Nyomtatásban nem jelenik meg: Utolsó napi szentek történetei
Az Úr által vezérelve
Az Úr ismer minket, és tudja, mi a helyes számunkra most.
Fényképezte: Cody Bell
Giselle
Mielőtt összeházasodtunk, André éppen a doktoriján dolgozott, és kapott egy állásajánlatot a Michigani Egyetemen. Összeházasodtunk és Michiganbe költöztünk. Idővel Andrénak nehézségei támadtak a munkahelyén, és váltani szeretett volna.
Fiatalok voltunk, épp csak összeházasodtunk, és nem tudtuk, mitévők legyünk. Elhatároztuk, hogy imádkozunk a kérdésről.
André
Egy nap bementem az egyetemre, és felfigyeltem egy álláslehetőségeket hirdető táblára. Három különböző állásra jelentkeztem. Egy héten belül mindháromra felvettek.
Giselle
Gondolkodóba estünk, hogy mit is tegyünk. Ismét imádkoztunk. Az egyik munkalehetőség Angliában volt, mi viszont szerettünk volna az Egyesült Államokban maradni. A második Texasban lett volna, a harmadik pedig Marylandben, Washington D.C. közelében. A marylandi állás a NASA-nál volt. André tudós, így a NASA elég jó lehetőségnek tűnt.
André
Marylandbe költözésünk során én vezettem, míg Giselle aludt. Kora reggel volt, amikor megláttam a Washington D.C. templomot.
„Ébresztő! Ébredj! Látod? – kiabáltam Giselle-re. – Olyan, mint egy kastély!”
Giselle
Azt feleltem Andrénak, hogy egyszer ellátogathatunk majd oda. Fogalmunk sem volt, mi az. Marylandbe érkezésünk után pár nappal elmentem a könyvtárba az internetet használni, hogy jelentkezzek néhány állásra és megnézzem az íméljeimet.
Egy ott dolgozó hölgy hallotta az akcentusomat, és megkérdezte, honnan jöttem. Elmondtam neki, hogy Brazíliából, aztán beszédbe elegyedtünk. Ednának hívták. Elmeséltem, hogy épp akkor költöztünk oda Michiganből, és megemlítettem, hol lakunk.
„Ugyanabban a lakóparkban lakom!” – mondta Edna.
Amikor másnap újra elmentem a könyvtárba, Edna ezzel fogadott: „Úgy örülök, hogy megint találkozunk! Szeretnélek áthívni téged és a férjedet vacsorára.”
Kissé furcsállottam, hiszen nem is ismert engem. De aztán így szólt: „Imádkoztam rólad, mert valami igen különlegeset éreztem, amikor tegnap összeismerkedtünk.”
Elmentünk hát hozzá, és megtudtuk, hogy a férje nemrég hunyt el. Vacsora után Edna elzongorázta a Lásd, követlek, Uram! című éneket (Himnuszok, 140. sz.). Elmondta, hogy az volt a férje kedvenc himnusza, és hogy a temetésén is eljátszották. Azután mesélt nekünk a szabadítás tervéről, és meghívott minket, hogy menjünk el vele istentiszteletre.
El is mentünk, és nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Elhatároztuk, hogy a következő vasárnap is elmegyünk. Beleegyeztünk, hogy meghallgassuk a misszionáriusi leckéket. Edna felajánlotta, hogy nála legyenek a beszélgetések. Öt hónapon át minden vasárnap eljártunk istentiszteletre. A szívünk és a lelkünk készülőben volt a keresztelkedésre.
André
Amikor bejelentették a keresztelőnket, mindenki meglepettnek tűnt. „Micsoda? Nem is vagytok egyháztagok? – mondogatták. – De hát minden héten itt vagytok!” A keresztelőnk nagyon különleges volt. Szinte az egész egyházközség eljött.
Egy évre rá egymáshoz pecsételtek minket a Washington D.C. templomban. Amikor odamentünk, akkor döbbentünk rá, hogy ez az a kastély, amit több mint egy évvel korábban láttunk!
Giselle
Miután egymáshoz pecsételtek minket a templomban, sok minden nem akart összejönni.
2001. szeptember 11. után nehéz volt megújítanunk a vízumunkat. Elszomorodtam, mert épp akkor diplomáztam egy közösségi főiskolán, és teljes ösztöndíjra pályáztam a Marylandi Egyetemen. Nem kaptam meg az ösztöndíjat, a laboratóriumot pedig, ahol André dolgozott, bezárni készültek.
Azt gondoltuk, talán itt az ideje visszatérnünk Brazíliába.
André
A püspökünk azt mondta, sok egyháztagnak tudnánk segíteni Brazíliában, és olyan módokon tudnánk növekedni, ahogy az Egyesült Államokban talán nem. Azt tanácsolta, hogy maradjunk közel az egyházhoz.
„Menjetek Brazíliába és szolgáljátok az Urat!” – mondta.
Amikor már egy ideje Brazíliában éltünk, a cövekelnökünk felkeresett minket az otthonunkban, és elhívott püspöknek. Valahogy tudtam, hogy el fognak hívni. Az elhívásom előtti néhány estén nem jött álom a szememre. Gondolkodtam és tanulmányoztam.
Giselle
Azon tűnődtem, mi folyik itt. Láttam rajta a változást az elhívása előtt.
André
Az elhívásom kezdetén az egyházközségünkben 80 tevékeny egyháztag volt. Amikor felmentettek, már sokkal többen jártak istentiszteletre rendszeresen, és 12 misszionárius szolgált a terepen az egyházközségünkből. Nagyszerű volt!
A felmentésemmel nagyjából egy időben mentették fel Dieter F. Uchtdorf elnököt az Első Elnökségből. Emlékszem, Russell M. Nelson elnök azt mondta, hogy Uchtdorf elnöknek új és fontos feladatai vannak a Tizenkét Apostol Kvórumában.
Három hónappal később elhívtak, hogy első tanácsosként szolgáljak a misszióelnökségben. Én magam nem szolgáltam missziót, de nagyon szeretem az elhívásomat. Nagyon szeretek a misszionáriusokkal dolgozni. Az Úr ismer engem. Tudta, hogy fel kell engem menteni a püspöki elhívásomból, hogy ott és akkor tudjak szolgálni, ami most helyes számomra.