A tökéletes fa
„Jézus egykor csendben jött, most dicséri Őt a föld” (Himnuszok, 119. sz.).
„Anya! Ezt nézd!” – mutatott Joshua egy karácsonyfára. Magas, karcsú fa volt, tökéletes zöld tűlevelekkel.
Anya megállt. Ránézett az árcédulára, aztán megrázta a fejét. „Nem, azt hiszem, nem.”
Joshua nagyot sóhajtott és tovább sétált. A piac tömve volt ételes bódékkal és karácsonyfákkal. Tömve volt családokkal is, akik fát és mindenféle hozzávalókat vettek olyan karácsonyi finomságokhoz, mint például a bûche de Noël (karácsonyi, fatörzs alakú torta). Anya magával hozta Joshuát, hogy együtt vásároljanak be, de a kisfiú nem tudta levenni a szemét a karácsonyfákról. Némelyik fa magas volt és karcsú. Mások alacsonyak és tömzsik. Joshua még olyat is látott, amelyik pont akkora volt, mint ő maga!
Anya azt mondta, hogy az idén nincs valami sok pénzük, így valószínűleg nem fognak tudni fát venni. Ettől Joshua egy kissé elszontyolodott. Ha Anyával a piacra mentek vásárolni, Joshua mindig a tökéletes karácsonyfát kereste. Talán – hátha! – találnak majd egy fát, amit hazavihetnek.
Joshua Anya kezét fogva továbbsétált a következő sor fenyőhöz. Aztán még a lélegzete is elakadt. Ott állt ő – a tökéletes fa!
Joshua előrefutott és megérintette a fát. Nem volt annyira zöld. Hiányzott róla egy pár csomónyi tűlevél. Nem volt túl magas. Igazság szerint eléggé hajlott is volt, mint egy botjára támaszkodó öregember.
„Anya, ez tökéletes! – mondta Joshua. – Hazavihetjük? Légyszi!”
Anya rápillantott az árcédulára. „Hát, nem kerül túl sok euróba. És azt hiszem, még talán az autóba is befér.”
Joshua tűkön ült. A kabátja ujjával játszadozott, míg Anyára várt, hogy kifizesse a fát. Aztán egy kedves bácsi segített nekik betenni a fát az autóba. Mikor végre hazaértek, Joshua mostohatestvére, Matthieu, és Apa segített kivenni a fát a kocsiból. Bevitték a házba, és a nappali sarkába állították.
„Először is fel kell tennünk az izzókat” – mondta Matthieu.
Nehéz volt felaggatni a lámpácskákat a meghajlott fára. Felülre Matthieu, alulra pedig Joshua tette fel a fényeket. Aztán a díszeket lógatták fel. Végül pedig Apa segített Joshuának a fa tetejére tenni a csillagot.
Apa bedugta az égősort a konnektorba, és átkarolta Anyát. Joshua mosolyogva nézte a fát. A ragyogó fények meleg és barátságos légkört varázsoltak a szobába. A kisfiú beült a fa alá, és felnézett az élénk színekben pompázó díszekre. A fa már nem is tűnt olyan hajlottnak és szomorkásnak. Gyönyörű volt! Tökéletes.
„Tökéletes Jézus-fa!” – mondta Joshua.
„Ezt hogy érted?” – kérdezte Anya.
„A fánk pont olyan, mint Jézus – felelte Joshua. – Jézus egy szegényes, piszkos istállóban született. A mi fánk is szegényen szomorkodott a piacon. Most viszont gyönyörű és csodálatos, épp úgy, ahogy Jézus is gyönyörű király lett.”
„A mi tökéletes Jézus-fánk! – ízlelgette Apa. – Ez nagyon tetszik!”
Joshua szélesen mosolygott. Ez egy nagyon különleges karácsony lesz!