Közösséget érezhetünk a múltbéli utolsó napi szentekkel

A Joseph Smith iratok projekt egyik történészeként nagyon szeretek áhítati beszédeket mondani és az egyház tagjaival beszélgetni az egyház történetéről. Ennek során megfigyeltem, hogy vannak, akiknek nehézséget okoz, hogy közösséget érezzenek a múltbéli szentekkel. E szentek leírása gyakran a hősies jellemvonásaikra összpontosul, úgy tüntetve fel őket, mintha soha nem küzdöttek volna kételyekkel, betegséggel vagy kétségbeeséssel.

Azonban az 1800-as évek egyháztagjai is ugyanúgy emberek voltak, mint ti vagy én. Volt részük örömben, boldogságban, fájdalomban, valamint szenvedésben – és gyakorta csak átlagos, eseménytelen napokban. Sokat tanultam az élményeikből arról, hogy miként igazodhatunk el az emberi létben.

Remélem, hogy a Tan és szövetségek idei tanulmányozása segít több ismeretet szereznetek arról, hogy a múltban élt szentek miként birkóztak meg az élet kihívásaival. Abban is bízom, hogy az arról szóló cikkem, hogy Joseph Smith miként küzdött meg a próbatételekkel, építi majd a hiteteket, és segít felismernetek, miszerint mi is tudunk azokkal a kihívásokkal azonosulni, amelyekben neki része volt. Az egyik ilyen kihívása az volt, hogy nehezen kapott útmutatást az Úrtól az üldöztetést elszenvedő szentek megsegítésével kapcsolatban Missouriban. Amikor az Úr válaszolt, megnyugtató sugalmazást adott a prófétának: „…legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok” (Tan és szövetségek 101:16).

Sokat tanulhatunk azoktól, akik előttünk jártak – nem csak a csodálatos élményeikből, hanem a csendes odaadásukból egyaránt.

Matthew C. Godfrey

Egyháztörténeti Osztály