Tartsuk a zenét a hódolat középpontjában!

Írta: Jan Pinborough

Egyházi folyóiratok

A zene mindig is a hódolat középpontjában állt az istentiszteleten és otthon, és ez mindig is így lesz.

Alig néhány héttel az egyház megszervezése után az Úr arra utasította Emma Smitht, hogy „készíts[en] válogatást szent himnuszokból, ami nekem tetsző, hogy legyen az egyházamban” (Tan és szövetségek 25:11). A szenteknek szükségük volt arra, hogy elsajátítsák az újonnan kinyilatkoztatott evangéliumi igazságokat és egy emberként dicsőítsék Istent, a himnuszok pedig hódolatuk és tanulásuk középpontjába kerültek.

Évekkel ezelőtt, amikor a családom csatlakozott az egyházhoz, a szüleim arra buzdítottak minket, hogy tanuljuk meg új hitünk zenéjét. Élénken él bennem néhány emlék ebből az időszakból:

Amikor a családommal együtt megtanultuk kívülről Az ima lelkünk hő vágya kezdetű éneket (Himnuszok, 87. sz.).
Amikor meghallottam az Én jó Atyám című himnuszt (Himnuszok, 182. sz.), és megtudtam, hogy van egy Mennyei Atyám és Anyám, akiket egy nap viszontláthatok.
Amikor az Atyám szeret engem című dalt énekelve (Gyermekek énekeskönyve, 16–17.) átéreztem Isten szeretetét – noha akkoriban egy sivatagban éltünk, és nem sokszor volt alkalmam „megérinte[ni] egy szép rózsát”!

Ugorjunk előre az időben 2020 februárjának végére, egy úrvacsorai gyűlésre. Egyházközségünk több tagja is rákkal küzdött, és nekem mély megnyugvást hozott az, amikor az egyházközségi kórus elénekelte a Mily szilárd alap az Isten igéje kezdetű himnuszt (Himnuszok, 37. sz.). Néhány hétre rá nyugtalanító eseménysorozat következett: karantén, az istentiszteleti gyűlések berekesztése, valamint egy sor földrengés és utórengés. Akkor újra felcsendült az elmémben ez a himnusz:

Ne félj, veled vagyok, ó, ne csüggedj el,
Mert Én vagyok Istened, s nem hagylak el!
Megerősítlek és megsegítelek,
Mindenható kezem felemel téged.

Olykor úgy tűnik, mintha szinte naponta fokozódnának a világméretű és személyes kihívások. Minden eddiginél jobban szükségünk van a himnuszok, az elemis dalok és más szent zene által nyújtott lelki táplálékra.

Változatlan cél és jelentőség

Amikor azonban átváltottunk a kétórás istentiszteleti gyűlésekre, voltak, akikben felmerült, hogy a zene szerepe némiképp háttérbe szorul a hódolatunkban. Ez nem így van.

A szent himnuszok továbbra is részét képezik minden úrvacsorai gyűlésnek. A himnuszok készítik fel a szívünket az úrvacsora szertartására. Mint korábban, továbbra is lehet betervezni kóruselőadást, gyülekezeti éneklést vagy más szent zenét a gyűlés gazdagítására. A Covid19-járvány idején a rövidített úrvacsorai gyűléseknek továbbra is fontos részét képezte a szent zene, még ha csak hangszeres előadásban is.
Gyermekeink most már az Elemi idejének a felében zene segítségével tanulják az evangéliumot.
A második órában már nincsen nyitó- vagy záróének a felnőttek és fiatalok osztályaiban, de attól még használható zene tanításra és felemelésre.
Minden eddiginél egyszerűbb szent zenét hallgatni digitális eszközökön, az egyház Sacred Music alkalmazásának segítségével.

Kevesebb előírás, több igaz szándék

Mindennek ellenére van néhány félreértés. Az egyik húsvétvasárnap egy tanító elnézést kért az evangéliumi tanok osztályától: „Tudom, hogy a Vasárnapi Iskolában nem kellene énekelnünk, de nagyon szeretném, ha elénekelnénk a Tudom, hogy jó Megváltóm él kezdetű himnuszt.” Ez a tanító valószínűleg nincs egyedül ezzel a félreértéssel.

Valójában a zene még mindig épp olyan nélkülözhetetlen a hódolatunkban, mint mindig. Tanúi vagyunk a jelentős frissítésnek, amely jelenleg zajlik a himnuszaink és gyermekdalaink gyűjteményeiben. Ezen erőfeszítés részeként egyháztagok szerte a világból figyelemre méltóan sok: 16 000 új himnuszt, dalt és dalszöveget küldtek be.

Mivel a vasárnapi gyűléseinken immár kevesebb előírt alkalom adódik az éneklésre, megfontoltabbnak és tudatosabbnak kell lennünk a zene megtervezését és használatát illetően.

Két kulcsfontosságú tantétel segíthet a hódolat középpontjában tartani a zenét:

1. Nélkülözhetetlen a tanítás során

Azt gondolhatjuk, hogy akár otthon, akár az egyházban az evangéliumi üzenetek átadásának elsődleges eszközei a beszédek és a beszélgetések. És talán időnk java részét ezekre fordítjuk. A zene azonban nem csupán egy kiegészítő díszítőelem. A hatalommal és a Lélekkel való tanítás középpontjában áll.

Amint azt Pál apostol tanácsolta a korai szenteknek: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kolossébeliek 3:16).

A zene azon nyomban elhozhatja a Lelket egy órára vagy gyűlésre. Ugyanolyan gondos, imádságos megfontolást kíván egy dal kiválasztása egy vasárnapi iskolai óra során vagy egy Jöjj, kövess engem! beszélgetéshez, mint az elolvasandó szentírásoknak vagy a lecke megosztandó részeinek kiválasztása. Az imádságos lélekkel kiválasztott zene képes megérinteni a szíveket, olyan lelki benyomásokat hagyva maga után, amelyek akár egy egész életen át megmaradhatnak.

2. „Imádság nekem”

Bizonyos alkalmakkor mindannyian megtapasztalhatunk olyan időszakokat, amikor összetörtnek érezzük magunkat, vagy amikor nem látjuk tisztán az előttünk álló ösvényt. Néha úgy tűnhet, mintha újra és újra ugyanazt a sürgető szükséget zúdítanánk a mennyekre, de nem kapnánk semmiféle választ vagy megoldást. Az ilyen alkalmakkor kísértésbe eshetünk, hogy arra a következtetésre jussunk: Isten nem törődik velünk, vagy érdemtelenek vagyunk az Ő gondoskodására. Időnként akár úgy is érezhetjük, hogy inkább felhagynánk az imádkozással.

Amikor úgy érezzük, hiányzik a mennyel való lelki kapcsolat, hadd mondjak egy vigasztaló igazságot: a szent zene valójában lehet egyfajta ima. Maga az Úr fejtette ezt ki, amikor megbízta Emmát az első himnuszoskönyv összeállításával: „Mert lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem” (Tan és szövetségek 25:12; kiemelés hozzáadva).

És amikor őszintén felajánljuk Neki a szívünk dalát, az Úr azt ígérte, hogy mindig áldással fog felelni: „és áldással válaszoltatik meg a fejükön. Emeld tehát fel szíved, és örvendezz” (Tan és szövetségek 25:12–13).

Volt egy nehéz időszak az életemben, amikor hosszú időn át nem tudtam meglátni a szívből jövő imáimra adott válaszokat. Egy drága barátom szintén nehézségekkel küzdött. Amikor azonban együtt játszottunk és énekeltünk himnuszokat és evangéliumi dalokat, gyakran megtapasztaltuk a vigasz és a bizonyság mindent elsöprő érzéseit. Ma már látom, hogy az Úr valóra váltotta az ígéretét. Megválaszolta a szívem dalait, újra és újra. Ez pedig valóban segített nekem felemelni a szívemet és tovább haladni.

Bármely vasárnap

Biztosak lehetünk abban, hogy bármely vasárnap lesznek olyanok a gyülekezetünkben, az osztályunkban vagy akár a családunkban, akiket elborít a személyes megpróbáltatások mélyvize. Mások békés völgyekben járnak, túlcsorduló áldások közepette. Megint mások épp csak ismerkednek az evangélium alapvető igazságaival.

Amikor a zenét a megfelelő helyére állítjuk a hódolatunk középpontjában, mindenkinek segíthetünk lehetőséget találni arra, hogy érezzék a Lelket, elsajátítsák az evangélium igazságait, és dicsérjék az Urat az Ő jóságáért. És segíthetünk, hogy mindenkinek válaszra találjon a szívében felcsendülő éneke, oly módon, amilyenre csak a mi szerető, örökkévaló Atyánk képes.