Ott van számodra a templom. Liahóna, 2023. aug.
Utolsó napi szentek történetei
Ott van számodra a templom
Hálás vagyok azért, hogy mindig erőt nyerek az Úr templomában végzett szolgálatból.
A Japán Tokió templom rajza. Készítette: Alan Klay
Miután a teljes idejű misszionáriusoktól tanultam az evangéliumról, 1972-ben, 17 évesen megkeresztelkedtem. Három évvel később orgonistaként voltam jelen a tokiói Nippon Budókan sportcsarnokban, amikor Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) bejelentette a Japán Tokió templom építését.
Azután, hogy 1980-ban felszentelték a templomot, minden hónapban elutaztam oda Szendaiból. Péntek esténként a munkából indultam, hogy másnapra odaérjek, és bemehessek. Egyre erősebbé vált a templomlátogatás iránti vágyam, ezért 1981-ben Tokióba költöztem.
Nem sokkal a házasságom után a férjemet, Oszamut elhívták, hogy cövekelnökként szolgáljon. Szorgalmasan szolgált, és része volt a templom melléképületének a felépítésében is. Az ő és a gyermekeink segítségével, valamint az Úr útmutatásával, 20 évvel a keresztelőm után a szüleim is csatlakoztak az egyházhoz.
Maeda Oszamu és Nobuko 1996-ban.
Fénykép a szerző jóvoltából
A megtérésük után volt egy műtétem a felső állkapcsomat érintő rák miatt. A műtétem napján a templom elnöke – ahol orgonistaként és szertartásszolgaként szolgáltam – böjtölt és imádkozott értem. A műtétem után nehezen tudtam beszélni, enni, énekelni és más szokásos dolgokat elvégezni.
„Ha nem is tudsz beszélni – mondta nekem a templomelnök –, attól még lehetsz orgonista!”
Ez arra ösztönzött, hogy a gyógyulásom után folytassam a szolgálatomat. Amikor a gyülekezeti ház kápolnájában orgonáltam, elteltem az Úr Lelkével, és azt éreztem, hogy lelkileg és testileg is megerősödöm. Gyakran mondtam köszönetet és csendben imádkoztam, míg a többiek a himnuszokat énekelték.
Tíz évvel a műtétem után a férjemnél is rákot állapítottak meg. Ezután sokszor hol kórházban volt, hol hazaengedték. A halála előtt a következő szavakkal búcsúzott: „Ott van számodra a templom, úgyhogy minden rendben lesz.”
A hitéletem minden fontos döntése középpontjában a templom állt. Miközben mindennap orgonáltam a gyülekezeti ház kápolnájában, mélyebben megértettem az Úr megváltásra vonatkozó tervét – különösen azután, hogy a férjemnek át kellett lépnie a fátyolon túlra.
Hálás vagyok azért, hogy mindig erőt nyerek az Úr templomában végzett szolgálatból. A templomban útmutatást és erőt kapunk, hogy el tudjuk viselni ennek az életnek minden szenvedését és nehézségét.