Az Istenség és a szabadítás terve

Dallin H. Oaks elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Mivel ismerjük az igazságot az Istenségről és a Velük való kapcsolatunkról, így birtokunkban van a halandóságon át vezető utazásunkhoz szükséges legfőbb térkép.

I.

Első hittételünk kijelenti: „Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben.” Más keresztényekhez hasonlóan mi is hiszünk egy Atyában, egy Fiúban és egy Szentlélekben, amit azonban Velük kapcsolatban hiszünk, eltér mások hitétől. Mi nem hiszünk abban, amit a keresztény világ a Szentháromság tanának nevez. Első látomásában Joseph Smith két különálló személyt látott, két lényt, ezzel egyértelművé téve, hogy az Istenről és az Istenségről vallott, akkoriban uralkodó hitelvek nem helyesek.

Azzal a hiedelemmel ellentétben, hogy Isten felfoghatatlan és megismerhetetlen misztérium, az az igazság, hogy Isten természete és az Őhozzá fűződő viszonyunk megismerhető, és tanunk minden további pontjának kulcsfontosságú része. A Biblia feljegyzi Jézus nagy közbenjáró imáját, amelyben kijelentette, hogy az „az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

Az Istennek és művének megismerésére irányuló erőfeszítés a halandóság előtt vette kezdetét, és nem is ér itt véget. Joseph Smith próféta ezt tanította: „jóval a fátyol átlépése után fog megtörténni, hogy [a felmagasztosulás összes tantételét] megtanuljátok.”¹ Arra a tudásra építünk, melyre a halandóság előtti lélekvilágban tettünk szert. Amikor Ésaiás próféta Isten természetéről és a gyermekeivel való kapcsolatáról próbálta tanítani az izráelitákat, ezt mondta, ahogy azt a Bibliában feljegyezték:

„És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? […]

Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomai[tól fogva]?” (Ésaiás 40:18, 21).

Tudjuk, hogy az Istenség három tagja egymástól különálló és különböző lények; ezt a Joseph Smith próféta által adott tanításból tudjuk: „Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is; a Szentléleknek azonban nincs húsból és csontból való teste, hanem ő Lélek személy. Ha ez nem így lenne, a Szentlélek nem lakhatna bennünk” (T&Sz 130:22).

Az Atyaistennek az Istenségen belül elfoglalt vezető helyét, valamint mindegyik személy egyedi szerepét illetően Joseph próféta kifejtette:

„Bárki, aki már látta a mennyeket megnyílni, tudja, hogy három személy van a mennyekben, akik a hatalom kulcsait hordozzák, és az egyikőjük elnököl mindenek felett. […]

E három személyt… az elsőt Istennek, a Teremtőnek; a másodikat Istennek, a Megváltónak; és a harmadikat Istennek, a Tanúnak vagy Bizonyságot Tévőnek hívják.

Az Atya hatáskörébe tartozik, hogy Vezetőként vagy Elnökként elnököljön, Jézus hatásköre az, hogy Ő a Közbenjáró, a Szentléleké pedig az, hogy Ő a Bizonyságot Tevő vagy Tanú.”²

II. A terv

A szabadítás tervével kapcsolatban kinyilatkoztatott dolgokból értjük meg az Istenség tagjaihoz fűződő viszonyunkat.

Az olyan kérdésekre, hogy „honnan jöttünk?”, „miért vagyunk itt?” és „hová megyünk?”, választ ad a szentírásokból a következő neveken ismert terv: „a szabadítás terve”, „a boldogság nagyszerű terve”, illetve „a megváltás terve” (Alma 42:5, 8, 11). Jézus Krisztus evangéliuma áll e terv középpontjában.

Isten lélekgyermekeiként a halandóságot megelőző létben vágytunk az örök életet jelentő rendeltetésünkre, de elértük fejlődésünk azon végső korlátját, melyet a fizikai testben megélt halandó tapasztalat nélkül lehetetlen elérni. Hogy megadja nekünk ezt a lehetőséget, Mennyei Atyánk felügyelte e világ teremtését, ahol – megfosztva a halandó születésünk előtti időszak emlékképeitől – bebizonyíthatjuk, hogy készek vagyunk betartani az Ő parancsolatait, tapasztalatokat szerezni és fejlődni a halandó élet kihívásain keresztül. E halandó tapasztalat folyamán azonban – és első szüleink bukásának eredményeképpen – lelki halált fogunk elszenvedni azzal, hogy kivágatunk Isten színe elől, beszennyez minket a bűn, és ki leszünk téve a fizikai halálnak. Az Atya terve számított minderre, és utat biztosított ezen akadályok leküzdésére.

III. Az Istenség

Miután már ismerjük Isten nagyszerű tervének célját, most figyeljük meg, milyen különböző szerepet játszik az Istenség három tagja e tervben.

Egy bibliai tanítással kezdjük. A korinthusbeliekhez szóló második levelének zárásaként Pál apostol ezt a szinte mellékes utalást teszi az Atyából, a Fiúból és a Szentlélekből álló Istenségre: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége³ [vagyis társasága legyen] mindnyájatokkal” (2 Korinthusbeliek 13:13).

Ez a bibliai szentírás megjeleníti az Istenséget, és megemlíti az Atyaisten mindent meghatározó és motiváló szeretetét, Jézus Krisztus irgalmas és szabadító küldetését, valamint a Szentlélek társaságát.

Atyaisten

Minden az Atyaistennel kezdődik. Noha viszonylag keveset tudunk Róla, amit azonban tudunk, az döntő jelentőségű az Ő mindenek felett álló helyzetének, a Vele való kapcsolatunknak, valamint a szabadítás tervében, a Teremtésben és minden azt követő dologban betöltött felügyelői szerepének megértéséhez.

Amint azt Bruce R. McConkie elder írta közvetlenül a halála előtt: „A szó alapvető és végső értelmét tekintve csupán egyetlen igaz és élő Isten van. Ő az Atya, a Mindenható Elohim, a Legfelsőbb Lény, a világegyetem Alkotója és Uralkodója.”⁴ Ő Jézus Krisztus – és mindannyiunk – Istene és Atyja. David O. McKay elnök azt tanította, hogy „a Jézus Krisztus által kijelentett első alapvető igazság az volt, hogy mindenek mögött, felett és túl ott áll az Atyaisten, a menny és a föld Ura.”⁵

Amit az Atyaisten természetéről tudunk, azt javarészt Egyszülött Fia, Jézus Krisztus szolgálatából és tanításaiból ismerhetjük meg. Amint azt Jeffrey R. Holland elder tanította, Jézus szolgálatának egyik kiemelkedő célja ebben állt: kinyilatkoztatni a halandóknak, hogy „ki és mi Isten, a mi Örökkévaló Atyánk, …feltárni és személyessé tenni számunkra Atyja, a mi Mennyei Atyánk valódi természetét”⁶. A Bibliában szerepel egy apostoli bizonyság arról, hogy Jézus az Atyja „valóságának képmása” (Zsidók 1:3), ami pusztán Jézus saját tanításának kifejtése, miszerint „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9).

Az Atyaisten a lelkünk Atyja. Az Ő gyermekei vagyunk. Szeret minket, és minden, amit tesz, a mi örökkévaló javunkat szolgálja. Ő a szabadítás tervének szerzője, és az Ő hatalma által éri el terve az Isten gyermekeinek végső dicsőségére irányuló céljait.

A Fiú

A halandók számára az Istenség leginkább szemmel látható tagja Jézus Krisztus. Az Első Elnökség által 1909-ben kiadott nagyszerű tanbéli kijelentésben az áll, hogy „Ő az elsőszülött Isten minden fia között – az elsőszülött a lélekben, és az egyszülött a testben”⁷. Az Atya a Fiút, mindenek közt a legnagyobbat választotta ki a terve véghezvitelére – hogy az Atya hatalmát gyakorolva számtalan világot alkosson (lásd Mózes 1:33), valamint hogy megszabadítsa Isten gyermekeit a haláltól a feltámadása, illetve a bűntől az engesztelése által. Ez a mennyei áldozat méltán neveztetik „az emberiség egész történelmének központi cselekedet[ének]”⁸.

Azon páratlan és szent alkalmakkor, amikor az Atyaisten személyesen mutatta be a Fiút, ezt mondta: „Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok” (Márk 9:7; Lukács 9:35; lásd még 3 Nefi 11:7; Joseph Smith története 1:17). Így aztán Jézus Krisztus mint Jehova, Izráel Úristene az, aki a prófétáknak és a prófétákon keresztül szól.⁹ Ezért volt az is, hogy amikor Jézus a feltámadása után megjelent a nefitáknak, így mutatkozott be: „én vagyok… az egész föld Istene” (3 Nefi 11:14). Ezért van az, hogy Jézus gyakran úgy szól a Mormon könyve prófétáihoz és az utolsó napi szentekhez, mint „az Atya és a Fiú”, mely megnevezést az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma éppen 100 évvel ezelőtti sugalmazott tanbéli esszéje is kifejtette.¹⁰

A Szentlélek

Az Istenség harmadik tagja a Szentlélek, akire utalnak az Úr Lelke és a Vigasztaló megnevezéssel is. Ő az Istenség azon tagja, aki a személyes kinyilatkoztatás közvetítője. Mivel lélekszemély (lásd T&Sz 130:22), képes bennünk lakozni és eleget tenni annak az alapvető szerepnek, hogy közléseket továbbít az Atya és a Fiú, valamint Isten gyermekei között a földön. Sok szentírás tanít arról, hogy küldetése az Atyáról és a Fiúról való bizonyságtétel (lásd János 15:26; 3 Nefi 28:11; T&Sz 42:17). A Szabadító megígérte, hogy a Vigasztaló mindenre megtanít, minden dolgot az eszünkbe juttat, és minden igazságra elvezet minket (lásd János 14:26, 16:13). Tehát a Szentlélek segít nekünk különbséget tenni az igazság és a tévedés között, utat mutat számunkra a fontosabb döntéseinkben, valamint átsegít bennünket a halandóság kihívásain.¹¹ Őáltala történik meg továbbá az is, hogy megszentelődünk, vagyis hogy megtisztulunk a bűntől (lásd 2 Nefi 31:17; 3 Nefi 27:20; Moróni 6:4).

IV.

Hogyan segít tehát nekünk napjaink kihívásai közepette, ha megértjük ezt a menyekből kinyilatkoztatott tant az Istenségről és a szabadítás tervéről?

Mivel ismerjük az igazságot az Istenségről és a Velük való kapcsolatunkról, az élet céljáról, valamint örökkévaló rendeltetésünk természetéről, így birtokunkban van a halandóságon át vezető utazásunkhoz szükséges legfőbb térkép és bizonyosság. Tudjuk, hogy kinek hódolunk és miért. Tudjuk, kik vagyunk és mivé válhatunk (lásd T&Sz 93:19). Tudjuk, ki teszi mindezt lehetővé, és tudjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy kiélvezhessük azokat a nagyszerű áldásokat, melyek az Isten szabadítástervéből erednek. Honnan tudjuk mindezt? Isten kinyilatkoztatásaiból a prófétáknak és mindannyiunknak személy szerint.

Ahhoz, hogy eljussunk oda, amit Pál apostol „a Krisztus teljességével ékeskedő kor… mértéké[nek”] nevez (Efézusbeliek 4:13), sokkal több kell, mint a tudás megszerzése. Az evangéliumról való meggyőződés sem elég; úgy kell cselekednünk és gondolkodnunk, hogy megtérjünk általa. A világi intézményekkel szemben, amelyek a dolgok ismeretére tanítanak minket, a szabadítás terve és Jézus Krisztus evangéliuma azt a kihívást támasztja elénk, hogy váljunk valamivé.

Amint azt Thomas S. Monson elnök a legutóbbi általános konferenciánkon tanította:

„A [szabadítás] terv[ének] nélkülözhetetlen része a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus. Az Ő engesztelő áldozata nélkül minden veszve lenne. Azonban nem elég csupán hinni Őbenne és a küldetésében. Munkálkodnunk, tanulnunk, kutatnunk, imádkoznunk, fejlődnünk kell, és bűnbánatot kell tartanunk. Ismernünk kell Isten törvényeit és azok szerint kell élnünk. Részesülnünk kell szabadító szertartásaiban. Csak ezt téve tehetünk szert igaz, örök boldogságra. […]

Lelkem mélyéről, alázatosan bizonyságot teszek a nagyszerű ajándékról, mely Atyánk ránk vonatkozó terve – jelentette ki Monson elnök. – Ez a békességhez és a boldogsághoz vezető egyetlen tökéletes ösvény, itt és az eljövendő világban is.”¹²

Hozzáadom saját bizonyságomat szeretett próféta-elnökünk bizonyságához. Bizonyságomat teszem arról, hogy van egy Mennyei Atyánk, aki szeret bennünket. Bizonyságomat teszem arról, hogy itt van számunkra a Szentlélek, aki vezet minket. És tanúbizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, Szabadítónkról, aki mindezt lehetővé teszi. Jézus Krisztus nevében, ámen.