Sámuel és a csillag
Sok-sok évvel ezelőtt, a tenger túlpartján, az istenfélő Sámuel ekképpen prófétált.
Elmondta, hogy Szabadítónk születik a földre, és hogy most már hamarosan várható a jötte.
Nem hallgattak a szavára, szívükkel nem hitték, így a város kapuján Sámuelt kilökték.
De Sámuel nem adta fel. Muszáj volt szólnia! A városfalra mászott hát, hogy mindenki hallja.
„Öt év sem kell, eljön az Úr, bűneink eltörli; csillag jelzi születését, Ő fog majd fényt hozni.”
„Öt év persze később lesz még, de nem olyan sokkal. Éjszaka sem lesz majd sötét, fényes lesz, mint nappal.”
Dühösen rákiabáltak: „Krisztus nem fog jönni!”
Megdobálták, rá is lőttek, de nem talált senki.
A hithűek nagyon várták, mikor látják végre az ígért fényes csillagot, ha felnéznek az égre.
Eltelt öt év, s Betlehemben Krisztus megszületett. A fényt látva rögtön tudták: Uruk megérkezett.
Ha bátran szól egy próféta, mint egykor Sámuel, Isten betartja, mit ígért, sosem felejti el.