Nyomtatásban nem jelenik meg
Megismerni az ükapámat a missziómon
Amikor egy történelmi helyszínen szolgáltam missziót, egy sugalmazás segített közel éreznem magam egy ősömhöz.
Fénykép: Valerie Ann Anderson
Egy vasárnap reggel kaptam egy ímélt a FamilySearchtől. Az ükapámról, Thomas Jefferson Thurstonról írtak benne. Megtudtam, hogy a utah-i St. George-ban temették el, ahol történelmi helyszínre elhívott misszionáriusként szolgáltam. Tovább kutatva a családfámon felfedeztem, hogy Thomas 1880-ban, 75 évesen költözött St. George-ba, hogy közel legyen a Utah-i St. George templomhoz. Azt is megtudtam, hogy Thomas építette az egyik első faházat St. George-ban. Izgatott és kíváncsi voltam, mert ezek a részletek mind újak voltak számomra, hiszen az ükapámnak eddig csak a nevét ismertem.
Azt terveztem, hogy másnap megkeresem a sírkövét. Délelőtt még ezt gondoltam: Menjünk az után, hogy szolgáltunk Jacob Hamblin házánál (az egyik történelmi helyszínen). Nem sokkal később késztetést éreztem, hogy ezt mondjam: Inkább most menjünk!
Mivel már láttam egy képet Thomas sírkövéről a FamilySearch-honlapon, meglepően könnyű volt megtalálni. A sírkőnél álldogálva észrevettem, hogy egy hölgy siet felém. Kiderült, hogy harmadfokú unokatestvérek vagyunk, egy nemzedéknyi elcsúszással. Megöleltük egymást, nevettünk és közös fényképeket készítettünk. Úgy éreztem, a Szentlélek vezetett – különösen az időzítésben –, hogy még az előtt érkezzem a temetőbe, mielőtt Susan, az újdonsült unokatestvérem elhagyta volna azt.
Izgatott várakozással indultam tovább a temetőből, hogy egyből elmenjek a helyre, ahol a FamilySearch oldala szerint az ükapám lakott. Az otthona még ma is ott állt. 140 év telt el azóta, hogy nekilátott a felépítésének. A házát látva váratlan kötődést és szeretetet éreztem az ükapám iránt.
A telken álló egyik emléktábla megerősítette, hogy ez az a ház, amelyet ő épített. Miközben a táblát olvastam, a ház jelenlegi tulajdonosa kihajtott a kocsibeállóról. Megállt, én pedig elmondtam neki, hogy a háza építőjének az ükunokája vagyok. A férfi kedvesen felajánlotta, hogy körbevezet engem az otthonában. Láttam és megérinthettem az 1805-ben született ükapám otthonát.
A nappaliban az eredeti fenyő hajópadlón sétáltam. Kinéztem az eredeti ablakokon. A meredek történelmi lépcsőfokokon felmentem az emeletre. A csendben elképzeltem, ahogy az őseim esznek, alszanak és az evangéliumot tanulmányozzák ebben az otthonban. Ha percekkel később érkeztem volna, már nem lett volna, aki behívjon abba az otthonba, ahol Thomas lakott. Mennyei Atyám ott volt a részletekben, amikor ellátogattam ükapám otthonába, és minden várakozásomnál közelebb éreztem magam hozzá.
Eszembe jutottak David A. Bednar eldernek, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának a szavai: „A vágyaink, hithűségünk és engedelmességünk hívnak és segítenek minket, hogy felismerjük kegyelmét az életünkben. […] Mindegyikünk tisztán láthatja, és jól hallhatja az Úr gondoskodó kegyelmét, amint az megerősít és segít minket ezekben az utolsó napokban.”1
Alig több mint 24 óra alatt sikerült kialakítanom egy kapcsolatot Thurston üknagyapámmal. Tanultam az engedelmességéről, az áldozatairól és az eredményeiről. A FamilySearch volt a forrás, ahol többet megtudtam róla, de a Lélek suttogásai voltak azok, amelyek összekötöttek engem az örökségemmel. A szeretet, amelyen keresztül Mennyei Atyám megnyilvánult nekem, megerősített, az emlékét pedig örökre őrizni fogom. Tudom, hogy ennek a napnak a történései és részletei az Úr áldásai voltak.