Mit tehetnék, hogy segítsek az unokámnak?

Írta: Christy Monson

Arra törekedtem, hogy bízzak Isten akaratában, mert Heather Mennyei Atyához tartozott, mielőtt hozzánk tartozott volna.

Kisunokánk (Heathernek fogom nevezni) boldog, nyüzsgő gyermekként nőtt fel. Folyton mosolygott. Ám amikor 12 éves lett, minden megváltozott. Szorongani kezdett, néha pánikolt, és elkezdett kárt tenni magában. Nem ment iskolába, és elrejtőzött a szobájában.

A szülei felhívtak, és nagyon aggódtak. Hallgattam őket és együttéreztem velük, de nem volt jogom hozzá, hogy megmondjam nekik, mit tegyenek. Ez a feladat a szülőkként betöltött szerepükhöz tartozott. Nagyszülőként az volt a feladatom, hogy meghallgassam őket, és ötleteket adjak nekik, miközben kigondolták, mit tegyenek.

Heathernek orvosi segítséget és kezelést találtak. A következő hónapok során a javulása lassúnak tűnt. Édesanyja megszervezte, hogy Heather online tanulhasson, mivel már nagyon sok hiányzása volt. Heather továbbra is a szobájába és a művészetébe menekült.

Mit tehettem én?

Imádkozás

Naponta letérdeltem imádkozni Heatherért. A tágabb családunk tagjai is imádkoztak, de Heather mégis elszigetelte magát tőlünk. Azt szerettem volna, hogy Isten visszaállítsa őt annak a boldog kislánynak, aki valaha volt.

Miközben folytattam az imádkozást, a Lélek emlékeztetett Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) egyik tanítására: „Soha ne felejtsétek el, hogy ezek a kicsinyek Isten fiai és leányai, és hogy titeket gondozói kapcsolat fűz hozzájuk, hogy Ő már szülő volt, mielőtt ti szülők lettetek volna, és hogy Ő nem mondott le szülői jogairól vagy az irántuk való érdeklődéséről.”¹

Bizalom Istenben

Elkezdtem Isten akaratáért, az Ő időzítéséért és útmutatásáért imádkozni, nem az enyémért. Tiszteletben kellett tartanom, hogy Ő Heather Mennyei Atyja. Arra törekedtem, hogy hallgassak a Lélekre, ne csak pánikba esve imádkozzak a saját akaratom beteljesedéséért. Tudtam, hogy Ő gondoskodni fog Heatherről. Újra és újra elolvastam a 3 Nefi 18:20-at: „És bármit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és hiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek.” Mennyei Atya megígérte ezt, ezért úgy döntöttem, hogy bízni fogok Őbenne.

Szeretet

A Lélek emlékeztetett arra, hogy én Heather nagyszülője vagyok, aki más módokon szeretheti őt, mint a szülei. Csak ki kellett mutatnom, hogy élvezem a társaságát. Sms-eket küldözgettünk egymásnak. Beszélgettünk arról, hogy mindketten Isten leányai vagyunk, valamint az evangéliumról. Heather több műalkotást is készített nekem. Amikor csak tehettem, megölelgettem. Közösen főztünk, együtt vásároltunk, és megnéztük a kedvenc filmjeit.

Ahogy teltek a hónapok, Heather állapota javult valamicskét. Anyukája segítségével tanított egy Jöjj, kövess engem! leckét a családi videókonferenciánkon. Máskor megosztott egy szentírást. Sütit készített a nagynénjével, és játszott az unokatestvéreivel.

Heather élete lassanként elkezdett megváltozni. Összebarátkozott egy lánnyal a környékükről, amikor a kutyáját sétáltatta. A szülei arra biztatták, hogy vasárnap maradjon ott a Fiatal Nők foglalkozására is, ne csak az úrvacsorai gyűlésen vegyen részt. Egy ifjúsági tevékenységen megismert egy új barátot. Ahogy Heather erősebbnek érezte magát, úgy döntött, hogy megpróbál visszatérni az iskolába. Most már jól megy neki az iskola, és élvezi az ifjúsági hitoktatást.

Illusztrálta: Carolyn Vibbert

Hálásnak lenni

Heather minden előrelépésével hatalmas hálát éreztem. Hálás vagyok a szüleiért, a tágabb családjáért, a fiatal nőkért és vezetőikért, valamint az odaadó ifjúsági hitoktatójáért. Hálámat fejezem ki ezekért az angyalokért a földön a mindennapi imáimban.

Heather élete nem tökéletes, de bölcsességre, erőre és bátorságra tett szert e próbatétel során. Újra meg tudja osztani a boldog, izgatott mosolyát a körülötte lévőkkel. Egyre inkább egy értékteremtő, megoldásokban gondolkodó tizenévessé válik. Isten Heather Mennyei Atyja, és segíteni fog neki a legjobb önmagává válni. Földi szülei fogékonyak a Lélekre, és arra törekednek, hogy a Lélek segítségével mutassanak neki utat az életben. Jómagam továbbra is odafigyelek rájuk, amikor beszélniük kell valamiről, és mindig szeretetet tanúsítok.

Mindenki élete más és más. És Mennyei Atya tudja a legjobban, hogyan áldja meg mindegyikünket.

Hálás vagyok azért, hogy lehetőségünk van „folyamatosan vigyázn[i]… egymásra”². A családi megpróbáltatások megáldják az életemet, mert azokon keresztül Mennyei Atya tanít engem. „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (Tan és szövetségek 112:10).

Ő az én útmutatást adó Mennyei Atyám, ahogy Heatheré is.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.