2020
Cselekedj igazságosan, szeresd az irgalmasságot, és járj alázatosan Istennel!
2020. november


13:27

Cselekedj igazságosan, szeresd az irgalmasságot, és járj alázatosan Istennel!

Igazságosan cselekedni azt jelenti, hogy tisztességesek vagyunk a tetteinkben. Istennel úgy bánunk tisztességesen, hogy alázatosan járunk Ővele. Másokkal úgy bánunk tisztességesen, hogy szeretjük az irgalmasságot.

Jézus Krisztus követőiként és utolsó napi szentekként arra törekszünk – és e törekvésre is buzdítanak minket –, hogy teljesítsünk jobban és legyünk jobbak.1 Talán hozzám hasonlóan ti is elgondolkodtatok már efféle kérdéseken: „Vajon elég az, amit teszek?” „Még mit kellene tennem?” Vagy: „Korántsem hibátlan emberként hogyan válhatok jogosulttá arra, hogy Istennel lakjak »a boldogság egy soha véget nem érő állapotában«2?”

Mikeás, az ószövetségi próféta így tette fel ezt a kérdést: „Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek?”3 Mikeás csúfondárosan felvetette, hogy vajon a túlzó felajánlások elegendőek-e a bűn ellensúlyozására, mondván: „Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é …lelkemnek bűnéért?!”4

A válasz nemleges. A jótettek nem elegendőek. A szabadítást nem kiérdemeljük.5 Még az óriási áldozatok – amelyekről Mikeás tudta, hogy lehetetlenek – sem válthatják meg a legkisebb bűnt. Saját magunkra hagyatva reménytelen a kilátás arra, hogy visszatérjünk Isten jelenlétébe és Vele lakozzunk.6

A Mennyei Atyától és Jézus Krisztustól érkező áldások nélkül önmagunkban soha nem tudunk eleget tenni vagy elegendőek lenni. A jó hír viszont az, hogy Jézus Krisztus miatt és Őáltala elegendővé válhatunk.7 Isten kegyelméből, Jézus Krisztus halála és feltámadása által minden ember megszabadíttatik a fizikai haláltól.8 És ha Isten felé fordítjuk a szívünket, akkor a lelki haláltól való szabadítás mindenki számára elérhető, „[Jézus] Krisztus Engesztelése által…, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”9. Megváltathatunk a bűntől, hogy tisztán és szeplőtelenül álljunk Isten előtt. Amint azt Mikeás kifejtette: „[Isten] megjelentette néked, ó ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”10

Mikeás arra vonatkozó utasításában, hogy fordítsuk Isten felé a szívünket és váljunk jogosulttá a szabadításra, van három egymáshoz kapcsolódó elem. Igazságosan cselekedni azt jelenti, hogy tisztességesen bánunk Istennel és másokkal. Istennel úgy bánunk tisztességesen, hogy alázatosan járunk Ővele. Másokkal úgy bánunk tisztességesen, hogy szeretjük az irgalmasságot. Az igazságosan cselekvés tehát azon első és második nagy parancsolat gyakorlati alkalmazása, amely így szól: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből…, [és] szeresd felebarátodat mint magadat.”11

Igazságosan cselekedni és alázatosan járni Istennel annyit tesz, mint szándékosan visszahúzni a kezünket a gonoszságtól, az Ő rendeléseiben járni, és hitelt érdemlően hűnek maradni.12 Az igazságos ember elfordul a bűntől, Isten felé tekint, szövetségeket köt Ővele, és betartja ezeket a szövetségeket. Az igazságos ember úgy dönt, hogy engedelmeskedik Isten parancsolatainak, bűnbánatot tart, ha nem sikerül, és folyamatosan próbálkozik.

Amikor a feltámadt Krisztus meglátogatta a nefitákat, kifejtette, hogy egy magasabb törvény váltotta fel Mózes törvényét. Azt mondta nekik, hogy ne ajánljanak fel többé áldozatokat és égő felajánlásokat, hanem ajánljanak fel „megtört szívet és töredelmes lelket”. Ezt is megígérte: „És aki megtört szívvel és töredelmes lélekkel jön hozzám, azt tűzzel és a Szentlélekkel fogom megkeresztelni”13. Amikor keresztelés után befogadjuk és használjuk a Szentlélek ajándékát, akkor a Szentlélek állandó társaságát élvezhetjük, és mindenre meg lehet tanítani minket, amit meg kell tennünk14, köztük arra, hogy miként járjunk alázatosan Istennel.

Jézus Krisztus bűnért hozott áldozata és lelki haláltól való szabadítása mindenki számára rendelkezésre áll, akinek ilyen megtört szíve és töredelmes lelke van.15 A megtört szív és a töredelmes lélek arra késztet minket, hogy örömmel bűnbánatot tartsunk és igyekezzünk hasonlóbbakká válni Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz. Ezt téve befogadjuk a Szabadító megtisztító, meggyógyító és megerősítő hatalmát. Nem csupán igazságosan cselekszünk és alázatosan Istennel járunk, hanem azt is megtanuljuk, hogy úgy szeressük az irgalmasságot, ahogyan Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus szeretik.

Isten örömét leli az irgalmasságban, és nem sajnálja használni azt. Mikeás Jehovához intézett szavait idézve: „Kicsoda olyan Isten mint te, a ki megbocsátja a bűnt…, könyörül rajtunk”, és minden bűnt „a tenger mélységébe vet”16. Úgy szeretni az irgalmasságot, ahogyan Isten, elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal, hogy igazságosan bánjunk másokkal, nem pedig rosszul.

Egy anekdota kiemeli annak fontosságát, hogy ne bánjunk rosszul másokkal. I. Hillélről szól, aki egy zsidó tudós volt a Krisztus előtti első században. Hillél egyik diákját egyszer felbőszítette a Tóra összetettsége – Mózes öt könyve, bennük 613 parancsolattal és a rabbik ezekhez kapcsolódó írásaival. Ez a diák azt a kihívást intézte Hillélhez, hogy magyarázza el a Tórát csupán annyi idő alatt, amennyit Hillél egy lábon állva el tud tölteni. Hillélnek nem volt valami jó az egyensúlyérzéke, de elfogadta a kihívást. Mózes harmadik könyvéből idézett egy részt: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.”17 Hillél aztán így összegezte ezt: „Ne tedd a felebarátoddal azt, ami neked gyűlöletes. Ez a Tóra lényege, a többi csak szövegmagyarázat. Eredj, és tanulj!”18

Az irgalmasság szeretetének része az, hogy mindig tisztességesen bánunk másokkal. Vegyetek fontolóra egy beszélgetést, amelynek évtizedekkel ezelőtt voltam fültanúja a Maryland állambeli Baltimore-ban lévő Johns Hopkins Kórház sürgősségi részlegén. Mr. Jackson, az egyik beteg, udvarias, kedves ember volt, akit jól ismert a kórház személyzete. Korábban már többször is kórházba került alkoholfogyasztással kapcsolatos betegségek kezelése végett. Ez alkalommal Mr. Jackson olyan tünetekkel tért vissza a kórházba, amelyek alkoholfogyasztás miatti hasnyálmirigy-gyulladásra utaltak.

Cohen doktor, egy keményen dolgozó és nagyra becsült orvos a műszak végéhez közeledve felmérte Mr. Jackson állapotát, és úgy döntött, hogy indokolt a kórházi felvétele. Cohen doktor az őt felváltó Jones doktornőre bízta Mr. Jackson felvételét és a kezelése felügyeletét.

Jones doktornő egy neves orvosi egyetemen szerzett alapdiplomát, és éppen csak elkezdte a szakorvosi tanulmányait. A kimerítő képzés gyakran járt alváshiánnyal, ami valószínűleg hozzájárult Jones doktornő negatív reakciójához. Aznap este ez már az ötödik felvétele volt, és hangosan panaszkodni kezdett Cohen doktornak. Nem érezte igazságosnak, hogy sok órát kell eltöltenie Mr. Jackson ellátásával, aki végül is saját maga miatt került ebbe a helyzetbe.

Cohen doktor szinte suttogva adta ezt a nyomatékos válaszát: „Jones doktornő, azért lettél orvos, hogy ellásd az embereket és azon legyél, hogy meggyógyítsd őket. Nem azért lettél orvos, hogy ítélkezz felettük. Ha nem érted a különbséget, akkor nem folytathatod a képzésedet ebben az intézményben.” E helyreigazítást követően Jones doktornő buzgón gondoskodott Mr. Jacksonról a kórházi tartózkodása alatt.

Jackson úr azóta már meghalt. Jones doktornő és Cohen doktor is jelentős karriert futott be. Azonban képzése egy kritikus pillanatában Jones doktornőnek emlékeztetőre volt szüksége, hogy cselekedjen igazságosan, szeresse az irgalmasságot, és anélkül lássa el Mr. Jacksont, hogy ítélkezne felette.19

Az évek során nekem is javamra vált ez az emlékeztető. Az irgalmasság szeretete azt jelenti, hogy nem csupán Isten nekünk felajánlott irgalmasságát szeretjük, hanem abban is örömünket leljük, hogy ugyanezt az irgalmasságot Isten másokra is kiterjeszti. Mi pedig követjük az Ő példáját. „…mindegyik egyforma Istennek”20, és mindannyiunknak szüksége van lelki kezelésre, hogy segítséget kapjunk és meggyógyuljunk. Az Úr azt mondta: „Ne tartsátok az egyik testet többre a másiknál, avagy egyik ember ne gondolja magát feljebbvalónak a másiknál”21.

Jézus Krisztus példát mutatott arra, hogy mit jelent igazságosan cselekedni és az irgalmasságot szeretni. Elvegyült a bűnösök között, méltányosan és tisztelettel bánt velük. Isten parancsolatai betartásának örömére tanított, és inkább a küszködők felemelésére törekedett, nem pedig az elítélésükre. Elítélte azokat, akik azért hibáztatták Őt, mert szolgált az általuk érdemtelennek tartott embereknek.22 Az ilyesfajta önelégültség sértette Őt, és ez még most is így van.23

Krisztusinak lenni annyit tesz, mint igazságosan cselekedni, tisztességesen viselkedve Istennel és másokkal is. Az igazságos ember szavaiban és tetteiben is udvarias, és felismeri, hogy a szemléletmódban és a hitben megnyilvánuló különbözőségek nem zárják ki a hamisítatlan kedvességet és barátságot. Akik igazságosan cselekszenek, azoknak nem az jár majd az eszükben, hogy bántsák egymást, hanem az, hogy békében éljenek egymással.24

Krisztusinak lenni annyit tesz, mint szeretni az irgalmasságot. Akik szeretik az irgalmasságot, azok nem ítélkeznek, hanem irgalmasságot tanúsítanak mások, különösen a kevésbé szerencsések iránt; kegyesek, kedvesek és tisztességesek. Mindenkivel szeretettel és megértéssel bánnak, tekintet nélkül az olyan jellemvonásokra, amilyen a rassz, a nem, a vallási hovatartozás, a szexuális irányultság, a társadalmi és gazdasági státusz, illetve a törzsi, klánbeli vagy nemzetiségi különbözőségek. Mindezeket felülírja a krisztusi szeretet.

Krisztusinak lenni annyit tesz, mint Istent választani25, alázatosan járni Ővele, igyekezni a kedvében járni, és megtartani az Ővele kötött szövetségeket. Akik alázatosan Istennel járnak, azok emlékeznek arra, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mit tett értük.

Vajon elég az, amit teszek? Még mit kellene tennem? Az ezekre a kérdésekre válaszoló tetteink központi szerepet játszanak a boldogságunkban ebben az életben és az örökkévalóságban. A Szabadító nem akarja, hogy magától értetődőnek vegyük a szabadítást. Még azt követően is, hogy szent szövetségeket kötöttünk, előfordulhat, hogy elesünk a kegyelemtől és eltávolodunk az élő Istentől. Vigyáznunk kell tehát, és mindig imádkoznunk, nehogy kísértésbe essünk.26

Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus ugyanakkor azt sem akarják, hogy halandó utazásunk során megbénítson az állandó bizonytalanság, hogy vajon eleget tettünk-e a szabaduláshoz és a felmagasztosuláshoz. Semmiképp nem akarják, hogy gyötörjenek minket a megbánt bűneink, és soha be nem gyógyuló sebbekként gondoljunk rájuk27, vagy túlzottan aggódjunk amiatt, hogy esetleg ismét megbotlunk.

Felmérhetjük a saját haladásunkat. Tudhatjuk, hogy Isten akarata szerint való az általunk követett életút28, ha igazságosan cselekszünk, szeretjük az irgalmasságot, és alázatosan járunk a mi Istenünkkel. Jellemünk részévé tesszük Mennyei Atya és Jézus Krisztus tulajdonságait, és szeretjük egymást.

Ha megteszitek ezeket a dolgokat, akkor a szövetség ösvényén jártok, és jogosulttá váltok arra, hogy Istennel lakjatok „a boldogság egy soha véget nem érő állapotában”29. Isten dicsősége és az örökké tartó élet világossága fogja betölteni a lelketeket.30 Felfoghatatlan öröm fog eltölteni benneteket.31 Bizonyságot teszek arról, hogy Isten él és Jézus a Krisztus, a Szabadítónk és Megváltónk, valamint hogy Ő szeretettel és örömmel nyújta felénk az irgalmát. Hát nem csodálatos? Jézus Krisztus nevében, ámen.