Hogyan segít nektek a Szentlélek?
Gary E. Stevenson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A Szentlélek figyelmeztet, a Szentlélek vigasztal, a Szentlélek bizonyságot tesz.
Nemrégiben, egy hétfői estén a feleségemmel, Lesával, betértünk a környékünkön lakó egyik fiatal családhoz. Miközben ott időztünk, a család meghívott minket, hogy maradjunk a családi estre is, és elmondták, hogy a kilencéves fiuk készült leckével. Még szép, hogy maradtunk!
A nyitóéneket, az imát és a családi ügyeket követően a fiú azzal indított, hogy felolvasott egy bölcs kérdést, mely a kézzel írt leckéjében szerepelt: Hogyan segít nektek a Szentlélek? Ez a kérdés egy jelentőségteljes családi beszélgetést indított el, ahogy mindenki megosztotta a gondolatait és meglátásait. Mély benyomást tett rám a tanítónk felkészültsége a leckéből, valamint a remek kérdés, amely egyre csak kavargott bennem.
Azóta többször is feltettem magamnak a kérdést: „Hogyan segít neked a Szentlélek?” – olyan kérdés ez, amely különösen fontos a nyolcéves korba lépő, keresztelésre készülő elemis gyermeknek, és azoknak a gyermekeknek is, akik nemrég keresztelkedtek meg és részesültek a Szentlélek ajándékában. Fontos a sok ezer friss megtért számára is.
Arra kérem mindannyiunkat, de különösen az elemis gyermekeket, hogy gondolkodjunk el: „Hogyan segít nekünk a Szentlélek?” Amikor ezen a kérdésen töprengtem, azonnal eszembe jutott ifjúkorom egyik élménye. Ez az a történet, amelyet nem sokkal a Tizenkét Apostol Kvórumába történt elhívásom után meséltem Robert D. Hales eldernek, ő pedig belefoglalta az egyik egyházi folyóiratban leközölt, az életemről szóló írásába.1 Néhányan közületek talán már hallották ezt a történetet, de sokan talán még nem.
Amikor úgy 11 éves lehettem, az édesapámmal egy forró nyári napon kirándulni mentünk az otthonunkhoz közel eső hegyekbe. Miközben apa felfelé mászott a meredek ösvényen, én szikláról sziklára ugrálva haladtam az ösvény mellett. Mivel meg akartam mászni az egyik nagy sziklát, elkezdtem felkapaszkodni rá. Ahogy ezt tettem, meglepetésemre apa megragadta a szíjamat, és lehúzott onnan, miközben ezt mondta: „Ne mássz arra a sziklára. Maradjunk csak az ösvényen.”
Pár perccel később, ahogy az ösvény magasabb pontjáról lenéztünk, megdöbbenve láttuk, hogy egy nagy csörgőkígyó sütkérezik a napon, pont annak a sziklának a tetején, amelyikre fel akartam mászni.
Később, ahogy hazafelé autóztunk, tudtam, hogy apa már várja a kérdést: „Honnan tudtad, hogy ott van az a kígyó?” Így hát megkérdeztem, a kérdésem pedig egy olyan beszélgetést eredményezett, amely a Szentlélekről szólt és arról, hogy hogyan segíthet nekünk a Szentlélek. Soha nem felejtettem el, hogy mit tanultam azon a napon.
Látjátok, hogyan segített nekem a Szentlélek? Örökké hálás vagyok, amiért az édesapám hallgatott a Szentlélek halk, szelíd hangjára, mert ezzel talán az életemet mentette meg.
Amit a Szentlélekről tudunk
Mielőtt tovább elmélkednénk a „hogyan segít nektek a Szentlélek?” kérdéséről, tekintsünk át néhány olyan dolgot, melyet az Úr a Szentlélekről nyilatkoztatott ki. Számos örök igazságot megnézhetnénk, de ma csak hármat fogok kiemelni ezek közül.
Az első, hogy a Szentlélek az Istenség harmadik tagja. Ezt az igazságot megtaláljuk az első hittételben: „Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben.”2
A második, hogy a Szentlélek egy lélekszemély, ahogy azt az újkori szentírások írják: „Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is; a Szentléleknek azonban nincs húsból és csontból való teste, hanem ő Lélek személy. Ha ez nem így lenne, a Szentlélek nem lakhatna bennünk.”3 Ez azt jelenti, hogy a Szentléleknek csak lélekteste van, eltérően az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, akiknek fizikai testük van. Ez az igazság tisztáz a Szentlélekre használt több, általunk jól ismert nevet is, úgymint a Szent Lélek, Isten Lelke, az Úr Lelke, az Ígéret Szent Lelke, illetve a Vigasztaló.4
A harmadik, hogy a Szentlélek ajándéka kézrátétel által adatik. Ez a keresztelést követő szertartás jogosít fel minket a Szentlélek állandó társaságára.5 E szertartás elvégzéséhez az arra érdemes melkisédekipapság-viselők az illető fejére helyezik a kezüket,6 a nevén szólítják, kijelentik a papsági felhatalmazásukat, majd pedig Jézus Krisztus nevében Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálják őt, és kimondják ezt a nagyon fontos mondatot: „Fogadd be a Szentlelket!”
Hogyan segít nektek a Szentlélek?
E három, a Szentlélekre vonatkozó kulcsfontosságú igazság egyszerű áttekintése után térjünk vissza az első kérdésünkhöz: Hogyan segít nektek a Szentlélek?
A Szentlélek figyelmeztet
Amint azt a gyermekkori élményemnél is említettem, a Szentlélek azzal segíthet nektek, hogy előre figyelmeztet a fizikai és lelki veszélyekre. A Szentlélek fontos figyelmeztető szerepéről később is meggyőződhettem, amikor Japánban szolgáltam a Területi Elnökségben.
Ennek során szorosan együtt dolgoztam Reid Tateoka elnökkel, a Japán Szendai Misszió elnökével. Szokásos missziós ténykedésének részeként Tateoka elnök gyűlést szervezett missziója déli felének misszionáriusi vezetői számára. Néhány nappal a gyűlés előtt Tateoka elnöknek az a benyomása támadt – egy olyan érzése a szívében –, hogy hívjon meg minden misszionáriust abból a zónából a vezetőségi gyűlésre, ne csupán az eredetileg meghatározott kisszámú elder és nővér vezetőt.
Amikor bejelentette a szándékát, emlékeztették rá, hogy ez a gyűlés nem minden misszionáriusnak szokott szólni, csak a misszióvezetőknek. Ő azonban eltért a hagyománytól, hogy a kapott késztetést követhesse, és meghívott a gyűlésre minden misszionáriust, akik egyes part menti városokban, például Fukusimában szolgáltak. A kitűzött napon, 2011. március 11-én a misszionáriusok a szárazföld belsejében fekvő Korijama városában jöttek össze erre a kibővített missziógyűlésre.
A gyűlés alatt egy 9.0-ás erősségű földrengés és egy szökőár sújtotta Japánnak azt a részét, ahol a Japán Szendai Misszió található. Tragikus módon a pusztítás sok part menti várost érintett – köztük azokat is, ahonnan a misszionáriusok összegyűltek –, számos életet követelve, Fukusima városában pedig ezt követően egy nukleáris baleset következett be.
Bár a misszionáriusok aznapi gyűlésének helyt adó gyülekezeti ház megrongálódott a földrengésben, a Szentlélek késztetéseinek követése által Tateoka elnök és a felesége, illetve az összes misszionárius biztonságban gyűlhetett egybe. Nem voltak veszélyben, és mérföldekre voltak a szökőár és a nukleáris szennyezés pusztításától.
Amikor hallgattok a Szentlélek késztetéseire – a gyakran csendes és szelíd benyomásokra –, akkor az eltávolíthat benneteket a lelki és fizikai veszély útjából, akár úgy is, hogy soha nem is tudtok róla.
Testvérek, a Szentlélek figyelmeztetések által fog segíteni nektek, ahogy az édesapámnak és Tateoka elnöknek is segített.
A Szentlélek vigasztal
A „hogyan segít nektek a Szentlélek?” kérdésének további megválaszolásához most vizsgáljuk meg a Vigasztalóként betöltött szerepét. Mindannyiunk életében vannak váratlan események, amelyek szomorúságot, fájdalmat és csalódást okoznak. Mégis, mindezen megpróbáltatások közepette a Szentlélek az egyik legfontosabb szerepében szolgál minket: Ő a Vigasztaló. Tulajdonképpen ez is az egyik neve. Jézus Krisztus e békés, megnyugtató szavai erről a szent szerepről szólnak: „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”7
Ennek további szemléltetésére elmesélek egy igaz történetet egy öt fiúgyermekes családról, akik pár évvel ezelőtt a kaliforniai Los Angelesből egy kisebb településre költöztek. A két legidősebb fiú a középiskolában sportolni kezdett, és olyan barátokkal, vezetőkkel és edzőkkel kerültek kapcsolatba, akik közül sokan az egyház hithű tagjai voltak. Ezek a kapcsolatok hozzájárultak a legidősebb fiú, Fernando, és a sorban utána következő öccse megkeresztelkedéséhez.
Fernando később elköltözött otthonról, továbbtanult, és az egyetemen amerikai futballozott. Templomi házasságot kötött a középiskolai szerelmével, Bayley-vel. Miközben Fernando és Bayley elvégezték a tanulmányaikat, lelkesen várták első gyermekük, egy kislány születését. Azonban miközben a családjaik a hazaköltözésben segédkeztek Fernandónak és Bayley-nek, Bayley és a húga tragikus tömegkarambolba került az autópályán. Bayley és születendő kislánya életét vesztette.
Bármilyen mély is volt Fernando, illetve Bayley szüleinek és testvéreinek fájdalma, éppen olyan mély volt az ettől élesen elütő békesség és vigasz, amely szinte azonnal rájuk ereszkedett. A Szentlélek mint Vigasztaló valóban megtartotta Fernandót e felfoghatatlan csapás során. A Lélek olyan maradandó békességet közvetített, amely megbocsátó és szeretetteljes hozzáállásra indította Fernandót a tragikus baleset minden részese iránt.
Bayley szülei felhívták a lány öccsét, aki a baleset idején éppen misszionáriusként szolgált. Egyik levelében ő így írt arról, amit a szeretett nővéréről szóló hír hallatán érzett: „Bámulatos volt hallani, hogy még e vihar közepette is milyen nyugodt a hangotok. Én nem is tudtam mit mondani. […] Csak arra tudtam gondolni, hogy a nővérem nem lehet ott, amikor hazatérek. […] Vigaszt nyújtott a ti kétség nélküli bizonyságotok a Szabadítóról és az Ő tervéről. Ugyanaz az édes lelkiség töltötte el a szívemet, amely szinte könnyekre fakaszt, amikor tanulok és tanítok. Akkor megvigasztalódtam, és eszembe jutott mindaz, amit tudok.”8
A Szentlélek vigaszadással fog segíteni nektek, ahogy Fernandónak és Bayley családjának is segített.
A Szentlélek bizonyságot tesz
A Szentlélek az Atyáról és a Fiúról és minden igazságról is bizonyságot és tanúságot tesz.9 „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától…, az tesz majd én rólam bizonyságot.”10
Annak érdekében, hogy ismertessem, milyen értékes szerepe van a Szentléleknek tanúként, folytatom Fernando és Bayley történetét. Ha emlékeztek, elmeséltem, hogy Fernando és a legidősebb öccse megkeresztelkedett, a szülei és a három fiatalabb öccse azonban nem. Annak ellenére, hogy az évek során sokszor kérték a családot, hogy találkozzanak a misszionáriusokkal, ők ezt mindannyiszor elhárították.
Bayley és kislánya fájdalmas elhunytát követően Fernando családja vigasztalhatatlan volt. Fernandóval és Bayley családjával ellentétben ők nem leltek vigaszra vagy békére. Nem értették, hogyan képes a saját fiuk, illetve Bayley családja elviselni ezt a nehéz terhet.
Végül arra jutottak, hogy amivel a fiuk rendelkezik, ők pedig nem, az Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma – és minden bizonnyal ez az ő békességének és vigaszának forrása. E felismerést követően meghívták a misszionáriusokat, hogy az evangéliumról tanítsák a családjukat. Ennek eredményeképpen saját tanúságot és bizonyságot kaptak a boldogság nagyszerű tervéről, ami elhozta számukra azt az édes békességet és megnyugtató vigaszt, amelyet oly kétségbeesetten kerestek.
Két hónappal Bayley és születendő unokájuk elvesztését követően Fernando szülei és két öccse megkeresztelkedett, konfirmált és megkapták a Szentlélek ajándékát. Fernando legfiatalabb öccse már nagyon várja, hogy nyolcévesen megkeresztelkedhessen. Mindannyian bizonyságot tesznek arról, hogy a Lélek – a Szentlélek – bizonyságot tett az evangélium igaz voltáról, és ebből fakadt az a vágyuk, hogy megkeresztelkedjenek és megkapják a Szentlélek ajándékát.
Testvérek, a Szentlélek bizonyságtétellel fog segíteni nektek, ahogy Fernando családjának is segített.
Összegzés
Most pedig foglaljuk össze! Megneveztünk három kinyilatkoztatott igazságot, amelyek a Szentlélek ismeretéhez vezetnek bennünket. Ezek a következők: a Szentlélek az Istenség harmadik tagja; a Szentlélek lélekszemély; valamint a Szentlélek ajándéka kézrátétel által adatik. Megadtunk továbbá három választ a „hogyan segít nektek a Szentlélek?” kérdésére. A Szentlélek figyelmeztet, a Szentlélek vigasztal, a Szentlélek bizonyságot tesz.
Az ajándék megtartására való érdemesség
Azok számára, akik közületek a keresztelőjükre és a konfirmálásukra készülnek, vagy akiknél nemrég – de még akár hosszú ideje is – került erre sor, létfontosságú a fizikai és a lelki biztonságunk szempontjából, hogy megtartsuk a Szentlélek ajándékát. Ezt azzal kezdjük, hogy a parancsolatok betartására törekszünk, egyéni és családi imát mondunk, olvassuk a szentírásokat, valamint szeretetteljes és megbocsátó kapcsolatokra törekszünk a családunkkal és a szeretteinkkel. A gondolataink, a tetteink és a beszédünk maradjon erényes. Hódoljunk Mennyei Atyánknak az otthonunkban, az egyházi gyűléseken, és – amikor csak lehetséges – a szent templomban. Maradjatok közel a Lélekhez, és a Lélek is közel fog maradni hozzátok.
Bizonyság
Most pedig egy felkéréssel és a szilárd bizonyságommal zárom a beszédemet. Arra kérlek titeket, hogy éljetek még teljesebben ama szavak szerint, amelyeket oly gyakran énekelnek az elemis gyerekek, és amelyeket biztosan fel fognak ismerni: „Hallgasd, hallgasd a Szentlélek mit súg majd! Hallgass, hallgass a szelíd hangra!”11
Kedves idős és fiatal testvéreim! Tanúbizonyságomat teszem az Istenséget alkotó isteni lények – az Atyaisten, Jézus Krisztus és a Szentlélek – dicsőséges létezéséről. Bizonyságot teszek arról, hogy az idők teljességében élő utolsó napi szentekként a mi egyik kiváltságunk a Szentlélek ajándéka. Tudom, hogy a Szentlélek most és ezután is segít nektek. Hozzáteszem ehhez különleges tanúságomat Jézus Krisztusról, valamint a Szabadítónkként és Megváltónkként betöltött szerepéről, továbbá Istenről, aki a Mennyei Atyánk. Jézus Krisztus nevében, ámen.