Segíthetünk másoknak érezni, hogy szeretjük és bevonjuk őket. Liahóna, 2022. szept.
Szolgálattételi tantételek
Segíthetünk másoknak érezni, hogy szeretjük és bevonjuk őket
A Szabadító is átélt elutasítást, és megtanította nekünk, hogyan karoljunk fel másokat.
Szilvi fiatal egyedülálló nő egy családos egyházközségben, ez pedig nem mindig könnyű. Boldog és megelégedett, azonban az egyházközség más tagjainak a társaságában gyakran érzi úgy, hogy nagyon különbözik tőlük, és kilóg a sorból. A legtöbbünkhöz hasonlóan ő is vágyik az elfogadásra és az összetartozásra.
Az egyházközségéből egy idősebb férfit, Tamást jelölték ki szolgálattevő fivérének, aki egy nap be is ugrott hozzá a feleségével, hogy jobban megismerkedjenek. A látogatás egy kicsit kínossá vált, amikor a társalgás Szilvi egyedülálló családi állapotára terelődött. Azonban a beszélgetés közben Szilvi látta, hogy Tamás és a felesége mindössze meg szeretnék érteni a helyzetét és azt, hogy miként segíthetnének neki.
Egy ponton Tamás megjegyezte: „Feltűnt, hogy a kertednek esetleg jólesne egy kis szerető gondoskodás. Nagyon szívesen segítenék neked ebben.”
Szilvit annyira leköti a munkája, hogy a kertje gondozása nem elsődleges fontosságú a számára. Ráadásul nem is nagyon élvezi. Tudja, hogyan kell kerti munkát végezni, és azt is tudja, hogy meg tudná csinálni. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy ki nem állhatja.
Volt idő, amikor Tamás kérdésén megbántódott volna. Tamás azonban megemlítette, hogy egy időben hivatásos katona volt, és tisztában van azzal, mi mindent kell egy nőnek gyakran egyedül megtennie, amikor a férje nincs jelen. Felismerte, hogy Tamás egyszerűen csak igyekszik valamiképp elmélyíteni a barátságukat. Megpróbálta egyesíteni a saját élettapasztalatát az övével, és közös nevezőt találni.
E szolgálattételi kapcsolatban mindkét fél megtanulta szeretni és elfogadni egymást az akkori helyzetükben, és szoros, őszinte barátság alakult ki közöttük.
És Szilvi kertjében a gyep még sosem mutatott jobban.
A befogadás tökéletes példája
Az Ószövetségben Ésaiás megjövendölte, hogy Jézus Krisztus pontosan fogja tudni, milyen különbözni a többiektől. Átélte azt, hogy kirekesztik és rosszul bánnak vele. „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ésaiás 53:3). Tökéletes szeretete által tudja, mit érzünk, és hogy miként segítsen meg minket (lásd Alma 7:12). Ő tökéletesen példázza, miként tudunk szeretettel fordulni mások felé, hogy bevonjuk őket, a körülményeiktől vagy a kinézetüktől függetlenül.
Megfontolandó tantételek
Miközben módot keresel arra, hogy segíts másoknak bevonva érezni magukat, gondold át a következő tantételeket, melyeket a Szabadító tanított és példázott:
-
Légy nyitott arra, hogy az ismeretségi körödön túl is megismerkedj másokkal (lásd Máté 5:43–48).
-
Ne félj olyan emberekkel időt tölteni, akik esetleg másként élnek vagy másban hisznek, mint te, amennyiben ez nem jelenti azt, hogy engedsz a Szabadító tanításaiból (lásd Márk 2:14–17; Lukács 7:38–50).
-
Mindenkinek éreznie kellene, hogy szívesen látjuk őket az istentiszteleten (lásd 3 Nefi 18:22–32). Ha bárki olyan helyen van, ahol megismerheti a Szabadító evangéliumát és érezheti az Ő szeretetét, az képes őt megváltoztatni.
-
A Szabadító tudja, mire van szükségünk, részben azért, mert tudja, mit érzünk (lásd Alma 7:11–12). Azzal mutathatjuk ki a szeretetünket, ha igyekszünk megérteni mások tapasztalatait, és az ő helyükbe képzelni magunkat.
-
A Szabadító, a körülötte lévők szükségleteire reagálva, időt szakított arra, hogy jelen legyen. Akkor is megállt, hogy gondoskodjon másokról, amikor közben máshol lett volna dolga (lásd Márk 5:22–43).
Mit tehetünk?
Ne engedd, hogy a különbözőségek meggátoljanak abban, hogy megismerd azokat, akiknek szolgálattételt nyújtasz! Nem számít, miben különbözünk egymástól, vannak bennünk felfedezésre váró közös dolgok.