Tartsd meg!
Jézus Krisztus által erőt kaptunk a maradandó változtatások végrehajtásához. Amikor alázattal Hozzá fordulunk, Ő fokozni fogja a változásra való képességünket.
Nővérek! Igazán nagy öröm veletek lenni.
Képzeljétek el, hogy valaki elmegy a piacra, hogy vegyen valamit. Aki az áru értékénél többet fizet a pénztárosnak, visszajárót kap tőle.
Az ősi Amerikában Benjámin király azokról a nagyszerű áldásokról tanította a népét, amelyeket a Szabadítónktól, Jézus Krisztustól kapunk. Ő teremtette az egeket, a földet, és minden szépséget, melyben gyönyörködünk.1 Szeretetteljes engesztelése által módot biztosít nekünk arra, hogy megváltassunk a bűntől és a haláltól.2 Amikor kimutatjuk Neki a hálánkat azáltal, hogy iparkodunk a parancsolatai szerint élni, Ő azonnal megáld bennünket, mi pedig mindig az adósai maradunk.
Sokat ad nekünk: sokkal nagyobb értéket, mint amit mi valaha is vissza tudunk adni Neki. Akkor hát mit adhatunk Őneki, aki megfizette a felbecsülhetetlen árat a bűneinkért? Változást adhatunk neki. Azt adhatjuk neki, hogy megváltozunk. Lehet ez a gondolatainkban beálló változás, szokásbéli változás, vagy annak az iránynak a megváltoztatása, amerre éppen tartunk. Az Úr mindegyikünk helyett megfizette a megfizethetetlent, és cserébe szívbéli változást kér tőlünk. A változás, amelyet tőlünk kér, nem az Ő javát szolgálja, hanem a miénket. Eltérően tehát attól a piaci vásárlótól, aki elveszi, ami visszajár neki, a mi kegyelmes Szabadítónk ekképpen buzdít bennünket: tartsd meg.
Miután hallották a szavakat, melyeket Benjámin király szólt hozzájuk, a nép felkiáltott, kinyilvánítva, hogy a szívük megváltozott, és ezt mondták: „a Mindenható Úr Lelke miatt, mely hatalmas változást vitt véghez bennünk, …már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk”3. A szentírások nem azt állítják, hogy azonnal tökéletessé váltak, hanem azt, hogy a változás iránti vágyuk tettekre sarkallta őket. Szívbéli változásuk azt jelentette, hogy levetkőzték a természetes férfit vagy nőt, és a Léleknek engedtek arra törekedve, hogy hasonlóbbá váljanak Jézus Krisztushoz.
Henry B. Eyring elnök ezt tanította: „Az igaz megtérés akkor lehetséges, ha egyre csak erre törekszünk hittel, nagy erőfeszítés és némi fájdalom árán. Az Úr az, aki ezek után megadhatja… a megtisztulás és változás csodáját.”4 Egyesítve az erőfeszítésünket a Szabadító arra való képességével, hogy megváltoztasson bennünket, új teremtményekké válunk.
Fiatalabb koromban úgy gondoltam magamra, hogy egy felfelé vezető, függőleges ösvényen haladok a célom, az örök élet felé. Minden egyes alkalommal, amikor valami helytelent tettem vagy mondtam, úgy éreztem, hogy lecsúszom ezen az ösvényen, és kezdhetem elölről az utazásomat. Olyan volt, mint amikor a Létrák és csúszdák társasjátékban rálépsz arra a bizonyos mezőre, ahonnan visszacsúszol a tábla tetejéről a játék legelejére. Elkeserítő volt. Amikor viszont elkezdtem megérteni Krisztus tanát5, és hogy miként alkalmazzam azt napi szinten az életemben, reményre leltem.
Jézus Krisztus folytatódó mintát adott nekünk a változáshoz. Arra hív, hogy gyakoroljunk hitet Őbenne, ami arra ösztönöz bennünket, hogy bűnbánatot tartsunk, „mely hit és bűnbánat szívbéli változást eredményez”6. Amikor bűnbánatot tartunk és a szívünket Feléje fordítjuk, nagyobb vágyra teszünk szert a szent szövetségek megkötése és megélése iránt. Azáltal tartunk ki mindvégig, hogy folyamatosan alkalmazzuk e tantételeket az életünk során, és arra hívjuk az Urat, hogy változtasson meg minket. A mindvégig való kitartás mindvégig való változást jelent. Ma már értem, hogy az egyes sikertelen próbálkozások nyomán nem elölről kezdek mindent, hanem minden egyes próbálkozással a változásom folyamatát viszem előre.
A Fiatal Nők alapeszméjének egyik sugalmazott mondata kijelenti: „megbecsülöm a bűnbánat ajándékát, és igyekszem mindennap fejlődni”7. Azért imádkozom, hogy megbecsüljük ezt a gyönyörű ajándékot, és hogy tudatosan törekedjünk a változásra. Azok a változások, amelyeket meg kell tennünk, időnként valamiféle súlyos bűnhöz kapcsolódnak. Ám a leggyakrabban a jellemünk finomítására törekszünk, hogy összhangba kerüljünk Jézus Krisztus jellemvonásaival. Mindennapi választásaink segíteni vagy hátráltatni fogják a fejlődésünket. Az apró, de állandó, tudatos változtatások segíteni fognak abban, hogy jobbá váljunk. Ne keseredjetek el! A változás egy élethosszig tartó folyamat. Hálás vagyok, amiért az Úr türelmes velünk a változást célzó küzdelmeink során.
Jézus Krisztus által erőt kaptunk a maradandó változtatások végrehajtásához. Amikor alázattal Hozzá fordulunk, Ő fokozni fogja a változásra való képességünket.
A Szabadító engesztelésének átalakító hatalma mellett a Szentlélek is támogatni és vezérelni fog bennünket, amikor megtesszük a mi erőfeszítésünket. Ő még abban is tud nekünk segíteni, hogy megtudjuk, milyen változtatásokat kell végrehajtanunk. Segítségre és biztatásra lelhetünk a papsági áldások, az ima, a böjt és a templomlátogatás által is.
A családtagjaink, vezetőink és barátaink, akikben megbízunk, hasonlóképpen segíthetnek a változásra irányuló erőfeszítéseinkben. Nyolcéves koromban a bátyám, Lee, valamint a barátaink társaságában időnként a környék egyik fájának ágai között játszottunk. Szerettünk együtt lenni a barátainkkal annak a fának az árnyékában. Egy nap Lee leesett a fáról és eltörte a karját. Törött karral nehezen tudott egyedül felmászni a fára. Viszont a fán töltött idő egyszerűen nem volt az igazi nélküle. Így aztán néhányan hátulról támasztottuk, míg mások az ép karjánál fogva húzták, és – csekély erőkifejtést követően – Lee ismét fent volt a fán. A karja továbbra is el volt törve, mégis újból velünk volt, és gyógyulás közben is élvezhette a barátságunkat.
Gyakran gondolok úgy ezekre a játékélményeimre a fán, mint egyfajta előképére annak, ahogy Jézus Krisztus evangéliumában tevékenykedünk. Az árnyas evangéliumi ágak alatt számos olyan áldást élvezhetünk, amely a szövetségeinkhez kapcsolódik. Egyesek talán kiestek a szövetségeik biztonságából, és a mi segítségünkre van szükségük ahhoz, hogy visszakapaszkodjanak az evangéliumi ágak oltalmába. Egyedül nehéz tud lenni számukra a visszatérés. Megtennénk, hogy kedvesen húzunk rajtuk egy kicsit itt, tolunk rajtuk egy kicsit ott, így segítve a gyógyulásukat, miközben élvezik a barátságunkat?
Ha zuhanás okozta sérülésektől szenvedtek, engedjétek másoknak, hogy segítsenek nektek visszatérni a szövetségeitekhez és az ezek által nyújtott áldásokhoz. A Szabadító képes segíteni nektek a gyógyulásban és a változásban, miközben olyanok vesznek körül, akik szeretnek benneteket.
Időnként összefutok olyan ismerősökkel, akiket évek óta nem láttam. Néha azt mondják nekem: „Te aztán semmit nem változtál!”. Amikor ezt hallom, egy kicsit mindig összerezzenek, mert azt remélem, hogy mégiscsak változtam az évek alatt. Remélem, hogy tegnap óta is változtam! Remélem, hogy egy kicsivel kedvesebb vagyok, kevésbé ítélkező és könyörületesebb. Remélem, hogy gyorsabban reagálok mások szükségleteire, és remélem, hogy legalább egy picit türelmesebb vagyok.
Nagyon szeretek kirándulni a környékünkön lévő hegyekben. Miközben az ösvényen sétálok, gyakran megy kavics a cipőmbe. Idővel mindig megállok és kirázom a cipőmet. Magam is meglepődöm, milyen sokáig vagyok képes a fájdalmat tűrve gyalogolni, mielőtt megállnék, hogy megszabaduljak a bosszúság okozójától.
A szövetség ösvényén haladva időnként kavicsok kerülnek a cipőnkbe gyarló szokások, bűnök vagy rossz hozzáállás képében. Minél gyorsabban rázzuk ki ezeket az életünkből, annál örömtelibb lesz a halandó utazásunk.
A változás fenntartásához erőfeszítés szükséges. El nem tudom képzelni, hogy csak azért megálljak az ösvényen, hogy visszarakjam a cipőmbe azt a bosszantó és fájdalmas kavicsot, amelyet épp csak kiszedtem. Éppen annyira nem szeretnék így tenni, mint amennyire egy gyönyörű pillangó sem döntene úgy, hogy visszatér a bábjába.
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztusnak köszönhetően képesek vagyunk megváltozni. Módosíthatjuk a szokásainkat, változtathatunk a gondolatainkon, és finomíthatjuk a jellemünket, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá. Az Ő segítségével pedig képesek vagyunk arra, hogy ezt megtartsuk. Jézus Krisztus nevében, ámen.