Egy karácsonyi hagyomány áldása
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Nem volt semmi különleges abban, hogy egy új házban töltjük a karácsonyt, de egy papsági áldás mindent megváltoztatott.
Illusztrálta: Tracy Walker
Tizennégy éves voltam az első olyan karácsonyom idején, amikor nem volt hó. A családommal épp akkor költöztünk át Utah hegyei közül Texasba, amelyet én túl laposnak és túl forrónak tartottam. Nehéz volt átérezni a karácsony lelkületét úgy, hogy az új iskolában nem voltak barátaim, a földet pedig nem fedte hó. Sehogy se találtam a helyem, így aztán gyakran éreztem magam magányosnak és szomorúnak.
Levertség ide vagy oda, egy hét múlva karácsony volt, és a karácsonyi családi hagyományaimban bíztam, hogy majd lelket öntsenek belém. A remek tevékenységek, amelyeket a családunk évről évre közösen végzett, mindig is nagy örömmel töltöttek el. A hagyományok nagy szerepet játszottak a karácsonyi ünneplésünkben, így aztán azt gondoltam, nincs miért aggódnom. Elvégre nem véletlenül hívják őket hagyományoknak – tudtam, hogy fent kell őket tartani.
A karácsonyi lelkület életben tartása
A karácsonyig hátralévő napok lassan vánszorogtak. Mindaddig semmit sem csináltunk családként közösen, hogy ünnepeljünk, így kezdtem eléggé elcsüggedni. Szenteste napján egész nap vártam, hogy történjen valami – bármi, ami megmutatja, hogy a drága családi hagyományaink az új otthonunkban is életben tarthatók. Biztos vagyok benne, hogy én magam is kezdeményezhettem volna ezeket, de nem akartam. Valahogy egy jelre vártam, amely megmutatná, hogy még mindig él a karácsonyi lelkület.
Bealkonyodott, majd beesteledett, én pedig egyre idegesebb lettem. Könnyek szöktek a szemembe, amikor a családom összegyűlt az esti imára. Az egész otthonom hidegnek és üresnek érződött, még úgy is, hogy mind benne éltünk. Hirtelen az édesapám egy kérdéssel törte meg a csendet:
„Szeretne valaki papsági áldást kapni?”
A szívem kihagyott egy ütemet. Annyit aggodalmaskodtam amiatt, hogy teszünk-e ki karácsonyi fényeket vagy sütünk-e karácsonyi sütiket, hogy teljesen megfeledkeztem egy nagyon különleges hagyományról, amelyet minden szenteste csináltunk: mindannyian kaptunk egy papsági áldást. Mindig békét éreztem, amikor áldást kaptam Apától, de a családban nem mindenki akart áldást kapni. Néha a testvéreim és az édesanyám azt felelték, hogy nem érzik szükségét. Nem akartam elkezdeni reménykedni, ha egyszer mindenki más nemet fog mondani rá.
Most azonban nem így történt. Anya felállt, aztán leült a székre, amelyet Apa kitett nekünk.
„Én szeretnék egy áldást” – mondta halkan.
Mindannyian nagyon meglepődtünk, de Apa habozás nélkül Anya fejére tette a kezét, és beszélni kezdett. Éreztem, hogy Apa mennyire rá van hangolódva Anya érzéseire és személyes küzdelmeire. Vigaszt és békét nyújtó szavakat mondott neki a változás ezen időszakában.
Hirtelen égető érzést éreztem a mellkasomban – olyan volt, mintha valaki gyufát gyújtott volna a bensőmben. Tudtam, hogy a Szentlelket érzem, még ha a bennem lévő égető érzés nem is olyan volt, ahogy mindig is érezni szoktam a Lelket. Olyan volt, mintha Mennyei Atya közvetlenül hozzám szólt volna, pedig még csak nem is az én papsági áldásom volt!
Amikor az apukám csendesen áment mondott és kinyitottam a könnybe lábadt szememet, láttam, hogy az egész családom sír. Mindannyian hallottuk, amint a Lélek gyengéd és szeretetteljes módon biztosít minket arról, hogy minden rendben lesz. Anya és Apa megölelte egymást, én pedig úgy éreztem, mintha a fejem fölött oly sokáig lebegő viharfelhő végre átadta volna a helyet a napfénynek.
Mindannyian kaptunk áldást, én is. Az áldásomban az Úr biztosított afelől, hogy mindig törődik velem és azt szeretné, hogy boldog legyek. Texasba költözésünk óta most először éreztem békességet és melegséget.
A papsági hatalom valós
Lehet, hogy abban az évben nem tartottunk meg minden hagyományt, de mindig emlékeztünk rá, milyen érzés volt tanúja lenni, amint Isten hatalma kiáradt Apa papsági áldásain keresztül. Mindig is emlékezni fogok arra, hogy ez miként változtatta a szomorúságomat békességgé és örömmé. Értékes leckét kaptam továbbá a papság hatalmáról is. Amikor úgy tűnik, hogy körülötted minden rosszul megy, egy papsági áldás emlékeztethet téged az Úr őrködő és szeretetteljes jelenlétére az életedben.