Hiszek az angyalokban
Az Úr tudja, milyen kihívásokkal szembesültök. Ismer benneteket, szeret benneteket, és megígérem, hogy angyalokat fog küldeni, hogy segítsenek nektek.
Fivérek és nővérek! Hiszek az angyalokban, és szeretném megosztani veletek a hozzájuk fűződő élményeimet. Közben azt remélem és azért imádkozom, hogy felismerjük az angyalok fontosságát az életünkben.
Jeffrey R. Holland elder legutóbbi általános konferencián elhangzott szavait idézve: „Amikor… azokról beszélünk, akik eszközök Isten kezében, jusson eszünkbe, hogy nem minden angyal érkezik a fátyol túloldaláról. Néhányuk közöttünk jár és beszélgetünk velük – itt, most, minden egyes nap. Néhányuk a mi környékünkön lakik. […] Igen, a menny soha nem tűnik annyira közelinek, mint amikor olyan emberek kedvességében és odaadásában látjuk megnyilvánulni Isten szeretetét, akik annyira jók és tiszták, hogy az egyetlen szó, amely eszünkbe jut róluk, az angyali” (Az angyalok szolgálata. Liahóna, 2008. nov. 30.).
Én a fátyolnak ezen az oldalán lévő angyalokról szeretnék beszélni. A mindennapi életünkben köztünk járó angyalok Isten irántunk táplált szeretetének hathatós emlékeztetői.
Az első angyalok, akikről említést fogok tenni, két olyan misszionárius nővér, akik fiatal férfi koromban az evangéliumot tanították nekem: Vilma Molina és Ivonete Rivitti nővérek. A húgommal együtt meghívást kaptunk egy egyházi tevékenységre, és ott találkoztunk ezzel a két angyallal. Soha nem hittem volna, mennyire meg fogja változtatni az életemet ez az egyszerű tevékenység.
A szüleimnek és a testvéreimnek akkoriban nem állt szándékában többet megtudni az egyházról. Még az otthonunkba sem voltak hajlandóak beengedni a misszionáriusokat, ezért az egyházi épületben tartottuk a beszélgetéseket. A gyülekezeti ház e kis szobája lett az én „szent ligetem”.
Egy hónappal azt követően, hogy ezek az angyalok elém tárták az evangéliumot, megkeresztelkedtem. 16 éves voltam ekkor. Sajnos nincs fényképem erről a szent eseményről, de van egy képem a húgomról és magamról, amint részt veszünk az említett tevékenységen. Talán egyértelművé kell tennem, ki kicsoda ezen a képen. Én vagyok a magasabb, jobbra.
Képzelhetitek, milyen kihívást jelentett tevékenynek maradni az egyházban egy olyan tizenéves számára, akinek épp csak megváltozott az életvitele, és akinek a családja nem lépett ugyanerre az ösvényre.
Miközben megpróbáltam alkalmazkodni az új életemhez, egy új kultúrához, valamint új barátokhoz, úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. Gyakran éreztem magam egyedül és elcsüggedve. Tudtam, hogy az egyház igaz, de nehezemre esett a részének érezni magam. Bár kényelmetlenül éreztem magam és bizonytalan voltam, miközben megpróbáltam beilleszkedni az új vallásomba, összeszedtem a bátorságomat, hogy részt vegyek egy háromnapos ifjúsági konferencián, amelyről úgy gondoltam, hogy segíteni fog új barátokat szereznem. Ekkor találkoztam egy másik mentőangyallal, akinek Mônica Brandão volt a neve.
Új volt azon a vidéken, nemrég költözött oda Brazília egy másik részéről. Gyorsan felfigyeltem rá, és szerencsémre a barátjának fogadott. Úgy vélem, inkább a belsőmet nézte, nem pedig a külsőmet.
Mivel összebarátkoztunk, bemutatott a barátainak, akik így az én barátaim is lettek, miközben jól éreztük magunkat még sok másik ifjúsági tevékenységen, amelyeken később részt vettem. Ezek a tevékenységek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy beilleszkedjek ebbe az új életbe.
Ezek a jó barátok sok mindent megváltoztattak, de a még zajló megtérésem folyamatát így is veszélyeztette az, hogy hiányzott otthonról az evangélium tanítása és a családi támogatás. Evangéliumi érintkezéseim az egyházban egyre elengedhetetlenebbé váltak a mindinkább gyarapodó megtérésemhez. Aztán az Úr küldött még két angyalt, hogy segítsenek.
Az egyikük Leda Vettori volt, a kora reggeli ifjúsági hitoktatóm. Elfogadó szeretete és lélekemelő órái révén naponta táplált engem „Isten jó szavával” (Moróni 6:4), amelyre a nap folyamán oly nagy szükségem volt. Ez segített nekem szert tenni a továbbhaladáshoz szükséges lelki erőre.
Egy másik angyal, akit a segítségemre küldtek, a Fiatal Férfiak elnöke, Marco Antônio Fusco volt. Ő lett kijelölve idősebb házitanítási társamként is. Tapasztalatlanságom és eltérő külsőm ellenére feladatokat adott nekem, hogy tanítsak a papi kvórumunk gyűlésein és a házitanítási látogatásainkon. Lehetőséget adott nekem, hogy cselekedjek és tanuljak, ne csak megfigyeljem az evangéliumot. Jobban bízott bennem, mint amennyire én bíztam magamban.
Mindezen és más olyan angyaloknak köszönhetően, akikkel e fontos korai évek során találkoztam, elegendő erőt kaptam ahhoz, hogy a szövetség ösvényén maradjak, miközben lelki tanúságot nyertem az igazságról.
Na és hogy mi lett azzal a fiatal angyal-lánnyal, Mônicával? Miután mindketten missziót szolgáltunk, a feleségem lett.
Szerintem nem volt véletlen, hogy a jó barátok, az egyházi feladatok, valamint az Isten jó szavával való táplálás része volt ennek a folyamatnak. Gordon B. Hinckley elnök bölcsen ezt tanította: „…nem könnyű dolog megtenni az egyházhoz való csatlakozással járó átállást. Régi kötelékek elszakítását jelenti. Barátok elhagyását jelenti. Jelentheti becses hitelvek félretételét. Megkövetelheti szokások megváltoztatását és vágyak elfojtását. Nagyon sok esetben magányosságot jelent, és akár az ismeretlentől való félelmet is. A megtértet életének ebben a nehéz időszakában táplálni és erősíteni kell” (“There Must Be Messengers,” Ensign, Oct. 1987, 5).
Később ezt tanította: „Mindegyiküknek három dologra van szüksége: egy barátra, egy feladatra és arra, hogy »Isten jó szavával táplálják«” (“Converts and Young Men,” Ensign, May 1997, 47).
Miért osztom meg veletek ezeket az élményeket?
Először is azért, hogy üzenjek azoknak, akik éppen hasonló folyamaton mennek keresztül. Lehet, hogy új megtért vagy, esetleg egy kisebb bolyongást követően térsz vissza az egyházba, vagy csak küszködsz a beilleszkedéssel. Kérlek, ne add fel az arra irányuló erőfeszítéseidet, hogy e nagy család tagja legyél! Ez Jézus Krisztus igaz egyháza!
Mivel a boldogságodról és a szabadításodról van szó, a folyamatos próbálkozás mindig megéri az erőfeszítést. Megéri azt az erőfeszítést, hogy változtatsz az életviteleden és a hagyományaidon. Az Úr tudja, milyen kihívásokkal szembesülsz. Ismer téged, szeret téged, és megígérem, hogy angyalokat fog küldeni, hogy segítsenek neked.
A Szabadító saját szavait idézve: „…arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (Tan és szövetségek 84:88).
Második célom ezen élmények megosztásával az, hogy az egyház minden tagjának üzenjek – mindannyiunknak. Ne feledjük, hogy az új megtértek, a visszatérő barátok, és azok számára, akiknek más az életvitelük, nem könnyű az azonnali beilleszkedés. Az Úr tudja, milyen kihívásokkal szembesülnek, és olyan angyalokat keres, akik hajlandóak segíteni. Az Úr mindig olyan önkénteseket keres, akik hajlandóak arra, hogy angyalok legyenek mások életében.
Fivérek és nővérek! Ti hajlandóak lennétek rá, hogy eszközök legyetek az Úr kezében? Hajlandóak lennétek arra, hogy ezen angyalok egyike legyetek? Hogy Isten küldöttei legyetek a fátyolnak erről az oldaláról olyan valaki számára, aki miatt Ő aggódik? Szüksége van rátok. Nekik is szükségük van rátok.
Természetesen mindig számíthatunk a misszionáriusainkra. Ők mindig ott vannak, elsőként jelentkeznek erre az angyali munkakörre. Azonban ők még nem elegendőek.
Ha jól körülnéztek, sok mindenkit találtok majd, akiknek egy angyal segítségére van szükségük. Ezek az emberek nem feltétlenül viselnek fehér inget, ruhát vagy szokásos vasárnapi viseletet. Lehet, hogy egyedül ülnek a kápolna vagy az osztályterem hátuljában, időnként úgy érezve magukat, mintha láthatatlanok lennének. Talán egy kicsit szélsőséges a frizurájuk, vagy eltérő a szókincsük, de ott vannak és próbálkoznak.
Némelyek talán épp azon töprengenek: „Visszajöjjek? Folytassam a próbálkozást?” Mások pedig talán azon töprengenek, vajon egy napon érezni fogják-e, hogy elfogadják és szeretik őket. Most azonnal van szükség angyalokra; olyan angyalokra, akik hajlandóak kilépni a kényelmi zónájukból és átölelni őket; olyan emberekre, „akik annyira jók és tiszták, hogy csakis az angyali szóval jellemezhetjük őket” (Jeffrey R. Holland: Az angyalok szolgálata. 30.).
Fivérek és nővérek! Én hiszek az angyalokban. Ma mindannyian az ezekre az utolsó napokra elválasztott angyalok hatalmas seregeként vagyunk itt, hogy a szerető Teremtő kezeinek meghosszabbításaként szolgáljunk másokat. Megígérem, hogy ha hajlandóak vagyunk a szolgálatra, akkor az Úr lehetőséget fog adni nekünk arra, hogy szolgálattevő angyalok legyünk. Ő tudja, kinek van szüksége angyali segítségre, és az utunkba fogja helyezni őket. Az Úr naponta az utunkba helyezi azokat, akiknek angyali segítségre van szükségük.
Nagyon hálás vagyok azért a sok angyalért, akiket életem során az Úr az én utamba helyezett. Szükség volt rájuk. Nagyon hálás vagyok az Ő evangéliumáért, amely segít nekünk változni és lehetőséget ad arra, hogy jobbak legyünk.
Ez a szeretet evangéliuma, a szolgálattétel evangéliuma. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.