Utolsó napi szentek történetei
Kérlek, gyere vissza!
Amikor már három gyermekünk volt, Vanessa így szólt: „Szükségünk van vallásra ebben a házban.”
Amikor 12 éves voltam, a legidősebb bátyám elhozta hozzánk a teljes idejű misszionáriusokat, akik megismertették velünk Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát. Hamarosan édesanyám elkezdett a két fivéremmel, a húgommal és velem istentiszteletre járni. Nem sokkal később mindannyian megkeresztelkedtünk.
Idővel azonban apránként elmaradoztunk. Mindig szerettem az egyházat, de amikor 17 éves lettem, bizonyos dolgok az életemben más útra tereltek. Igyekeztem jó ember lenni, és sosem volt gonosz a szívem. Viszont eltévelyedtem, és kezdtem a világ módja szerint élni. Anélkül, hogy tudtam vagy észrevettem volna, a világ megragadott.
Aztán megismertem Vanessát. Miután már jó ideje együtt voltunk, egyszer csak azt mondta: „Szükségünk van vallásra ebben a házban.” Addigra már volt három gyermekünk.
Igencsak aggódtunk, hogy egy ilyen világban milyen lelki iránymutatást nyújtunk majd a gyermekeinknek. Úgy gondoltam, ha már egyszer visszatérek a valláshoz, akkor az a sajátom lesz. Emlékeztem, hogy jó emberekkel teli hely volt.
Beszéltem az egyház egyik tagjával és elmeséltem neki, hogy azt fontolgatom, hogy visszatérek az egyházba.
„Kérlek, gyere vissza!” – mondta.
Leginkább azon aggódtam, hogy a gyermekeim majd unalmasnak találják az egyházat és nem fog nekik tetszeni, de tetszett nekik. Amint továbbra is jártunk a gyűlésekre, Vanessa úgy érezte, hogy semmi más nem fogható az egyházhoz, ami segítene a családoknak együtt fejlődni. Pontosan ezt kereste. Vanessa és én összeházasodtunk, majd ő és a gyermekeink megkeresztelkedtek.
Most már családként járunk az evangélium ösvényén. A célunk az, hogy egymáshoz pecsételjenek minket a templomban.
A Brazíliai Rio de Janeiro templom építése során szinte mindennap arra sétáltam. Azt mondogattam a barátaimnak: „Egy nap majd ebben az épületben fogok megházasodni.”
„Haver, ezt mindennap elmondod!” – felelték.
Azért mondtam el mindennap, mert tudtam, hogy hamarosan elkészül a templom, és emlékeztetni akartam magamat arra, hogy továbbra is a helyes dolgokat tegyem, hogy a családunkat egymáshoz pecsételhessék. Ez az én szívem vágya.
Tudom, hogy a gyermekeim majd egyre többet tudnak meg a világról, és átmennek majd ugyanazokon a dolgokon, amelyeken én is keresztülmentem. Azonban amikor megosztom velük az élményeimet, ezt mondom: „Kérlek benneteket, hogy még a közelébe se kerüljetek azoknak a dolgoknak, amiket én csináltam, mert nem éri meg.”
Arra buzdítom a gyermekeimet, hogy tanulmányozzák Jézus Krisztus evangéliumát és összpontosítsanak arra, hogy már most misszionáriusok legyenek, hogy megáldhassanak másokat. Nem értenek mindent, de tanulnak. Ez az én vágyam számukra.