2020
Brent H. Nielson elder
2020. november


Brent H. Nielson elder

Hetvenek Elnöksége

Brent H. Nielson elder többek között azt a fontos tanulságot vonta le magának, miután az egyik családtagja több évre elhagyta az egyházat, hogy Isten minden gyermekének szüksége van a Szabadító szeretetére és az engesztelése gyógyító hatalmára.

Amikor ebben az időszakban a Lukács 15-öt tanulmányozta a családjával, Nielson elder számára a tékozló fiú története új értelmet nyert.

„Valamiért mindig is azzal a fiúval tudtam azonosulni, aki otthon maradt. De aznap reggel […] rájöttem, hogy bizonyos értelemben én magam voltam a tékozló fiú – mondta. – Mindannyian híján vagyunk az Atya dicsőségének (lásd Rómabeliek 3:23). Mindannyiunknak szüksége van a Szabadító gyógyító engesztelésére. Mindannyian elvesztünk, és meg kell, hogy találtassunk.”1

Brent Hatch Nielson eldert 2020. október 3-án támogatták a Hetvenek Elnökségének tagjaként, miután felmentésre került L. Whitney Clayton elder, aki nyugalmazott minősítést kapott.

Nielson elder 1954. december 8-án született az Idaho állambeli Burley-ben. Fiatalemberként Finnországban szolgált teljes idejű missziót. 1978 júniusában vette feleségül Marcia Ann Bradfordot a Salt Lake templomban. Hat gyermekük van.

Nielson elder 1978-ban szerzett alapdiplomát a Brigham Young Egyetem angol szakán. 1981-ben jogi doktorátust szerzett a Utah-i Egyetemen. Ezt követően majdnem 30 éven keresztül ügyvédként dolgozott és egy ügyvédi iroda társtulajdonosa volt az Idaho állambeli Twin Fallsban.

Nielson elder szolgált már tanácsosként a Csendes-óceán Területen és a Fülöp-szigetek Területen, valamint a Fülöp-szigetek Terület elnökeként. 2015 és 2020 között a Misszionáriusi Osztály ügyvezető igazgatója volt.

Azt megelőzően, hogy 2009 áprilisában elhívást kapott általános felhatalmazott hetvenesként, szolgált egyházközségi Fiatal Férfiak elnökeként, püspökként, főtanácstagként, tanácsosként cövekelnökségben, cövekelnökként, valamint területi hetvenesként az Idaho Területen.

Jegyzet

  1. Brent H. Nielson: A tékozlóra várva. Liahóna, 2015. máj. 103.