Miként erősíti a hitemet Joseph Smith próféta megismerése
Joseph Smith és a többi korai szent élete nem sokban különbözött a miénktől. Az élményeik megerősíthetik a hitünket.
Joseph and Emma with Baby Alvin [Joseph és Emma Alvin babával]. Készítette: Liz Lemon Swindle. Másolatok készítése tilos!
Amikor 11 évvel ezelőtt először elkezdtem dolgozni a Joseph Smith iratok projekten, erős bizonyságom volt Joseph Smithről mint a visszaállítás prófétájáról. Azonban Joseph egy kicsit szinte mitikus alaknak tűnt számomra – egy olyan személynek, aki lelkileg annyira magas szinten állt, hogy nagyon nehezen tudtam csak közösséget érezni vele. Mennyei lények csodálatos látogatásában volt része, beleértve Mennyei Atyát és a Szabadítónkat, Jézus Krisztust. Ugyanakkor nekem néha nehézségeim adódtak abban, hogy érezzem Isten szeretetét.
Mivel az elmúlt 11 évet azzal töltöttem, hogy teljesen belemerültem Joseph Smith életébe – olvastam a naplóit, leveleit, értekezéseit –, sokkal személyesebb szinten ismertem meg őt, és ráébredtem, hogy hozzám hasonlóan ő is csak egy ember volt. Igen, Isten prófétája volt és bámulatos kinyilatkoztatásokban, látomásokban és látogatásokban volt része. Mindazonáltal neki is kihívásokat kellett legyőznie, csakúgy mint nekünk.
Most egy olyan világban élünk, mely cseppet sem hasonlít arra a világra, amelyben Joseph Smith és a korai szentek éltek. A gondjaink viszont mégsem teljesen mások. Az emberi tapasztalat miatt mindannyiunknak van része nehézségekben: betegségben, halálban, csüggedésben, illetve olykor egyszerűen csak nehéz napokban. Josephnek is voltak olyan napjai, amikor Isten távolinak tűnt, amikor azon tűnődött, az Úr vajon tisztában van-e az ő és a szentek helyzetével. Szeretteit veszítette el, betegségeket és megpróbáltatásokat szenvedett el, azonban azzal az eltökélt hittel nézett szembe mindezzel, hogy Isten vele van, és hogy jó dolgok várnak még rá.1
Az alábbi két példa Joseph Smith életéből kiemeli, miként kezelte ő az emberi létet, valamint hogy az életének és a korai szentek tapasztalatainak tanulmányozása miként segített szembenéznem a saját megpróbáltatásaimmal.
„Úgy gondolom, bizonyos mértékben együttérezhetünk vele”
Mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor a halál vagy betegség miatt szívfájdalomban lesz részünk. Joseph és Emma Smith sem különbözött ebben. Az első gyermekük röviddel a születése után meghalt, és Emma második terhessége (ikrekkel) szintén a babák halálával végződött. Ezt követően Joseph és Emma újszülött ikreket fogadtak örökbe, akik édesanyja, Julia Clapp Murdock, belehalt a szülésbe. Tizenegy hónappal később, 1832 márciusában a kicsi Joseph – az ikrek egyike – meghalt, miután a csőcselék Joseph próféta ellen intézett támadása során a himlőben betegeskedő kisbaba állapota tovább súlyosbodott a hideg éjszakai levegőben.2
A gyermekei halála együttérzéssel töltötte el Josephet azok iránt, akik elveszítették egy szerettüket. Mindössze pár nappal a fia halála után a Próféta Missouriba utazott, hogy eleget tegyen egy, az Úrtól kapott parancsolatnak, miszerint tanácskozzon az ottani szentekkel. A visszautat lelassította, hogy Joseph útitársa, Newel K. Whitney egy balesetben eltörte a lábát. Kettejüknek egy Indiana állambeli kisvárosban, Greenville-ben kellett időzniük pár hétig, amíg Newel fel nem épült eléggé az utazáshoz.3
Miközben Joseph Greenville-ben sínylődött, megtudta, hogy az unokahúga, Mary – Hyrum Smith kétéves kislánya – elhunyt. A halála teljesen lesújtotta Hyrumot és a feleségét, Jerushát.4
Amikor Joseph tudomást szerzett a hírről, levelet írt Emmának, aki még mindig a kis Joseph elvesztését gyászolta. „Nagy fájdalmat okozott, amikor meghallottam, hogy Hyrum elveszítette kisgyermekét – írta Joseph. – Úgy gondolom, bizonyos mértékben együttérezhetünk vele…” Természetesen Joseph és Emma együtt tudtak érezni vele, hiszen négy gyermeküket is elveszítették. Joseph ezután így folytatta: „[D]e mindannyiunknak meg kell békélnünk a sorsunkkal, és azt kell mondanunk, hogy legyen az Úr akarata szerint.”5 Hogy értelmet találjon a halálban, Joseph az Úrba helyezte bizalmát.
Elgondolkodtam ezen az élményen, amikor én néztem szembe a családtagjaim, egyházközségem tagjai és barátaim halálával. Még Joseph prófétának is fájdalmat okozott a kisfia elvesztése, pedig nagyjából hat héttel a kis Joseph halálát megelőzően dicsőséges látomásban látta a celesztiális, terresztriális és telesztiális királyságot (lásd Tan és szövetségek 76). Tudta, hogy újra látni fogja majd a kis Josephet és a másik három gyermekét, mégis fájt neki a haláluk. Az, hogy próféta volt, nem vette el a fájdalmat vagy gátolta meg Josephet abban, hogy megtapasztalja a halandóság nehézségeit. Azonban az Istenbe és az Ő tervébe vetett bizalma csökkentette a fájdalom egy részét.
„Legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok”
1833-ban Joseph Smith és maga az egyház is kétségbeejtő akadályokkal nézett szembe, amikor a csőcselék kiűzte a szenteket Sion városából a Missouri állambeli Jackson megyében. Mivel számos szent éhezett, fagyoskodott és vált otthontalanná, az egyház vezetőinek jobban szüksége volt isteni segítségre, mint valaha. Amikor azonban Joseph a helyzetről elmélkedett, képtelen volt útmutatást kapni. Az 1833 júliusában bekövetkezett kezdeti erőszakot követően Joseph írt a Missouriban lévő szenteknek: „Bizony, én tudom, hogy Ő [az Úr] gyorsan megszabadítja Siont, mert változhatatlan szövetségben ígérte nekem, hogy ez így lesz. Istennek azonban úgy tetszik, hogy rejtve tartja a szemem elől, pontosan miként fog ez bekövetkezni.”6
The Saints Driven from Jackson County, Missouri [A szentek kiűzése a missouri Jackson megyéből]. Készítette: C. C. A. Christensen; a Brigham Young Egyetem Művészeti Múzeuma jóvoltából
Miután a szenteket novemberben kiűzték Jackson megyéből, Joseph újra az Úrhoz folyamodott válaszokért két konkrét kérdést illetően: „Miért engedte Isten, hogy ily nagy csapás sújtsa Siont?”, valamint „mi módon fogja visszaállítani [Siont] az örökségébe?”. Joseph azonban továbbra sem kapott útmutatást. „Az Úr rejtve tartja szemem elől [a válaszokat] – mondta Edward Partridge-nek, a Missouriban lévő püspöknek. – Nem mutatja meg nekem nyíltan.” Ehelyett Isten egy megnyugtató sugalmazást adott Josephnek: „legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok”7.
1833. december 16-án Joseph egy kinyilatkoztatáson keresztül végre választ kapott (lásd Tan és szövetségek 101). A kinyilatkoztatás első része elmagyarázza, miért hagyta az Úr, hogy a szenteket kiűzzék Jackson megyéből – ez volt az első kérdés, amelyet Joseph feltett Istennek. A második rész egy nemesemberről szóló példabeszéd, akitől az ellenségei elveszik a földjét, és háza erejét arra kéri, hogy szerezzék azt vissza. Ez volt a válasz Joseph második kérdésére. Az Úr a korábbi megnyugtató szavait is megismételte: „legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok” (Tan és szövetségek 101:16).
Mindannyiunk életében lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy Isten nem válaszol az imáinkra. Lehet, hogy távol érezzük magunktól, és az is lehet, hogy kétségbe vonjuk, tudja-e, mi történik. Nekem is részem volt ilyen pillanatokban, és eltűnődtem azon, hogy mikor kapok válaszokat. Nagyon megnyugtató volt azt olvasni, hogy még Joseph Smithnek, a visszaállítás nagyszerű prófétájának is voltak olyan pillanatai, amikor meg kellett küzdenie a válaszokért – amikor Isten nem mutatott meg neki egyszerre mindent. Ez bátorságot ad ahhoz, hogy hittel haladjak előre, tudva, hogy amikor eljön az ideje, megkapom a válaszomat.
Joseph Smith próféta rendkívüli ember volt. Továbbra is a hősöm marad. Neki is meg kellett szenvednie az élet kihívásaival, csakúgy, mint nekem. Halállal, betegséggel és csüggedéssel kellett szembenéznie. Azonban Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hittel kitartott, és ez képessé tette arra, hogy legyőzze a nehézségeit.
A bátorság, amit akkor érzek, amikor Joseph, Emma és az egyház korai szentjeinek erejéről olvasok, reményt ad nekem arra, hogy én is győzedelmeskedhetek a kihívásaim felett. Számomra ez az egyik legnagyobb ok, amiért az egyháztörténetet tanulmányozom: hogy a hitem megerősödhessen azok példájára tekintve, akik előttem jártak.