Evangéliumi alapok
Jézus Krisztus arra kért minket, hogy vegyünk az úrvacsorából
Tisztuláson és gyógyuláson megyünk keresztül, amikor minden egyes héten emlékezünk a Szabadítónkra.
Az utolsó vacsora. Készítette: Carl Heinrich Bloch; az imádkozó fiatal nőt fényképezte: Angela Suitter; Prayer at Gethsemane [Ima a Gecsemánéban]. Készítette: Del Parson; That Ye Do Always Remember Me [Hogy mindig emlékeztek rám]. Készítette: Gary L. Kapp. Másolatok készítése tilos!
Halála előtt Jézus Krisztus még egyszer utoljára étkezett, amit mi utolsó vacsoraként ismerünk. E vacsora végeztével bevezette követői között az úrvacsorát. Megtörte a kenyeret és megáldotta, ezt mondván: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Azután megáldott egy pohár bort, melyet aztán megosztott.
A heti hódolat része
Amikor Jézus Krisztus Egyháza vissza lett állítva a földre, az úrvacsora a heti hódolat részévé vált. Az istentisztelet során az úrvacsorát megáldják és kiosztják azok, akik viselik a papságot. A szentírásokból vett szavakkal mondják az imákat (lásd Tan és szövetségek 20:75–79). Azután a gyülekezet minden egyes tagja eszik a kenyérből és iszik a vízből, hogy emlékezzen Jézus Krisztusra és az értünk hozott áldozatára, ahogy azt Ő kérte.
Felkészülés az úrvacsoravételre
Az úrvacsoravételre való felkészülésként őszintén el kell gondolkodnunk az életünkön és a döntéseinken. Meg kell bánnunk az eltelt hét hibáit és bűneit. Ennek részét képezi az is, hogy Isten bocsánatát kérjük. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy vehessünk az úrvacsorából, a szívünknek azonban alázatosnak kell lennie.
Több mint kenyér és víz
Az úrvacsoravétel szent alkalom. Az úrvacsorai imák emlékeztetnek minket arra, hogy amikor a kenyérből és a vízből veszünk, azzal Jézus Krisztus testére és vérére emlékezünk, amelyeket értünk adott. Ígéretet teszünk, hogy követni fogjuk és keresztény életet élünk. Megígérjük, hogy törekedni fogunk betartani Isten parancsolatait. Cserébe a Szent Lélek vigaszt, útmutatást és gyógyulást nyújt nekünk.
Szövetségek megújítása
Amikor már megkeresztelkedett emberként veszünk tiszta szívvel az úrvacsorából, azzal megújítjuk a keresztelkedéskor kötött szövetséget. Ez magában foglalja a Szentlélek befogadását és a bűntől való megtisztulást, mintha csak újra megkeresztelkednénk. Ez az a remény és irgalom, amelyet Jézus mindegyikünknek felkínál. Soha nincs túl késő bűnbánatot tartani és bocsánatot nyerni.
Mit tanítanak a szentírások az úrvacsoráról?
Az úrvacsoravétel előtt lelki önvizsgálatot kell tartanunk, őszintén magunkba tekintve (lásd 1 Korinthusbeliek 11:28).
Feltámadása után Jézus megmutatta az amerikai földrészen élő népének, hogy miként részesüljenek az úrvacsorából (lásd 3 Nefi 18).
A mai próféták azt mondták, hogy kenyeret és vizet használjunk az úrvacsorához, de nem igazán számít, hogy mit veszünk magunkhoz (lásd Tan és szövetségek 27:2). Előfordul, hogy valaki, akinek ételallergiája van, valami más, kenyérhez hasonló ételt vesz magához.