Hozzuk elő Siont
Írta: Gerrit W. Gong elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A visszaállított evangéliummal megáldott utolsó napi szentekként elhívást kaptunk, hogy erősítsük az egyházat és építsük Siont.
Térkép a Getty Images jóvoltából
A történelem során az Úr népe mindig arra törekedett, hogy egy olyan evangéliumi társadalmat hozzon létre, ahol Ő lakozhat. Ahhoz, hogy a szentek ilyen közösségévé váljunk, meg kell tanulnunk megszentelni és egységesíteni a szívünket és az elménket; igazságosan, viszály és veszekedés nélkül cselekedni; valamint igazlelkűségben lakozni úgy, hogy ne legyenek közöttünk szegények (lásd Mózes 7:18).
Miután például John és Maria Linford az angliai Gravelyben 1842-ben csatlakozott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához, John a helyi gyülekezet elnöke lett. A rokonok és barátok azonban nem osztoztak Linfordék azon örömében, melyre a visszaállításban leltek. Ha már rábeszélni nem tudták Johnt, hogy feladja az új vallását, hát úgy döntöttek, majd „ráéheztetik” a csizmadiaműhelye bojkottjával.
1856-ban az Állandó Kivándorlási Alap lehetőséget adott Johnnak és Mariának, hogy bevándoroljanak a Sóstó-völgybe. New Yorkba hajóztak, a fiaik közül pedig hárman velük tartottak. Onnan az iowai Iowa Citybe utaztak, ahonnan 1856 júliusában indultak tovább a balsorsú James G. Willie kézikocsis társasággal.
Október 21-ének hajnalán, a wyomingi Sweetwater folyó partján, John ajkát elhagyták az utolsó szavai.
„Örülök, hogy eljöttünk – felelte Mariának, aki megkérdezte tőle, hogy szomorú-e, amiért elhagyták Angliát. – Én nem érem meg, hogy eljussak Salt Lake-ig, de te és a fiúk igen, és nem bánok semmit abból, amin keresztül kellett mennünk, ha a fiaink Sionban nőhetnek fel s nevelhetik fel családjukat.”1
Mi az a Sion?
Kevés olyan téma van az Úr Jézus Krisztus születésén kívül, amely több ősi és újkori prófétát és szentet ihletett volna meg, mint Izráel házának utolsó napi egybegyűjtése és Sion felépítése a Szabadító második eljövetelére való felkészülésként.2
Miért olyan fontos Sion az utolsó napi szenteknek – régen és most, bárhol is legyen megtalálható az Úr népe?
Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja kijelentette: „Ádám napjától a jelen pillanatig – valahányszor az Úrnak volt saját népe; valahányszor voltak, akik hallgattak szavára és megtartották parancsolatait; valahányszor szentjei teljes szívvel szolgálták őt – ott volt Sion.”3
A szentírások leírnak egy sioni társadalmat. Énók, Noé korának nagy hitű prófétája „várost épített, amely a Szentség városának neveztetett, méghozzá Sionnak” (Mózes 7:19). Az Úr ott lakozott a népével, megáldva őket és földjüket (lásd Mózes 7:16–18). Az Úr ezt mondta Énóknak: „Íme, én Isten vagyok; Szentség Embere az én nevem” (Mózes 7:35).
Sion egyik vágyott célja, hogy a hitnek egy olyan egységes, celesztiális tantételeken alapuló helyét hozza létre, ahol Isten népe Vele együtt járhat, és ahol maga Isten is lakhelyet találhat.
A Mormon könyve bizonyságot tesz arról, hogy miután a feltámadt Szabadító ellátogatott az Újvilágba, „a nép mind megtért az Úrhoz, az egész vidéken…
És minden dolog közös volt közöttük, nem volt gazdag vagy szegény, szolga vagy szabad, hanem mindannyian szabadokká lettek, és részesei a mennyei ajándéknak. […]
És lőn, hogy nem volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott” (4 Nefi 1:2, 3, 15).
Igazlelkűséggel és hatalommal felfegyverezve
Énók kora a háborúk, a vérontás, a rettegés, a sötétség és a gyűlölet kora volt, amikor „Sátán hatalma ott volt az egész föld színén” (Mózes 7:24; lásd még 16., 17., 33. versek). Énók azonban hithű volt, és az Úr felszólította, hogy kiáltson bűnbánatot.
Az Úr azt mondta Énóknak, hogy hasonló „nagy gyötrelmek” (Mózes 7:61) előzik majd meg a második eljövetelét. „Ahogyan élek, bizony el fogok jönni az utolsó napokban, a gonoszság és a bosszúállás napjaiban, hogy betöltsem az esküt, amit Noé gyermekeit illetően tettem neked” (Mózes 7:60).
Russell M. Nelson elnök a következőket jegyezte meg napjainkat illetően: „[A] jelenlegi [Covid19-]járványt csupán a világot sújtó számos csapás egyikének tartom, a gyűlölködés, a polgári zavargások, a rasszizmus, az erőszak, a becstelenség, valamint a kulturáltság hiánya mellett.”4 Ennek ellenére a próféta bátorítást is nyújt nekünk. Nelson elnök ezt is mondta:
„Abban az időben élünk, amelyet »türelmetlen várakozással vártak ősatyáink« [Tan és szövetségek 121:27]. Az első sorból vagyunk élő tanúi annak, amit Nefi próféta csupán látomásban látott: hogy Isten Bárányának hatalma leereszkedik »az Úr szövetséges népére, akik az egész föld színén szét voltak szóródva; és igazlelkűséggel és Isten hatalmával voltak felfegyverezve, nagy dicsőségben« [1 Nefi 14:14].
Ti, fivéreim és nővéreim, ott vagytok azon férfiak, nők és gyermekek között, akiket Nefi látott.”5
Mindegyikünkre vonatkozik a felhívás, hogy gyűjtsük egybe és áldjuk meg a fátyol mindkét oldalán lévőket, építsük Siont, valamint készítsük fel a világot a Szabadítónk második eljövetelére. „Az összes ember közül, aki valaha is élt a Föld nevű bolygón – jelentette ki Nelson elnök –, mi vagyunk azok, akik részt vehetnek ebben a végső, nagyszerű egybegyűjtési folyamatban.”6
Hogy jutunk el oda?
A visszaállított evangéliummal megáldott utolsó napi szentekként elhívást kaptunk, hogy dolgozzunk az Úr szőlőskertjében, és építsük fel az egyházát, és hozzuk elő Siont (Tan és szövetségek 39:13). E munkához szeretetre, egységre, hitre, szolgálatra, áldozathozatalra és engedelmességre van szükség.
„Ha az emberek teljes szívükből szeretik Istent és igazlelkűen igyekeznek olyanná válni, amilyen Ő, akkor kevesebb a viszály és a versengés a társadalomban. Nagyobb az egység” – jelentette ki Quentin L. Cook elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja. Hozzátette, hogy „az egység …tág és sok mindent magában foglaló fogalom, ám egészen biztosan példázza az első és a második nagy parancsolatot, miszerint szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat. Olyan sioni népre utal, akiknek a szíve és az elméje egységben összefonódott [lásd Móziás 18:21].”7
Ezzel a szeretettel és egységgel hitet gyakorolunk, hogy merítsünk Szabadítónk engeszteléséből, amely át tud alakítani minket, miközben megtisztítjuk a szívünket és az életünket (lásd Móziás 3:19; Tan és szövetségek 97:21). Azokat gyűjtjük egybe, akik készek igazlelkűségben az Úrhoz jönni. Szent szertartások és celesztiális tantételek révén meghívjuk az isteniség hatalmát az életünkbe (lásd Tan és szövetségek 105:5). Megszentelve az Istennel és egymással való szövetséges összetartozás által Siont építjük, és készülünk a második eljövetelre.
„A jószívűség Krisztus tiszta szeretete – mondta Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben. – Az Őbelé vetett hit és az Ő végtelen engesztelésének teljes hatása fog jogosulttá tenni benneteket, valamint azokat, akiket szerettek és szolgáltok, arra a mennyei ajándékra, hogy a régóta vágyott és megígért Sion társulásában éljetek.”8
Felkészülés az eljövendő napokra
Az újkori próféták azt tanítják, hogy a Szabadítóhoz való jövetel egyéni elköteleződés kérdése, nem pedig a fizikai hollété.
„[A]z egyház korai időszakában a megtérés gyakran kivándorlást is jelentett – idézte fel Nelson elnök. – Ma azonban az egybegyűjtés az egyes országokon belül zajlik. Az Úr elrendelte Sion megalapítását, mindazokban a birodalmakban, ahol születést és állampolgárságot adott a szentjeinek.”9
Miközben magunkévá tesszük azt a kihívást és áldást, amit Sion építése jelent a saját családunkban, gyülekezetünkben, egyházközségünkben, cövekünkben és közösségünkben, John és Maria Linforddal együtt tekintünk előre arra a napra, amikor gyermekeink és unokáink minden nemzet, nemzetség és nyelv között „Sionban nőhetnek fel s nevelhetik fel családjukat”.
Amint elsőnek az Urat és az ő igazlelkűségét keressük, azért imádkozunk, hogy „királysága előrehaladhasson a földön, hogy annak lakói befogadhassák azt, és felkészülhessenek az eljövendő napokra, amikor az Ember Fia lejön a mennyben, dicsőségének ragyogásába öltözve, hogy találkozzon Isten királyságával, amely fel lett állítva a földön” (Tan és szövetségek 65:5).