Mindez a mennyeknek köszönhető

Ritka kiváltságban volt részem, amikor a Tizenkét Apostol Kvóruma valamennyi tagjával interjút tarthattam a szent apostolságról írt cikkhez (lásd Tanúk vagyunk, 12. oldal).

Nem sokkal azután, hogy lezajlott a találkozóm M. Russell Ballard elnökkel, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnökével, egyszer még belestem az irodájába. Az íróasztala mögött ült, és egy általános konferenciai beszédet írt. Ballard elnök az egyház legrégebben hivatalban lévő általános felhatalmazottja: 1976-ban támogatták a Hetvenek Első Kvóruma tagjaként. Úgy láttam, mintha egyszerre lenne fáradt és feldobott. „Hogy vagy?” – kérdezte tőlem nem sokkal korábban, majd egy kedves figyelmeztetéssel folytatta: „Nehogy túlterheld magad!” Sokat jelentett nekem ez a pár szó olyasvalakitől, akinek immár az egész élete arról szól, hogy az Úr szolgálatának terhét hordozza.

A Tizenketteket arra hívják el, hogy „minden nemzetben rendezzék [az egyház] ügyeit” (Tan és szövetségek 107:33). Amikor azonban az ember találkozik velük, figyelmük a világméretű egyház helyett az előttük lévő egyénre irányul. Olyan állásokból érkeztek az elhívásukba, amelyeket nagyra tartott a világ, és mégis, amikor kiléptem az irodáikból, mindig ugyanazokkal a szavakkal tudtam volna jellemezni őket: alázatosak és kedvesek.

„Időnként fel szoktam tenni magamnak a kérdést: »Hogy a csudába lehet az, hogy ezekkel a nagyszerű férfiakkal vagyok itt?«” – mondta nekem Ballard elnök. Majd bizonyságot tett: „Mindez a mennyeknek köszönhető.” Remélem, hogy érdekesnek fogod találni ezt a bepillantást az apostolok elhívásába.

Sarah Jane Weaver

a Church News szerkesztője