Vajon én vagyok az egyetlen fiatal felnőtt, akinek nehezére esik megtalálni a célját? Liahóna, 2022. szept.
Fiatal felnőtteknek
Vajon én vagyok az egyetlen fiatal felnőtt, akinek nehezére esik megtalálni a célját?
Úgy éreztem, hogy jól elrontottam a tervet – a saját tervemet és Isten számomra készített tervét is.
A 25. születésnapomon a hálószobámban pakolásztam. Rendetlenség volt a szobámban, és folyton az járt a fejemben, hogy az életemben sincs rend. 25 évesen nem tartottam ott, ahol korábban azt gondoltam, hogy tartani fogok. Nem tartottam ott, ahol kellett volna.
Arra gondoltam, milyen érzés volt tizenévesként, amikor megkaptam a pátriárkai áldásomat. Mindig, amikor a jövőmről olvastam, egy szinte tökéletes személyt láttam magam előtt. De rájöttem, hogy felnőve nem azzá az elképzelt személlyé váltam. És azon tűnődtem, hogy ha a fiatalabb énem most látna engem, vajon csalódott lenne?
Hirtelen elsírtam magam. Úgy éreztem, hogy elrontottam az élettervemet. Nem követtem el semmilyen katasztrofális hibát, de úgy éreztem, hogy nem is tudok semmit felmutatni az életemben. Nem volt célom. Mindenki másnak szépen összeállt a kép, én pedig ott bőgtem a hálószobám padlóján, és úgy éreztem, hogy az egész életem hiábavaló.
Egyedül éreztem magam a zavarodottságomban és kétségbeesésemben. Azonban még akkor is tudtam, hogy aligha lehetek az egyetlen olyan fiatal felnőtt, akinek nehezére esik megtalálni a saját útját. Amikor beszéltem másokkal is, rájöttem, hogy nagyon kevés ember élete alakul pont úgy, ahogyan azt eltervezte. Ez pedig segít, hogy kevésbé érezzem magam egyedül.
Az is segít, ha felidézem, hogy Mennyei Atya nem akarja, hogy csődtömegnek érezzem magam. Ő azt akarja, hogy „Krisztusba vetett állhatatossággal… töreked[jek] előre, tökéletesen ragyogó reménységgel” (2 Nefi 31:20). Hisz abban, hogy a Szabadító engesztelésének a hatalma által képes vagyok változni és fejlődni. Csak Sátán akarja, hogy azt mondogassam magamnak, miszerint már nincs esélyem azzá az emberré válni, akivé Mennyei Atya tudja, hogy válhatok.
A boldogság tervének a megértése
Sokan érezzük időnként reménytelennek a jövőt. Ennek pedig az lehet az oka, hogy félreértjük Isten boldogságtervét. Talán úgy gondoljuk, hogy az életünk olyan, mint egy videójáték – van egy megváltozhatatlan történetvezetés, amelyet követnünk kell ahhoz, hogy nyerjünk. De ez nem így működik. Mindennap döntéseket hozunk, változunk és fejlődünk. Semmi nem változatlan vagy megváltoztathatatlan. A döntéseink soha nem fogják meglepetésként érni Mennyei Atyát, de attól még azok a mi döntéseink. Mi írjuk menetközben a saját történetünket, Ővele.
És ha „engedj[ük], hogy Krisztus legyen a történet[ünk] szerzője és beteljesítője”1, akkor mindig magabiztosan tekinthetünk az örökkévaló, boldog végkifejlet felé.
Néha hibákat követünk el vagy eltévesztjük az irányt, és beletörődünk abba, hogy örökké céltalanul fogunk bolyongani.
Ez azonban a remény evangéliuma, és olyan elveszett dolgoké, amelyekre rátalálnak. A tanulás, a megbocsátás, és az újbóli próbálkozás evangéliuma. Amint azt Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „a bűnbánat nem egy tartalék terv, ez maga a terv”2.
Mennyei Atyánk irántunk táplált szeretete tökéletes, és az Ő ránk vonatkozó terve is tökéletes. Ez egy tökéletes terv tökéletlen emberek számára, melyet gondosan és a szükségleteinket, valamint a lehetőségeinket megértve dolgoztak ki. Az Ő tervében van hely a kudarcainknak – az őszinte hibáinknak és makacs bűneinknek, valamint a pusztában való bolyongásainknak. És az Ő tervében a győzelmeinknek is van hely, amelyeket minden egyes alkalommal kivívunk azzal, hogy Őrá tekintünk és újra próbálkozunk.
A célod megtalálása
Az említett születésnapom óta sok időt töltöttem a célomra gondolva. Még mindig nem állt össze teljesen a kép, de már nem aggódom annyit. Tudom, hogy Isten ismer engem, és ha Őhozzá fordulok, akkor segíteni fog értelmet adnom annak a helyzetnek, ahol éppen tartok az életben.
Lehet, hogy egy nap majd valaki feltalálja a rák ellenszerét, vagy véget vet a globális éhezésnek, vagy eléri a világbékét. De valaki még ma megvigasztalhat egy gyászoló barátot, vagy segíthet egy küszködő idegennek, vagy évek óta először imádkozhat. És szerintem mindez jelent valamit – sőt, mindent.
Az az igazság, hogy legtöbbünk nem fog dicső, eget rengető dolgokat véghez vinni ebben az életben. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy nincs célunk. Isten gyermekeiként az a legfőbb célunk, hogy olyanná váljunk, mint Ő. És akkor fejlődünk e cél elérésében, ha mindennap apró dolgok megtétele által követjük Jézus Krisztust.
Nagyon megszerettem azt az evangéliumi tanítást, mely szerint „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6). Amikor visszatekintek az életemre, nem látok semmi hatalmasat. Azonban sok olyan „kis és egyszerű” dolgot látok, amelyek sokat számítottak. És tudom, hogy a Szabadító kegyelme által az apró, jó szándékú erőfeszítéseim elvezetnek ahhoz, hogy olyanná váljak, mint Ő.
Senki ösvénye nem lesz olyan, mint a tiéd. Ha azonban minden erőddel igyekszel lépéseket tenni Krisztus felé, akkor jó ösvényen jársz. A Mindenható Teremtő hisz benned, úgyhogy húzd ki magad, és higgy magadban! Isten bámulatos dolgokat tartogat még számodra, és amikor kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, Ő „segít majd nagyszerűbbé válno[d] még annál is, amit valaha is lehetségesnek vélt[él]”3.