Fiatal felnőtteknek
Felismerni a jót saját magunkban
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Hogyan határoznád meg a tisztánlátás ajándékát? Egészen a közelmúltig teljesen elsiklottam ezen ajándék egyik alapvető célja fölött.
Fényképes illusztráció a Getty Images jóvoltából
Életem túlnyomó részében úgy határoztam meg a tisztánlátás ajándékát, mint az arra való képességet, hogy meg tudjuk különböztetni a helyeset a helytelentől, az igazságot a tévedéstől. Bár ez is lényegi része az ajándéknak, nemrég megtanultam, hogy ennél többről van szó.
Kincsre leltem a 2020. áprilisi általános konferencia egyik beszédének lábjegyzeteiben. Egy beszélő Stephen L Richards elnököt (1879–1959), az Első Elnökség egykori első tanácsosát idézte, aki ezt mondta: „A tisztánlátás legmagasabb formája észleli másokban – és felfedi számukra – a jobbik természetüket, a bennük élő jót.”1
Hát nem olyan ez, mint a költészet?
A Szentlélek segíthet nekünk felfedni másokban a bennük élő jót. E kijelentés igazsága annyira édes volt számomra, hogy többet akartam megtudni. Megtaláltam David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának tanítását is, mely szerint a tisztánlátás ajándéka segít nekünk „megtalálni és előhozni a bennünk rejtőző jót”2.
E felfedezés óta rájöttem, milyen fontos a tisztánlátás ajándékának ez a része. Meg kell találnunk magunkban a jó tulajdonságokat, hogy fejleszthessük őket. Amint így teszünk, még inkább annak megfelelően fogunk érezni és cselekedni, akik valójában vagyunk: Isten gyermekei (lásd Zsoltárok 82:6; Móziás 5:7; Moróni 7:19).
Akkor hát hogyan kezdhetjük el megtalálni magunkban a jót? Íme néhány módszer az induláshoz.
Összpontosíts arra, hogy mások megáldására használd az erősségeidet!
Tanbéli igazság az, hogy mindenkinek vannak bizonyos ajándékai Istentől (lásd Tan és szövetségek 46:11), és nem hiúság elgondolkodni ezeken. Sőt, az Úr éppen ezt kérte tőlünk! A szentírások azt tanítják nekünk, hogy keressük „buzgón a legjobb ajándékokat, mindig emlékezve, hogy mivégre adatnak” (Tan és szövetségek 46:8; kiemelés hozzáadva).
Amikor egyre jobban tisztába kerülünk az ajándékainkkal vagy tehetségeinkkel, meg kell találnunk a módját, hogy mások szolgálatára használjuk azokat.
Az ajándékaid beazonosításának egyik módja az, ha megkérdezel valakit, akiben megbízol! Kérdezd meg tőle, hogy mik az erősségeid. Ha olyan vagy, mint én, akkor ez talán kínosan hangzik számodra. De ne feledd: ez nem a hiúságról szól! Arról szól, hogy megtaláld, milyen egyéni jellemvonásokkal vagy tulajdonságokkal rendelkezel, amelyeket felajánlhatsz a fivéreidnek és nővéreidnek szerte a világon (lásd Móziás 8:18).
Egy kedves szomszéd például egyszer azt mondta nekem, hogy jó érzékkel tudok segíteni az embereknek abban, hogy jól érezzék magukat. Ahelyett, hogy csupán udvarias bóknak tekintve elengedtem volna ezt a megjegyzést a fülem mellett, elkezdtem figyelni ezt az ajándékot az életemben. Amikor így tettem, rájöttem, miszerint Mennyei Atya segíthet nekem a társas készségeimet arra használni, hogy összebarátkozzak másokkal, és a sajátomon kívül más életeket is megáldjak.
Az ajándékaid felismerése esetén tudatosan választhatod azt, hogy mások megáldására használod azokat (lásd Tan és szövetségek 82:18).
Tanulmányozd a pátriárkai áldásodat!
Fényképezte: Judith Ann Beck
A pátriárkai áldások szintén jó forrást jelentenek az egyedi, Istentől kapott ajándékaink meglátásához. Larry R. Lawrence elder, a Hetvenek nyugalmazott tagja, ezt mondta: „A Lélek képes megmutatni nekünk a gyengeségeinket, ugyanakkor meg tudja mutatni az erősségeinket is. […] Amikor a pátriárkai áldásunkat olvassuk, újra eszünkbe jut, hogy Mennyei Atyánk ismeri a mi isteni lehetőségeinket.”3
A pátriárkai áldásod tanulmányozása segít azon jellemvonások kialakítására összpontosítanod, amelyek segíthetnek neked elérni a benned rejlő lehetőségeket.
Ami engem illet, gyakran elképzelem, hogy a reményeim szerint milyen édesanya leszek egy nap. El szoktak kalandozni a gondolataim abba az irányba, hogy egy jó édesanya sportos, összeszedett és gyönyörű – és hogy az egyházközség egész Segítőegylete irigykedik a fahéjas csigáira. Bár ez sem rossz, de a pátriárkai áldásom tanulmányozása megmutatta nekem, miszerint az Urat jobban érdekli az, hogy kedves és jószívű anya legyek. Nekem ezeknek a krisztusi tulajdonságoknak a kifejlesztésére kellene a legnagyobb erővel törekednem.
Emlékezz és elmélkedj az úrvacsora alatt!
Fényképezte: Jerry Garns
Az úrvacsora a Szabadítóról való gondolkodás ideje. Annak is az ideje, hogy elgondolkodj azon, hogyan haladsz az Őhozzá hasonlóvá válással. Miközben a benned rejlő jó jellemvonások felfedezésén dolgozol, segíthet észrevenni az ajándékaid megnyilvánulásának konkrét pillanatait, ha minden egyes héten visszatekintesz az elért eredményeidre, az élményeidre és a társas találkozásaidra.
Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, ezt mondta: „Amikor az úrvacsora szertartása alatt megvizsgáljátok az életeteket, azt remélem, hogy a gondolataitok nemcsak a helytelen cselekedeteitek körül forognak majd, hanem a helyesek körül is – azon pillanatok körül, amikor úgy éreztétek, hogy Mennyei Atya és a Szabadító meg vannak veletek elégedve. Akár még arra is szánhattok egy pillanatot az úrvacsora alatt, hogy megkérjétek Istent, segítsen nektek meglátni ezeket.”4
Íme néhány kérdés, amelyet feltehetnél magadnak vagy Istennek az úrvacsora alatt:
-
Hogyan követtem Krisztus példáját ezen a héten?
-
Kit szolgáltam?
-
Mikor éreztem a Lelket ezen a héten? Minek köszönhetően?
-
Melyik krisztusi jellemvonást próbálom éppen kifejleszteni? Hogy haladok?
-
Van bármi az életemben, amiben segítségért kellene imádkoznom?
-
Van bárki, akinek meg kell bocsátanom?
-
Milyen kisebb vagy nagyobb gondban segített nekem Mennyei Atya és Jézus Krisztus ezen a héten?
Ha elmélkedem Isten jóságán, és kiértékelem az életemet az úrvacsora alatt, ahelyett, hogy csupán a kudarcokra és a hibákra összpontosítanék, az segít Őbelé helyeznem a bizalmamat.
Magasztald fel az elhívásodat!
Okkal kapjuk az elhívásainkat, még akkor is, ha először nem ismerjük az okot.
Egyszer elhívtak a fiatal egyedülálló felnőtt egyházközségem segítőegyleti elnökségébe. Izgatottan vágtam bele. Néhány hónap múlva azonban elcsüggedtem. Nem láttam semmilyen lelki növekedést azokban, akiknek szolgálattételt próbáltam nyújtani. A látogatásra és a barátkozásra tett erőfeszítéseim látszólag süket fülekre találtak.
Az egyik vasárnap úgy éreztem, hogy hiányoznak belőlem azok a lelki ajándékok, amelyek segítenek az embernek abban, hogy jól végezze a szolgálattételt. Aznap azért imádkoztam az úrvacsora alatt, hogy bizonyosságot érezzek, miszerint képes vagyok betölteni az elhívásomat. Azt a benyomást kaptam, hogy papsági áldást kell kérnem.
Találkoztam a püspökömmel, és amikor kezeit a fejemre tette, az egyik első dolog, amit mondott nekem, az volt: „Mennyei Atya értékeli a mások iránt tanúsított kedvességedet.”
A Lélek elárasztott, és éreztem a bizonyosságot, hogy az Úr elégedett az erőfeszítéseimmel. Úgy éreztem, hogy megvan bennem egy része azoknak az ajándékoknak, amelyekre a szeretetteljes szolgálattételhez szükségem van. Csupán az történt, hogy a sikereim helyett a kudarcaimat tartottam szem előtt.
Az elhívásaid nagyszerű lehetőségek arra, hogy megtaláld és használd a lelki ajándékaidat.
Már most nekiállhatsz!
Nem kell várnunk azzal, hogy elkezdjük felfedezni magunkban a jót.
Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkor második tanácsos volt az Első Elnökségben, ezt mondta:
„Olykor elkeseredünk, mert nem vagyunk valamilyen területen »többek« – lelkibbek, tiszteletre méltóbbak, okosabbak, egészségesebbek, gazdagabbak, barátságosabbak vagy ügyesebbek. […]
Az életem során megtanultam, hogy nem szükséges »többnek« lennünk ahhoz, hogy elkezdjünk olyan emberré válni, amilyenné Isten szeretné, hogy váljunk.”5
Kezdhetjük egy imával. Mondd el Mennyei Atyának, mit érzel most, és mit szeretnél érezni önmagaddal kapcsolatban. Konkrétan kérd a tisztánlátás ajándékát, hogy segítsen neked meglátni a benned rejlő jóságot. Életem néhány legédesebb pillanata abból adódott, hogy ilyen imákat mondtam. Hiszem, hogy Mennyei Atya alig várja, hogy segítsen nekünk meglátni mindazt, amit Ő lát.
Isten gyermekeiként való kilétünk okán nagyságra vagyunk hivatottak (lásd Tan és szövetségek 78:17). A tisztánlátás ajándéka által ezt mi a saját magunk számára is képesek vagyunk megtudni.