Amikor a kitartó kapaszkodás fájdalmassá válik

Jeff Borders

USA, Washington

Az egyik tikkasztó júliusi napon éppen a sógoromnak segítettem egy támaszfal építésében. A munkálatok során egy zöldellő cseresznyefa gyökereibe ütköztem, amelyek útban voltak.

„Semmiség” – gondoltam magamban.

Fogtam a megfelelő szerszámokat, és körülástam a gyökereket, hogy elegendő helyem legyen a munkához. Aztán megragadtam egy láncfűrészt, és haladéktalanul nekiálltam a gyökerek elvágásának. A kisebb gyökerek átvágása könnyen ment, amikor azonban a vastagabbakhoz értem, hamar ráébredtem, hogy ezek már nem fogják ugyanolyan könnyen megadni magukat. Az egyik gyökér különösen nehéz feladatnak bizonyult.

Összeszorítottam a fogamat, és eltökéltem magamban, hogy át fogom vágni. Izzadság csorgott le a nyakamon, ahogy a verőfényes napsütésben még erősebben szorítottam a láncfűrészt. A szerszám annyira rezgett, hogy hamarosan az egész testem rázkódott belé. A jobb kezemben – amelyikkel a láncfűrész kapcsolóját szorítottam – égető fájdalmat kezdtem érezni. Nem foglalkoztam a fájdalommal, hanem szilárdan tartottam a láncfűrészt.

A szerszám végül keresztülhatolt a gyökéren. Elengedtem a kapcsolót, és a győzelem édes ízét éreztem. Aztán levettem a kesztyűt, és észrevettem, hogy egy darabon lejött a bőr a kezemről.

Amikor elgondolkodtam a történteken, rájöttem, hogy a láncfűrészt tartani bizonyos értelemben olyan volt, mint szilárdan kapaszkodni abba a bizonyos vasrúdba. Tudjuk, hogy az életünk során szilárdan kell kapaszkodnunk a vasrúdba. De még ha szilárdan kapaszkodunk is, az nem jelenti azt, hogy nem élünk át pillanatnyi fájdalmakat. Én felsértettem a kezemet, miközben erősen fogtam a láncfűrészt. Hasonlóképpen, mindannyiunknak lesznek próbatételei és megpróbáltatásai, miközben folyamatosan és szilárdan kapaszkodunk a vasrúdba.

Mennyei Atya tudta, hogy az Őhozzá visszavezető utazás tele lesz veszélyekkel. Ezért adta nekünk segítségképpen a szentírásokat és a próféták szavait. Amikor a halandóságbeli próbatételeink és megpróbáltatásaink során ezekbe kapaszkodunk, egy nap vissza fogunk térni az Ő színe elé.

Amikor pedig visszatérünk Őhozzá, lepillanthatunk a kezünkre, amellyel még az alkalmankénti fájdalom vagy nehézségek ellenére is erősen kapaszkodtunk a vasrúdba, és tudni fogjuk, hogy bármilyen nehézséggel szembesültünk is, Mennyei Atya segítségével, valamint Jézus Krisztus engesztelő hatalma által szorosan fogtuk azt.