Imádkozzunk Maxért!
Hatéves voltam, amikor egy idősebb házaspár az egyházközségünkből jó otthont keresett a kutyájuknak, Maxnek. Tudták, hogy a mi családunk imádná őt, így aztán örökbe is fogadtuk!
Néhány héttel később pár barátunk néhány napig nálunk vendégeskedett. A házunk tele volt fel-alá rohangálva játszó gyerekekkel.
Max viszont csendes, békés otthonhoz volt szokva. A zsibongó gyerekektől hemzsegő házban nyugtalan lett. Egy nap, miközben nevetgélve játszottunk, hirtelen észrevettük, hogy Max eltűnt!
Mindenhol kerestük. Alig tudtam visszatartani a könnyeimet, miközben Anya körbeautókázott velünk a környéken. Még Max korábbi gazdáihoz is elmentünk, de sehol sem találtuk.
Amikor hazaértünk, valaki így szólt: „Imádkozzunk Maxért!” Körben letérdeltünk, és elmondtunk egy egyszerű imát. Arra kértük Mennyei Atyát, adjon ötleteket, hogy hol keressük még Maxet.
Épp csak kimondtuk az áment, amikor az egyik gardróbból ugatás hallatszott! Max volt az!
Mennyei Atya mindegyikünket ismer és szeret. Lehet, hogy az imáinkra nem mindig azonnal kapunk választ, és az is lehet, hogy Mennyei Atya esetleg nem mindig pontosan úgy válaszol az imáinkra, ahogyan azt mi szeretnénk. De így fogunk növekedni a hitben és a türelemben.
Ha bármilyen gondod van, vagy csak beszélgetni szeretnél, Mennyei Atya mindig meg fog hallgatni!