Fiatal felnőtteknek
Ha kétségeid támadnak, tartsd nyitva az ajtót, hogy beléphessen a hit
Bár időnként kétségbe vonhatjuk a lelki élményeinket, a bizonyosság érzése visszaáradhat.
Akár az egyházban nőttünk fel, akár az életünk egy későbbi szakaszában tértünk meg, minden bizonnyal sokan tapasztaltunk már pillanatnyi elbizonytalanodást vagy kételyt. Ha voltak is csodálatos lelki élményeink, most eltűnődhetünk: Ezek a lelki élmények valósak voltak, vagy csak beképzeltem magamnak, hogy éreztem a Lelket? Mi van, ha ebből semmi sem igaz? És mi van azokkal a kérdéseimmel, amelyekre még nincs válasz? Hogyan maradhatnék az egyházban, ha már nem vagyok biztos abban, hogy az egyház igaz?
Én nagyon meglepődtem, hogy a misszióm után támadtak ilyen kérdéseim! Olyan meggyőződéssel ismertem az igazságot, hogy másfél éven át prédikálni akartam azt másoknak – most pedig kétségbe vontam mindazt, amit tudtam és tanítottam. Micsoda időpocsékolás lett volna, ha semmi sem igaz belőle! Tehát igaz volt vajon mindaz, amit tanítottam? Vagy csak én akartam, hogy igaz legyen? Látva, hogy a barátaim elhagyják az egyházat, s míg én is küszködtem a hitemmel, azon tűnődtem, hogy vajon csak becsaptam-e magamat.
Ebben az időszakban nem maradtam el az egyházból, csak mert nagy kérdéseim voltak, és továbbra is betartottam a parancsolatokat. Sőt, pont azért, mert kérdéseim voltak, igyekeztem Russell M. Nelson elnök tanácsát követni, miszerint „gyarapítsátok a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeteket”1.
Tudtam, hogy „semmi sem nyitja meg a mennyeket úgy, mint a fokozott tisztaság, a pontos engedelmesség, az őszinte keresés, a Krisztus szavain való mindennapi lakmározás a Mormon könyvéből és a templomi és családtörténeti munkára rendszeresen fordított idő együttes ereje”2. Úgy éreztem, hogy elengedhetetlen, hogy közel maradjak Istenhez. Végeredményben Ő az egyetlen, aki megválaszolhatja a kérdéseimet.
Eunice története
Egy nap, amikor a Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban című könyvből olvastam, egy bámulatos történetre bukkantam a korai visszaállítás egyik női alakjával kapcsolatban. Eunice Franklinnek látszólag ugyanolyan kérdései és aggodalmai voltak, mint nekem.
Eunice-t New Yorkban keresztelte meg egy Elijah Able nevű misszionárius. A keresztelése alkalmával valóban megtért az evangéliumhoz. Miután azonban Elijah Kanadába ment prédikálni, Eunice kételkedni kezdett az evangéliumban és mindabban, amit korábban igaznak vélt. Elkezdte megkérdőjelezni, hogy Joseph Smith valóban próféta volt-e, valamint hogy a Mormon könyve igaz szentírás-e. Sok éjszaka hánykolódott álmatlanul, azt gondolva, hogy lehet, hogy becsapták őt.
Az Úr megmutatta Eunice küzdelmeit Elijah-nak egy álomban, és ő azonnal visszatért New Yorkba. Amikor kopogtatott az ajtaján, Eunice megdöbbent – épp azt tervezte, hogy amikor újra találkozik vele, elmondja majd neki, hogy többé már nem hisz. Ehelyett beengedte őt. Amikor Elijah meghívta őt az aznap esti beszédére, elbizonytalanodott és nem akart elmenni. Azonban végül mégiscsak beleegyezett, és elment, hogy meghallgassa a mondanivalóját.
A beszédében Elijah az 1 Péter 4:12-t idézte, mely szerint „ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek”. A próbatétel tüze, amely igyekezett elpusztítani Eunice hitét, nem győzedelmeskedhetett: amikor Eunice meghallotta Elijah szavait, a kétségei szertefoszlottak. A Szentek ezt így írja le: „A bizonyosság, melyet egykor érzett, visszaáradt.”3
A bizonyosság visszaárad
Eunice élménye nagy hatással volt rám, így újra és újra felidéztem azt. Eunice-hoz hasonlóan én is tanultam Elijah egyszerű és erőteljes szavaiból. Nem kell megrémülnünk attól, ha kérdéseink vannak a hitünkről. Ez teljesen rendben van. Attól még, hogy egykor úgy tűnt, az igazság csak úgy árad a mennyből, később lehetnek olyan pillanatok, amikor lelki aszályt élünk át. Felmerülhet bennünk, hogy éreztük-e már valóban az esőt. Válaszok vagy megerősítések hiányában tovább imádkozhatunk a kinyilatkoztatás esőjéért. Igyekezhetünk bizonyságra szert tenni, hogy tudjuk, ami tegnap igaz volt, az ma is az. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Ha az a dolog helyes volt akkor, amikor imádkoztatok róla és bíztatok benne és feltettétek rá az életeteket, akkor az most is helyes. […] Nézzetek szembe a kételyeitekkel! Győzzétek le a félelmeiteket!”4
Amikor kinyitotta az ajtót a misszionárius barátjának, még ha nem is volt biztos abban, hogy miért teszi, Eunice újra kinyitotta a szívét. Az Úr újra el tudta érni Eunice-t, és segíthetett neki megerősítést kapni mindarról, amit korábban már tudott. Hasonlóképpen mindannyian nyitva tarthatjuk az ajtót a hit előtt, még ha kétségekkel küszködünk is. Továbbra is tehetjük azt, ami helyes, valamint törekedhetünk kinyilatkoztatásra – még ha nem is vagyunk biztosak abban, hogy miért is tesszük ezt.
Az ajtót úgy tartjuk nyitva, hogy továbbra is megtesszük azokat az apró dolgokat, amelyekről Isten azt mondta, hogy jók a lelkünknek. Megszenteljük a sabbat napját és eljárunk a gyűléseinkre. Olvassuk a szentírásokat, még ha időnként csak egy-egy verset is. Meghallgatunk egy himnuszt vagy egy konferenciai beszédet. Elmondjuk Mennyei Atyának az aggodalmainkat és reményeinket, és arra kérjük, hogy segítsen tudnunk, mi az igazság. Betartjuk a parancsolatokat, bűnbánatot tartunk és törekszünk a Szentlélek társaságára.
Ha csak vágyunk arra, hogy higgyünk, továbbra is megtehetjük az apró dolgokat, és hagyhatjuk, hogy ez a vágy dolgozzon bennünk. Hagyhatunk egy kis helyet a szívünkben arra, hogy a hitünk növekedjen. (Lásd Alma 32:27.)
Amit tudok
Bár voltak idők, amikor megkérdőjeleztem dolgokat, tévelyegtem és meginogtam, mégis újra és újra ráébredtem, hogy ez Krisztus egyháza. Lehet, hogy Joseph Smith egy tökéletlen ember volt, de én tudom, hogy ő egy Isten által sugalmazott próféta volt, aki mindent feláldozott, és a tőle telhető legeslegjobbat tette. Azt is tudom, hogy a Mormon könyve egy igaz ősi feljegyzés és szentírás, melyet kifejezetten a mostani időkre, számunkra őriztek meg. Mennyei Atya továbbra is napi szinten megerősíti számomra ezeket az igazságokat. Hálás vagyok, hogy Eunice Franklin számára is megerősítette ezeket az igazságokat.
Tudom, hogy amikor nyitva tartjuk az ajtónkat és a szívünket az igazság előtt, Isten a Szentlelken keresztül segíteni fog éreznünk, hogy mi valós és mi nem az. A lelki élményeink tagadhatatlanok lesznek abban a pillanatban. És később, ha bármikor is úgy érezzük, hogy a kételyek elkezdenek visszaszivárogni, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy mit éreztünk. Miként az Eunice-szal is történt, a mi bizonyosságunk az evangéliumi igazságokról szintén visszaáradhat.
Nem kell túl sokáig a kétség aszályában élnünk, ha a lelki élményeinkbe kapaszkodunk. Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondja: „Öleljétek magatokhoz a szent emlékeiteket. […] Bízzatok abban, hogy Mennyei Atyátoktól és az Ő Szeretett Fiától érkeznek hozzátok. Hozzanak ezek türelmet a kétségeitekhez, valamint megértést a nehézségeitekhez. Megígérem, hogy amint készségesen elismeritek és gondosan kincsként eltároljátok a lelkileg meghatározó eseményeket az életetekben, egyre többet kaptok majd belőlük.”5
Tudom, hogy akik igyekeznek új lelki élményeket szerezni és hitet gyakorolnak Krisztusban, azok számára igaz ez az ígéret: „a ki hisz [Krisztusban], meg nem szomjúhozik soha” (János 6:35). A válaszok, amelyekre szükségünk van, meg fognak érkezni. Kikerülhetünk azon próbatételek tüzéből, amelyeket Sátán helyez az utunkba. És hithűek maradhatunk szerető Istenünkhöz napjaink végéig.