Szeressétek ellenségeiteket
Annak tudata, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, rálátást ad nekünk mindenki más értékére, annak képességével együtt, hogy felülemelkedjünk az előítéleten.
Az Úr tanításai az örökkévalóságra szólnak és Isten minden gyermekére vonatkoznak. Ebben az üzenetben az Amerikai Egyesült Államokból fogok példákat hozni, de az általam tanított alapelvek mindenhol alkalmazhatók.
A harag és a gyűlölködés időszakát éljük a politikai viszonyok és vezérlő elvek terén. Éreztük ezt ezen a nyáron, amikor némelyek a békés tüntetés határát túllépve romboló viselkedést tanúsítottak. Érezzük a közhivatalokért folyó jelenlegi kampányokban. Sajnálatos módon ennek egy része még egyházi gyűléseinken tett politikai állásfoglalásokba és barátságtalan utalásokba is átcsapott.
Ahol demokratikus kormányzás van, ott mindig is lesznek véleménykülönbségeink a lehetséges jelöltek és vezérlő elvek kapcsán. Krisztus követőiként azonban el kell hagynunk azt a haragot és gyűlölködést, mellyel a politikai elhatározásokat számos helyzetben meg szokták vitatni vagy el szokták ítélni.
Íme Szabadítónk egyik tanítása, amely valószínűleg jól ismert, de alig gyakorolják:
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket” (Máté 5:43–44).1
A zsidóknak nemzedékeken keresztül azt tanították, hogy gyűlöljék az ellenségeiket, és akkoriban éppen a római megszállás uralma és kegyetlenségei alatt éltek. Jézus mégis ezt tanította nekik: „Szeressétek ellenségeiteket” és „jót tegyetek azokkal, a kik titeket… háborgatnak”.
Micsoda forradalmi tanítások a személyes és a politikai viszonyokat illetően! De akkor is ezt parancsolja nekünk a Szabadítónk. A Mormon könyvében ezt olvashatjuk: „Mert bizony, bizony mondom nektek, hogy akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással” (3 Nefi 11:29).
Nem könnyű szeretni az ellenségeinket és az ellenfeleinket. „Legtöbbünk még nem ért el… a szeretet és a megbocsátás e fokára” – jegyezte meg Gordon B. Hinckley elnök, és hozzátette, hogy „ez már szinte nagyobb önuralmat igényel annál, mint amire képesek vagyunk.”2 Ennek mégis alapvetőnek kell lennie, mert része a Szabadító két nagy parancsolatának, miszerint „szeresd az Urat, a te Istenedet” és „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37, 39). És ennek lehetségesnek is kell lennie, mert Ő ezt is tanította: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok” (Máté 7:7).3
Hogyan tartjuk be ezeket az Istentől kapott parancsolatokat egy olyan világban, ahol az emberi törvények is vonatkoznak ránk? Szerencsére előttünk van a Szabadító saját példája arra vonatkozóan, hogy miként hozzuk egyensúlyba az Ő örök törvényeit az ember alkotta törvények gyakorlati megnyilvánulásaival. Amikor az ellenfelei csapdába akarták csalni Őt azzal a kérdéssel, hogy a zsidók fizessenek-e adót Rómának, Ő rámutatott a császár arcképére a pénzérméiken, és kijelentette: „Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek” (Lukács 20:25).4
Vagyis az emberek törvényeit kell követnünk („megadva a császárnak”), hogy békében éljünk polgári fennhatóság alatt; és Isten törvényeit követve haladunk örök rendeltetésünk felé. Ám hogyan tesszük ezt meg – különösképpen pedig hogyan tanuljuk meg szeretni az ellenfeleinket és az ellenségeinket?
Első lépésnek megteszi a Szabadító arra vonatkozó tanítása, hogy ne viszálykodjunk haragosan. Az ördög a viszálykodás atyja, és ő az, aki kísérti az embereket, hogy haragosan viszálykodjanak. Ellenségességet és gyűlölködő viszonyokat szít egyének között és csoportokon belül. Thomas S. Monson elnök azt tanította, hogy a harag „Sátán eszköze”, mert „haragosnak lenni annyi, mint engedni Sátán befolyásának. Senki sem tud minket haragossá tenni. Ez a mi döntésünk.”5 A harag megosztottsághoz és ellenségeskedéshez vezet. Az ellenfeleink szeretésének irányába mozdulunk el akkor, amikor kerüljük a haragot és az ellenségeskedést azokkal szemben, akikkel nem értünk egyet. Az is segít, ha még arra is hajlandóak vagyunk, hogy tanuljunk tőlük.
Többek között egy régi zenés filmben felvázolt egyszerű módon tehetünk szert mások szeretésének képességére. Amikor próbáljuk megérteni a más kultúrájú embereket és azonosulni velük, meg kellene próbálnunk megismerni őket. Számtalan körülmény közepette, amikor a személyes érintkezés megértést és kölcsönös tiszteletet eredményez, az idegenek gyanúja, sőt, rosszindulata, átadja a helyét a barátságnak, sőt, a szeretetnek is.6
Ellenfeleink és ellenségeink szeretésének megtanulásában ennél is nagyobb segítséget nyújt az, ha igyekszünk megérteni a szeretet hatalmát. A sok erről szóló prófétai tanításból álljon itt három.
Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „egy időtálló mondás szerint a szeretet szeretetet szül. Árasszunk szeretetet – mutassuk meg kedvességünket az egész emberiségnek.”7
Howard W. Hunter elnök ezt tanította: „A világnak, melyben élünk, nagyban hasznára válna, ha a férfiak és nők mindenütt Krisztus tiszta szeretetét gyakorolnák, amely kedves, szelíd és alázatos. Irigység és kevélység nélkül való… [S]emmire nem törekszik viszonzásképpen… Nem ad teret a vakbuzgóságnak, gyűlöletnek vagy erőszaknak… Arra buzdít különböző embereket, hogy keresztényi szeretetben éljenek együtt, vallástól, fajtól, nemzetiségtől, pénzügyi helyzettől, képzettségtől vagy kulturális háttértől függetlenül.”8
Russell M. Nelson elnök pedig arra buzdított minket, hogy „tágítsuk ki szeretetünk körét, hogy magába foglalja az egész emberiséget”9.
Ellenségeink szeretésének elengedhetetlen része az, hogy a különböző országok törvényeinek betartásával megadjuk a császárnak, ami az övé. Bár Jézus tanításai forradalmiak voltak, nem tanított forradalomra vagy törvényszegésre. Egy jobb módra tanított. Ugyanezt tanítja az újkori kinyilatkoztatás is:
„Egyetlen ember se szegje meg az ország törvényeit, mert aki betartja Isten törvényeit, annak nincs szüksége arra, hogy megszegje az ország törvényeit.
Vessétek tehát alá magatokat a létező hatalmaknak” (Tan és szövetségek 58:21–22).
A hittételünkben pedig, amelyet Joseph Smith próféta írt azt követően, hogy a korai szenteket erőteljesen üldözték Missouri tisztségviselői, ez áll: „Hiszünk a királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak való alárendeltségben, a törvény iránti engedelmességben, annak tiszteletében és támogatásában” (Hittételek 1:12).
Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk mindazzal, amit a törvény erejével tesznek. Azt jelenti, hogy engedelmeskedünk a jelenlegi törvénynek, és a megváltoztatására békés eszközöket használunk. Azt is jelenti, hogy békésen elfogadjuk a választások eredményeit. Nem veszünk részt az erőszakban, amellyel azok fenyegetőznek, akik csalódottak az eredmény miatt.10 Egy demokratikus társadalomban mindig megvan a lehetőségünk és a kötelességünk is, hogy békésen kitartsunk a következő választásig.
A Szabadító tanítása, miszerint szeressük az ellenségeinket, azon a valóságon alapszik, hogy minden halandó Isten szeretett gyermeke. Ezen örök tantétel éppúgy, ahogy néhány törvényi alapelv is próbára lett téve a sok amerikai városban zajlott közelmúltbeli tüntetéseken.
Egyik végletként – úgy tűnik – némelyek elfelejtették, miszerint az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése biztosítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon sérelmek orvoslása céljából. Ez a jóváhagyott módja a közfigyelem felkeltésének és a törvény tartalmában vagy végrehajtásában adódó igazságtalanságok kiemelésének. És bizony voltak igazságtalanságok. A nyilvános ténykedésekben és a személyes hozzáállásunkban is előfordult fajgyűlölet és ahhoz kapcsolódó sérelmek. Egy igen meggyőző személyes írásban Theresa A. Dear tiszteletes az Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért (NAACP) szervezetből arra emlékeztetett minket, hogy „a fajgyűlöletet a gyűlölködés, az elnyomás, az összeesküvés, a passzivitás, a közömbösség és a hallgatás táplálja”11. Állampolgárokként és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként jobban kell teljesítenünk a fajgyűlölet kigyomlálásában.
Másik végletként úgy tűnik, hogy e tüntetések és az ezeket követő törvényellenes cselekedetek résztvevőinek kis része és a támogatóik elfelejtették, hogy az Alkotmány által védelemben részesített tüntetések a békés tüntetések. A tüntetőknek nincs joguk a rombolásra, a rongálásra, javak ellopására vagy a kormányzat törvényes rendvédelmi jogkörének aláásására. Az Alkotmány és a törvények nem szólítanak fel forradalomra vagy anarchiára. Mindannyiunknak – a rendőrségnek, a tüntetőknek, a támogatóknak és a külső szemlélőknek – meg kell értenünk a jogaink határait és a kötelességeink fontosságát ahhoz, hogy a fennálló törvény keretein belül maradjunk. Abraham Lincolnnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy „nincs olyan sérelem, amelyet a népítélet megfelelően orvosolni tudna”12. A sérelmek dühödt tömeg általi orvoslása törvénytelen eszközök általi orvoslás. Ez pedig anarchia: egy olyan állapot, amelyben nincs valós kormányzás és nincs hivatalos rendőrség, ez pedig inkább aláássa, nem pedig védi az egyén jogait.
A közelmúltbeli tüntetések többek között azért voltak sokak számára megdöbbentőek, mert a különböző etnikumok közötti, más országokban jelen lévő ellenségeskedésnek és törvénytelenségnek nem szabadna érződnie az Amerikai Egyesült Államokban. Ennek az országnak jobban kellene teljesítenie a fajgyűlölet kiiktatásában, nem csupán a közelmúltbeli tüntetéseken leginkább látható fekete amerikaiakkal, hanem a Latin-Amerikából vagy Ázsiából származókkal, és más csoportokkal szemben is. Ennek az országnak a fajgyűlölet-történelme nem rózsás, és jobban kell teljesítenünk.
Az Amerikai Egyesült Államokat különböző nemzetiségű és etnikumú bevándorlók alapították meg. A cél, amely egységbe vonta őket, nem egy bizonyos vallás megalapítása volt, sem pedig az óhaza különböző kultúrái vagy törzsi lojalitásai bármelyikének állandósítása. Alapító nemzedékünk arra törekedett, hogy egy új alkotmány és új törvények egységesítsék őket. Ez nem jelenti azt, hogy a minket egységbe vonó iratok vagy a jelentésük korabeli értelmezése tökéletes lenne. Az Amerikai Egyesült Államok történelmének első két évszázada sok finomítás szükségességére rámutatott – ilyen volt a nők szavazati joga, és különösen a rabszolgaság eltörlése, olyan törvényekkel egyetemben, amelyek biztosítják, hogy akik korábban rabszolgasorban voltak, azoknak a szabadság minden feltétele rendelkezésükre áll majd.
A Yale Egyetem két tudósa így emlékeztetett minket nemrég:
„Az Amerikai Egyesült Államok minden hibájával együtt egyedülálló módon fel van szerelkezve arra, hogy egységbe tudjon vonni egy sokszínű és megosztott társadalmat. […]
Polgárainak nem kell választaniuk a nemzeti önazonosságuk és a multikulturalizmus között. Az amerikaiak mindkettővel rendelkezhetnek. Azonban ennek kulcsa az alkotmányos hazafiság. Az alkotmány által és azon keresztül egységeseknek kell maradnunk a ideológiai véleménykülönbségeink ellenére.”13
Sok évvel ezelőtt egy brit külügyminiszter ezt a nagyszerű tanácsot adta egy alsóházi vitában: „Nincsenek örök szövetségeseink és nincsenek állandó ellenségeink. Ami örök és állandó, azok az érdekeink, és kötelesek vagyunk ezen érdekek mentén eljárni.”14
Ez egy jó világi indok az „örök és állandó” érdekek követésére politikai ügyekben. Az Úr egyházának tana emellett egy minket vezérlő másik örök érdekre is megtanít bennünket: a Szabadítónk tanításaira, aki az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát és sok más ország alapvető törvényeit ihlette. Az ideiglenes „szövetségesek” iránti hűség helyett a meghozott törvény iránti hűség a legjobb módja az ellenfeleink és az ellenségeink szeretésének, miközben egységre törekszünk a sokszínűségben.
Annak tudata, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, isteni rálátást ad nekünk mindenki más értékére, annak szándékával és képességével együtt, hogy felülemelkedjünk az előítéleten és a fajgyűlöleten. Mivel hosszú éveket töltöttem el országunk különböző helyein, az Úr megtanította nekem, hogy igenis lehetséges betartani országunk törvényeit és azok javítására törekedni, valamint az ellenfeleinket és az ellenségeinket is szeretni. Bár nem könnyű, ám a mi Urunk, Jézus Krisztus segítségével lehetséges. Ő adta ezt a szeretetre irányuló parancsolatot, és megígéri a segítségét, ha arra törekszünk, hogy engedelmeskedjünk. Bizonyságot teszek arról, hogy a mi Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus szeretnek minket és segíteni fognak nekünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.