Fogadd be az ajándékot!
Isten igéjének tanulmányozása, a szolgálat, a bűnbánat, valamint a templomlátogatás segíteni fog nekünk érezni Isten szeretetét ezen a karácsonyon.
Egy novemberi estén arra értem haza, hogy a gyerekeim karácsonyi álomvilágot varázsoltak a hálószobájukból. Karácsonyfák, csillogó girlandok, világító füzérek és papír hópelyhek díszítették a sarkokat, az ágykereteket, a falakat és a mennyezetet. A képet egy hasábokkal, fényekkel és karácsonyi harisnyákkal ékesített házi készítésű kandalló tette teljessé. Ez a káprázatos karácsonyi jelenet megmelengette az otthonunkat és a szívünket.
Egy másik kedvenc karácsonyi jelenetemet Nefi próféta festette le. Nefi atyja, Lehi, megosztotta egy álmát egy gyönyörű fáról, amelynek a gyümölcse örömmel töltötte el a lelkét (lásd 1 Nefi 8:12). Nefi arra vágyott, hogy ő is láthassa a fát, amelyről atyja szólt. Imájára adott válaszként Nefi elé látomás tárult. Erről az élményéről adott beszámolója számomra gyönyörű karácsonyi történetet jelent. Ezt írta:
„És lőn, miután láttam a fát, így szóltam a Lélekhez: Látom, megmutattad nekem a fát, mely mindennél értékesebb.
És ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz?
És én ezt mondtam neki: Azt, hogy tudjam annak jelentését…
És láttam Názáret városát; és Názáret városában egy szüzet láttam…
És azt mondta nekem: Íme, a szűz, akit látsz, Isten Fiának az anyja a test szerint. […]
És odanéztem, és ismét láttam a szüzet, egy gyermeket tartva a karjaiban.
És az angyal ezt mondta nekem: Lásd Isten Bárányát, igen, méghozzá az Örökkévaló Atya Fiát!” (1 Nefi 11:9–11, 13, 18, 20–21).
Jelentőségteljesnek tartom, hogy amikor Nefi a fa jelentéséről kérdezett, válaszul az első karácsonyt látta. A Lélek akkor megkérdezte Nefitől, hogy érti-e a fa jelentését, Nefi pedig ezt a sugalmazott választ adta:
„Igen, Isten szeretete az, amely áthatja az emberek gyermekeinek szívét; tehát ez minden dolognál kívánatosabb.”
Majd a Lélek még hozzátette: „Igen, és a legörömtelibb a lélek számára” (1 Nefi 11:22–23).
Ezen élménye által Nefi megtudta, hogy a lelkünk számára az a legkívánatosabb és legörömtelibb, ha érezhetjük Isten szeretetét az Ő Fián, Jézuson Krisztuson keresztül. Ez a karácsony valódi ajándéka. Sokunk küzd azonban azzal, hogy érezzük Isten szeretetét az életünkben – még ebben az ünnepi időszakban is. Az alábbiakban négy olyan javaslat található, amelyeket megtehetünk, hogy befogadjuk Isten szeretetének ajándékát ebben a karácsonyi időszakban.
1. Tanulmányozzuk Isten szavát!
Kezdjük el vagy kezdjük újra a szentírások és az élő próféták szavainak rendszeres tanulmányozását. Lehi a látomásában látott „egy vasrudat”, amely a fához vezetett (1 Nefi 8:19). Akik megtapasztalták Isten szeretetét, azok megragadták a vasrudat, szorosan fogták, és egészen addig törekedtek előre, amíg nem vettek a fa gyümölcséből (lásd 1 Nefi 8:30). Nefi megtudta, hogy ez a vasrúd Isten szavát jelképezi (lásd 1 Nefi 11:25).
Meghívhatjuk az életünkbe az Urat azáltal, hogy tanulmányozzuk az Ő szavát. Nem szükséges túl nagy feladatot vállalnunk. Amikor a barátaim megkérdezik, mennyi ideig kell tanulmányozniuk a szentírásokat, gyakran ezt válaszolom: „Olvassátok addig, amíg megérzitek a Lelket; azután lehet, hogy szívesen olvastok tovább is.” Nem az olvasott percek, versek vagy fejezetek száma a lényeg. Sokkal fontosabb az az élmény, amelyet a Lélekkel törekszünk átélni a tanulmányozás alatt. Az Úr meg fog áldani minket minden apró erőfeszítésért.
A Jöjj, kövess engem! decemberi tanulmányozása Moróni könyvét és egy különleges, Karácsony című fejezetet tartalmaz. Lehetne-e jobb lehetőség a szentírásokban való elmerülésre az úrvacsorai imák és a Morónihoz hasonló próféták szavainak tanulmányozásánál, akik hathatós és személyes tanúbizonyságot tesznek Jézus Krisztusról?
Tanulmányozhatjuk az élő próféták szavait a Liahóna általános konferenciai kiadásainak olvasásával, vagy a beszédeiknek az Evangéliumi könyvtárban való meghallgatásával is. A Lehi álmában szereplő vasrúdhoz hasonlatosan Krisztus szavainak megújult tanulmányozása elvezethet minket Isten szeretetének megtapasztalásához ezen a karácsonyon.
2. Szolgáljunk!
Talán az volt ifjúságom legszebb karácsonya, amikor a családunk összefogott a nagynénikkel, nagybácsikkal és unokatestvérekkel, hogy ruhaneműt, élelmiszert, játékokat, szemüvegeket és háztartási gépeket adományozzunk egy szükséget szenvedő helyi családnak. Soha nem felejtem el, milyen volt ott lenni abban a hatalmas menetben, amely elhozta közéjük a karácsonyt. Ez az érzés messze túlnyúlt azon a karácsonyon, és örökre az emlékezetemben őrzöm ennek az édesanyának és négy gyermekének a hálás köszönetnyilvánítását. E családot szolgálva lehetővé vált, hogy Isten szeretete áthassa a szívemet (lásd 1 Nefi 11:22).
Nem szükséges, hogy a másoknak nyújtott szolgálatunk nagyívű vagy bonyolult legyen. Püspöki szolgálatom során ráébredtem, hogy bármely tetszőleges napon sokan vannak az egyházközségeinkben és közösségeinkben, akik magányosak, szoronganak vagy úgy érzik, nem tudnak megbirkózni a feladataikkal. Egy telefonhívás, egy figyelmes szöveges üzenet, egy kedves lap, egy házi készítésű finomság, egy közös séta vagy a gyerekekkel való segítség felajánlása mennyből jövő csoda és imára adott válasz lehet.
Ha megkérdezzük Mennyei Atyánktól, hogy van-e valaki, akinek segíthetnénk ma, meglehet, hogy beugrik majd egy név vagy egy arc, és a Szentlélektől érkező késztetések segíteni fognak megértenünk, miként áldhatjuk meg az adott személyt. Amikor e késztetések szerint cselekszünk, meg fogunk tapasztalni valamennyit Isten irántuk és irántunk való szeretetéből.
Az egyház Légy a világ világossága! nevű kezdeményezése javaslatot tesz egyszerű szolgálatokra, amelyekkel segíthetünk másoknak érezni Isten szeretetét. Ha a Lélek arra késztet, hogy idén karácsonykor fogadd be az életedbe Isten szeretetének ajándékát a szolgálat révén, a Légy a világ világossága! segíthet megtenned az első lépést (látogass el a JojjKrisztushoz.org honlapra).
3. Tartsunk bűnbánatot!
A harmadik felkérés a Szabadító bűnbánatra vonatkozó ajándékának a befogadása. Lynn G. Robbins elder a Hetvenektől ezt tanította: „A bűnbánat Isten állandóan hozzáférhető ajándéka, amely megengedi és lehetővé teszi számunkra, hogy lelkesedésünk elvesztése nélkül haladjunk kudarcról kudarcra. A bűnbánat nem Isten pótterve arra az esetre, ha netán hibáznánk. A bűnbánat maga a terv, tudván, hogy igenis hibázni fogunk.”1
Ez az élet nehéz. Miközben az örök élethez vezető célunk felé igyekszünk, mindannyian kevésnek bizonyulunk, és szükségünk van Krisztus engesztelésének megváltó hatalmára. Annak egyik oka, hogy a Szabadító készségesen úgy döntött, megtapasztalja a bűneink büntetését, az volt, hogy felkínálhassa nekünk a bűnbánat ajándékát. Ő már megfizette az árat. Nem marad más tennivalónk, mint eldönteni, hogy elfogadjuk-e a meghívását:
„Aki tehát bűnbánatot tart, és úgy jön hozzám, mint egy kisgyermek, azt befogadom, mert az olyanoké Isten királysága. Íme, az olyanokért tettem le az én életemet, és vettem azt fel újra; tartsatok hát bűnbánatot, és jöjjetek hozzám ti földnek szélei, és legyetek megszabadítva” (3 Nefi 9:22).
Úgy vélem, mindannyian cipeljük a bűn valamilyen terhét, kisebbet vagy nagyobbat, amellyel kapcsolatban a Lélek egy ideje arra késztet, hogy tegyük le. Püspökünk és cövekelnökünk segíthet nekünk. A Szabadító kedves és megbocsátó természetű, és hasonló érzéseket ültet el a szolgái szívében is, akik szeretnek minket, és segíteni tudnak gyógyulásban részesülnünk a Szabadító engesztelése révén. Mindegyikünk igent mondhat a Szabadító felajánlására, hogy jöjjünk Őhozzá és legyünk éppé ezen a karácsonyon.
4. Látogassuk az Úr házát!
Azon pillanatok némelyikére, amelyekben a leginkább éreztem Isten szeretetét, az Ő szent templomaiban került sor. Ott pecsételtek össze a drága feleségemmel az időre és az örökkévalóságra. Oda mentem, hogy útmutatást kapjak döntések kapcsán, illetve hogy békességet érezzek a feszültséggel teli időszakokban. A templomban a menny megközelíthetőbbnek tűnik, és mintha könnyedebben áramlana a kinyilatkoztatás.
A melkisédeki papság szertartásait illetően, amelyeknek részét képezik a templom szertartásai is, az Úr kijelentette: „annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma” (Tan és szövetségek 84:20).
Amikor részt veszünk a templom szertartásaiban, megismerjük Istent, és megnyilvánul az életünkben az Istenéhez hasonlító élet békessége és hatalma.
Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt az ígéretet tette: „A templomban a lelkiség olyan kiterjedését, a békesség olyan érzését kaphatjuk, mely az emberi szívbe hatoló minden más érzést felülmúl.”2
Ha egy ideje már nem érezted a békességet, miért ne jelölhetné ez a karácsony egy arra irányuló megújult elkötelezettség kezdetét számodra, hogy eljársz a templomba, amint újra megnyitnak? Ha még nem részesültél a saját felruházásodban, egyházközségi vagy gyülekezeti vezetőid segíthetnek felkészülnöd rá. Akkor is érezhetjük Isten szeretetét, amikor megtaláljuk és benyújtjuk az őseink neveit, hogy részesüljenek a templom áldásaiban.
A valódi ajándék
Isten igéje, a szívből jövő szolgálat, a bűnbánat, valamint a templomi szertartásokban való részvétel mind lehetőséget kínál számunkra a karácsony valódi ajándékának befogadására. János apostol ezt írta: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” (János 3:16). Azért imádkozom, hogy idén karácsonykor mindegyikünket vezessen a Lélek, hogy azokat a dolgokat válasszuk, amelyek segíteni fognak megtapasztalnunk Isten szeretetének pompás ajándékát az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül.