Ő a Világosság
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Több ezer kilométernyire az otthonomtól tanultam valamit a sok billió kilométerre lévő apró fénypontoktól.
Illusztrálta: Gabriele Cracolici
Talán furcsán hangzik, de mindig is izgatottan vártam a karácsonyt a missziómon, több száz vagy akár több ezer kilométerre a szokásos családi jelenetektől és a vásárlási láztól. A karácsony Krisztusról szól, és hogyan lehetne jobban megünnepelni, mint hogy segítünk másoknak Őhozzá jönni?
Egy decemberi estén a társammal épp hazafelé tartottunk a lakásunkba, miután a napot misszionáriusi munkával töltöttük La Pazban, amely egy varázslatos hely a Fülöp-szigeteki Laoag külvárosi részén. Egy tricikli oldalkocsijába préselődtem a 180 centis társam mellé, és élveztem az életet. Hűvös szellő csapott az arcunkba, amely – majdhogynem – az otthoni havas karácsonyokra emlékeztetett, de még mindig nem volt közel sem olyan hideg, mint amit megszoktam decemberben.
A vidéki tájon át utazva az égre emeltem a szememet. Magasan fent, távol a város fényeitől és zajától, ezernyi jól látható csillag ragyogott. A város központja felé haladva egyre kevesebb és kevesebb csillag volt látható, míg végül már csak a legfénylőbbek látszottak.
Elgondolkodtam a csillagok és Jézus Krisztus világosságán. Felidéztem az Ő születését hírül adó csillagot, valamint magát Krisztust is, aki „ama fényes és hajnali csillag” (Jelenések 22:16). Ő a legfénylőbb csillag, aki ragyogó példa mindannyiunk számára. Azonban a tricikliből feltekintve látott csillagokhoz hasonlóan még Őt is elhomályosíthatja a fényszennyezés. Minél több a figyelemelterelő tényező, minél több a mesterséges fény, úgy válik egyre kevésbé láthatóvá a természetes fény. A Fülöp-szigeteken, vidéken még akár a városközpontból is látható néhány csillag, az olyan óriásvárosokban azonban, mint amilyen Manila is, egyetlen árva csillag sem látható az éjszakai égbolton. A reklámok, üzletek és otthonok fényei kirekesztik a távoli csillagok fényét.
Ugyanez történik akkor, amikor figyelemelterelő tényezőkkel és mesterséges fényekkel vesszük körül magunkat. Sokkal nehezebb lesz meglátni Krisztus világosságát.
Ez különösen igaz karácsony idején. Könnyű túlzsúfolni az ünnepeket és olyan túlterheltté válnunk, mint amilyen Manila a legnagyobb csúcsforgalomban. Ajándékokat kell találni, összejöveteleket kell megtervezni, üdvözlőlapokat kell megírni, illetve számtalan előadáson és eseményen kell részt venni. Amikor úgy érezzük, hogy már szusszanásnyi időnk sincs, talán észre sem vesszük, mennyire elhomályosult az életünkben Krisztus világossága.
Miközben az otthonunkat és a karácsonyfánkat fényárba öltöztetjük, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szívünkbe engedjük Krisztus világosságát. Lehet, hogy egy pillanatra fel kellene függesztenünk az ünnepségeket, hogy emlékezetünkbe idézzük, mit is ünneplünk. A karácsony Krisztusról szól. Ő a világosság, és ha a lehető legkevesebbre csökkentjük a figyelemelterelő tényezőket és feltekintünk, akkor megláthatjuk Őt, aki mindig változatlan és mindig ragyog, hogy az egész világ láthassa.