Ezra Taft Benson elder látogatása a lengyelországi szenteknél. Liahóna, 2022. szept.
Történetek a Szentek 3. kötetéből
Ezra Taft Benson elder látogatása a lengyelországi szenteknél
A Tizenkét Apostol Kvórumából az Első Elnökség Benson eldert bízta meg, hogy felügyelje az egyház segítségnyújtási erőfeszítéseit Európában a második világháborút követően. A 11 hónap alatt, melyet ott töltött, közel 100 000 kilométert utazott. Benson elder háta mögött Varsó romjai.
Fényképek a Salt Lake Cityben található Egyháztörténeti Könyvtár jóvoltából
1946 nyarán, egy hűvös vasárnapi estén Ezra Taft Benson és két útitársa autója a lengyelországi Zełwągi hátborzongatóan csendes utcáin haladt. A döcögős utak és a heves esőzések egész nap nem kímélték az utazókat, de a cudar időjárás végül kitisztult, amint a férfiak a célállomásukhoz közeledtek.
Zełwągi egykor Németországhoz tartozott, és Selbongenként volt ismert. A háború után azonban megváltoztak az országhatárok, és Közép- és Kelet-Európa nagy része a Szovjetunió befolyása alá került. 1929-ben a virágzó selbongeni gyülekezet felépítette az utolsó napi szentek első gyülekezeti házát Németországban. Azonban hat évnyi háborút követően a faluban élő szentek épphogy megéltek.1
Önmagában az is csodának tűnt, hogy Benson elder egyáltalán Lengyelországban volt. Mivel Lengyelországban nem működtek a telefonvonalak, társaival sok nehézségükbe került elérni azokat a hivatalnokokat, akik segíteni tudtak nekik megszerezni az országba való belépéshez szükséges papírokat. Benson apostol csak rengeteg ima és a lengyel kormánnyal való többszöri kapcsolatfelvétel után kapta meg a szükséges vízumokat.2
Amikor a dzsip a régi gyülekezeti ház közelébe ért Zełwągiban, az utcákon lévő emberek többsége szétszéledt és elrejtőzött. Benson elder és a társai megállították a járművet az épület előtt, és kiszálltak. Bemutatkoztak egy közelben álló nőnek, és megkérdezték, hogy az utolsó napi szent kápolnához érkeztek-e. A nőnek könnybe lábadt a szeme a megkönnyebbüléstől. „A fivérek vannak itt!” – kiáltotta németül.
A zárt ajtók mögül azonnal emberek jöttek elő, sírva és nevetve az örömtől. A Zełwągiban élő szenteknek három éve nem volt kapcsolatuk az egyház általános vezetőivel, és aznap reggel többen böjtöltek és imádkoztak azért, hogy egy misszionárius vagy egyházi vezető ellátogasson hozzájuk. Néhány órán belül mintegy száz szent gyűlt össze, hogy hallják az apostolt beszélni.
Miközben Benson elder beszédet mondott a szenteknek, két fegyveres lengyel katona lépett a kápolnába. A gyülekezet megdermedt a félelemtől, de az apostol intett a katonáknak, hogy foglaljanak helyet a terem elején. A beszédében nagy hangsúlyt fektetett a szabadság fontosságára. A katonák figyelmesen hallgatták őt, a záróének végéig a helyükön maradtak, és incidens nélkül távoztak. Ezt követően Benson elder találkozott a gyülekezeti elnökkel, majd élelmet és pénzt hagyott hátra a szenteknek, biztosítva őket arról, hogy további segítség van úton.3
Röviddel ezután Benson elder írt az Első Elnökségnek. Biztatónak találta, hogy az egyház segítsége eljuthatott az európai szentekhez, viszont aggódott a nehézségek miatt, amelyekkel a szentek továbbra is szembesültek.
„Talán soha nem fog kiderülni, hogy az egyház nagyszerű jólléti programja mily sokféle módon válik ezen szentjeink és a többi európai szent hasznára – írta –, de kétségkívül számos lélek megmenekült, és sok elkötelezett egyháztagunk hite és bátorsága nagy mértékben megerősödött.”4
Egyháztagok gyülekeznek a kápolnájuk előtt 1930 körül a németországi Selbongenben (a háború után Lengyelország része lett Zełwągi néven).