Hithűen öregedve
Az én hithű tanácsosom
Amikor szolgálatról volt szó, Larry soha nem gondolta, hogy az életkor akadályt jelentene.
Illusztrálta: Carolyn Vibbert; fénykép a Morgan család jóvoltából
Amikor a családommal visszaköltöztünk abba városba, ahol felnőttem, egy átalakulóban lévő közösség tárult a szemünk elé. Az egykor a kisgyermekes családok lakóhelyeként ismert környék immár számos özvegy férfinak és nőnek adott otthont, továbbá olyan szülőknek, akiknek a gyermekei már felnőttek és elköltöztek, valamint néhány, de egyre növekvő számú kisgyermekes családnak, akik az eladóvá vált házakba költöztek be.
A lakosság átalakulása miatt újjászervezték az egyházközségek határait. Három egyházközség egyes részeit egyetlen egyházközségbe vonták össze, engem pedig elhívtak ott püspöknek. Volt pár napom arra, hogy a tanácsosokon gondolkodjak. Az első név hamar jött, és a Lélek megerősítette. Abban viszont nem voltam azonnal biztos, hogy ki legyen a másik tanácsos.
Több fiatalabb férfit is fontolóra vettem az új egyházközségben, de nem nagyon ismerem őket. Úgy tűnt számomra, hogy nagyobb szükségünk van rájuk a Fiatal Férfiak szervezetében.
Ismertem egy idősebb férfit, Larry Morgant, aki már régóta ott lakott a környéken. Sőt, kamaszkoromban ifjúsági vezető volt. Ő ekkor már 76 éves volt. Késztetést éreztem, hogy beszéljek vele. Talán segít, hogy jobban megismerjek néhány olyan embert, akiket nem ismerek – gondoltam.
Amikor megérkeztem hozzá, Larry a kocsibehajtón állt, és mielőtt egy szót is szóltunk volna, tudtam, hogy ő lesz a másik tanácsos. Néhány percig ott voltam nála, aztán hazatérve felhívtam a cövekelnököt. Azon a vasárnapon sor került a püspökség támogatására, benne Larryvel mint második tanácsossal.
Larry a maga módján csendes szavú és megfontolt volt, de amikor megszólalt, az emberek odafigyeltek. Emellett megingathatatlan hite volt az Úrban. Hamarosan megtanultam bízni a tanácsában.
„Meglátogatjuk őket”
A házitanítók (akiket ma szolgálattevő fivéreknek nevezünk) nagyszerű munkát végeztek az özvegy férfiak és nők látogatásával, és azzal, hogy beszámoljanak a hogylétükről a püspökségnek. Ma a jóllétükért való felelősség nagy része az elderek kvórumán és a Segítőegyleten nyugszik. Akkoriban azonban kötelességemnek éreztem, hogy én is meglátogassam őket. Így hát erőfeszítést tettem azért, hogy beleférjen a hetembe egy-két látogatás. Ilyen ütemben majdnem egy évbe telt, hogy mindenkit meglátogassak. Volt egy kisgyermekes család, akikre szintén időt kellett szánnom, és úgy éreztem, hogy a határaimat feszegetem.
Beszéltem erről a püspökségi gyűlésen, és Larrynek támadt egy ötlete.
Larry és Elizabeth Morgan
Illusztrálta: Carolyn Vibbert; fénykép a Morgan család jóvoltából
„Majd mi meglátogatjuk őket a feleségemmel – mondta. – Mi egész nap ráérünk látogatni. Támaszkodj a házitanítókra, de közben Elizabeth és én hadd menjünk el azokhoz, akiknek egy kicsit több odafigyelésre van szükségük. Majd megmondjuk nekik, hogy gondolsz rájuk.”
Ezt követően az én hithű tanácsosom és a felesége számos látogatást tett, és sok lelket felvidított. Jelentősen megkönnyítették a terhemet.
„Hány éves a próféta?”
Egyszer az egyházközségünknek szüksége volt egy Evangéliumi tanok tanítóra a Vasárnapi Iskolában. Püspökségként imádkoztunk és számos nevet átnéztünk a Vasárnapi Iskola elnökével, ám nem éreztünk megerősítést azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk. Larrynek ismét támadt egy ötlete. „Na és Ila Gibb?” Ila a 70-es éveiben járt, de mindannyian azt a benyomást éreztük, hogy jó tanító lesz. A Vasárnapi Iskola elnöke beleegyezett.
Gibb nővér felnevetett, amikor Larry és én átadtuk az elhívást. „Öreg vagyok én már – mondta. – Hagyjatok csak engem a polcon.”
Amikor Larry azzal kezdte a válaszát, hogy „Gibb nővér, szerinted hány éves…”, akkor azt hittem, saját magát fogja példaként említeni. Ám nem így tett. Kedvesen ezt mondta: „…hány éves a próféta?” Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) éppen akkoriban lett az egyház elnöke 84 évesen.
„Látom már, hova akarsz kilyukadni – felelte Ila. – Azt hiszem, soha nem vagyunk túl öregek a szolgálathoz.” A következő három évben pedig csodálatos Evangéliumi tanok tanítóként szolgált.
Most 69 éves vagyok, és gyakran gondolok Larryre és arra a hitre, amelyet tanúsított azzal, hogy elfogadja az elhívást, miszerint 76 évesen tanácsosként szolgáljon a püspökségben. Amikor a szolgálatára gondolok, ösztönözve érzem magam, hogy úgy gondoljam, én magam is sok mindent tehetek még – ahogy sokan mások is közülünk a 60-as, 70-es és 80-as éveinkben – Isten királyságának további építéséért.