtt számos másik is.

Péter 2. leveléből, valamint a Tan és a szövetségek 4. szakaszából megtudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az alap. Azáltal mérjük a hitünket, hogy milyen tettekre vezet minket – vagyis az engedelmességünk által. „Ha hisztek énbennem – ígérte az Úr –, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok.”⁸ A hit a katalizátor. Cselekedetek nélkül, erényes élet nélkül a hitünknek nincs ereje ahhoz, hogy működésbe hozza a tanítványságot. A hit valójában halott.⁹

Így hát, ahogy Péter magyarázza, „a ti hitetek mellé ragasszatok [erényt]”. Ez az erény többet jelent a nemi tisztaságnál. Az elme és a test tisztaságát és szentségét jelenti. Az erény egyben erő is. Ha hithűen az evangélium szerint élünk, meglesz az erőnk ahhoz, hogy minden gondolatban, érzésben és tettben erényesek legyünk. Elménk nyitottabbá válik a Szentlélek késztetéseire és Krisztus világosságára.¹⁰ Nem csupán azáltal testesítjük meg Krisztust, amit mondunk és teszünk, de azáltal is, akik vagyunk.

Péter folytatja: „[tegyetek az erényetek] mellé tudományt”. Amikor erényes életet élünk, különleges módon ismerjük meg Mennyei Atyánkat és az Ő Fiát. Úgy szerez valaki tudást a tanról, ha cselekszi az Atya akaratát.¹¹ Ez a tudás pedig a személyes tapasztalatból származó személyes bizonyság. A tudás az, ami átformál minket, hogy világosságunk az Ő világosságához ragaszkodjon, és erényünk az Ő erényét szeresse.¹² Erényes életünk által a „hiszem” kiindulópontból végül elérjük utazásunk dicsőséges célját: „tudom”.

Péter arra int, hogy „a tudomány mellé [tegyünk] mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést”. Mértékletes tanítványokként az evangéliumot kiegyensúlyozottan, biztos módon éljük. Nem futunk gyorsabban, mint ahogy azt erőnk engedi.¹³ Napról napra haladunk előre, nem hagyva, hogy a halandóság finomító kihívásai eltántorítsanak bennünket.

Ha ily módon mértékletesek vagyunk, akkor türelemre és az Úrba vetett bizalomra teszünk szert. Az életünkre vonatkozó tervére hagyatkozhatunk, habár azt saját természetes szemeinkkel nem láthatjuk.¹⁴ Így nyugodtak lehetünk, és tudhatjuk, hogy Ő Isten.¹⁵ A megpróbáltatás viharai közepette azt kérdezzük: „Mit szeretnél, mit tanuljak ebből az élményből?” Az Ő tervével és céljaival szívünkben haladunk előre, nem csupán kitartva minden dologban, de türelmesen és jól kitartva azokban.¹⁶

Péter azt tanítja, hogy ez a türelem vezet el minket a kegyességre. Amint az Atya türelmes velünk, az Ő gyermekeivel, mi is türelmessé válunk egymással és magunkkal. Örülünk mások önrendelkezésének, és hogy ez lehetőséget biztosít számukra, hogy „sor[ról] sorra”¹⁷ gyarapodjanak, „fényesebbé és fényesebbé…, a tökéletes napig”¹⁸.

A mértékletességtől a türelmen át a kegyességig megváltozik a természetünk. Szert teszünk arra a testvéri kedvességre, mely minden igaz tanítvány védjegye. Az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan mi is átkelünk az úton, hogy a szükséget látónak szolgáljunk, még akkor is, ha nem tartozik a baráti körünkbe.¹⁹ Áldjuk azokat, akik minket átkoznak. Jót teszünk azokkal, akik rosszindulatúan kihasználnak bennünket.²⁰ Van-e ennél istenibb vagy krisztusibb tulajdonság?

Tanúságomat teszem, hogy a Szabadító tanítványaivá válás során tett erőfeszítéseink valóban egymásra épülnek, míg el nem érjük az Ő szeretetét.²¹ Ez a szeretet Krisztus tanítványának meghatározó jellemvonása:

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”²²

A hit, a remény és a szeretet tesz minket alkalmassá Isten munkájára.²³ „Most azért megmarad… e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”²⁴

Testvéreim! Nem lehetünk „részidős tanítványok” – napjainkban még annyira sem, mint valaha! Nem lehetünk csupán a tan egyik vagy másik pontját illetően tanítványok. Azok a mintegy csillagképként összeálló jellemvonások, melyek a Krisztusba vetett hit eredményei – ideértve azokat is, melyekről ma beszéltünk –, mind szükségesek ahhoz, hogy erősen állhassunk ezen utolsó napokban.

Ha komolyan igyekszünk Jézus Krisztus igaz tanítványai lenni, ezek a jellemvonások egymásba fonódnak, gyarapodnak és kölcsönösen megerősödnek bennünk. Nem lesz különbség a között a kedvesség között, melyet ellenségeinkkel szemben mutatunk, és a között, mellyel barátaink iránt vagyunk. Ugyanolyan becsületesek leszünk, mikor senki sem figyel, mintha mások is látnának. Ugyanolyan elkötelezettek leszünk Isten iránt a nyilvánosság előtt is, mint a saját szobánkban.

Bizonyságomat teszem, hogy mindenki lehet Krisztus tanítványa. A tanítványság nincs kor, nem, etnikai származás vagy elhívás alapján korlátozva. Egyéni tanítványságunk által utolsó napi szentekként erőnk összeadódik, hogy világszerte megáldjuk fivéreinket és nőtestvéreinket. Most van itt az ideje, hogy újra elkötelezzük magunkat amellett, hogy teljes szorgalommal az Ő tanítványai leszünk.

Testvéreim! A Szabadító tanítványainak hívnak el minket. Adjon hát ez a konferencia lehetőséget arra, hogy „[elinduljatok], miként a régiek, és jöjjetek [Őhozzá] teljes szívetekkel”²⁵. Ez az Ő egyháza. Különleges tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Ő él. Áldjon meg minket azon örökkévaló törekvésünkben, hogy elkötelezett és bátor tanítványokká váljunk. Jézus Krisztus nevében, ámen.