Utolsó napi szentek történetei
Üdv itthon, Christine!
Nyolc évvel édesapám halála után emlékeztetőt kaptam Isten irántam érzett szeretetéről.
Az Angliai London templom fényképét készítette: Chris Wills.
Csak 19 éves voltam, amikor 2010. június 20-án az apukám meghalt. Az Egyesült Államokban aznap volt apák napja. Apukám halála nagyon szíven ütött, és fokozatosan elmaradoztam a gyülekezetből, ahová jártam. Hogy járhatnék istentiszteletre és kérhetném Isten útmutatását, miközben meg sem hallgatott, amikor a legnagyobb szükségem volt rá? Úgy éreztem, hogy magamra hagyott.
Pár évvel később a mesterképzésem miatt Angliába költöztem, Londonba. Egy hideg, havas napon éppen a kampusz felé sétáltam, és egy musicalt hallgattam a fülhallgatómmal, amikor is odajött hozzám két misszionárius és bemutatkoztak.
Hathaway és Porter elderek megkérdezték, mit hallgatok. Amikor azt válaszoltam, hogy a Mormon könyve musicalt, kikerekedett a szemük. A két misszionárius ezután megosztotta a bizonyságát a könyvről, és adtak nekem egy példányt belőle. Amikor elkezdtem olvasni a Mormon könyvét, rájöttem, hogy Isten jelt ad nekem, és azt üzeni, hogy ideje visszatérnem Őhozzá – de egy új módon.
Másnap a misszionáriusok a szabadítás tervéről tanítottak engem. A lecke során Porter elder ezt mondta: „Végül majd lehetőségünk lesz újra együtt lenni a családunkkal.” Ez volt a legerőteljesebb tan, amit valaha hallottam. Lesz alkalmam arra, hogy újra az apukámmal lehessek. Abban a pillanatban tudtam, hogy többet szeretnék tanulni erről. Az Isten iránti szeretetem és bizalmam lassan elkezdett visszatérni.
2018. április 15-én megkeresztelkedtem. Sosem fogom elfelejteni milyen meleg volt a víz. Mintha Isten egy nagy ölelést adott volna nekem, azt mondva: „Hiányoztál, Christine. Üdv újra itthon!” Ez az emlékeztető Isten szeretetéről dicsőséges volt. A Hyde Park 1. Egyházközség is befogadott engem, és segítettek az utamon.
Ha megkérdeztél volna engem tíz évvel ezelőtt, hogy tudnám-e újra szeretni Istent, valószínűleg nemmel válaszoltam volna. Azonban ez megváltozott, amikor Isten szabadítástervéről tanultam.
Hamarosan ellátogattam az Angliai London templomba, és elvittem az édesapám nevét is. Amikor helyettes által megkeresztelkedtek és konfirmáltak az apukámért, tudtam, egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy egyszer majd újra vele lehessek.
Tudom, hogy majd újra együtt lehetek az édesapámmal. Ma már mindennap virágzik az Isten iránti szeretetem.