Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Nem volt kedvem templomba menni. Azonban sok áldását éreztem annak, hogy mégis elmentem
Vigaszra lelhetünk az Úrban, amikor elmegyünk a templomba és részt veszünk Istennek az Ő gyermekeiért végzett nagyszerű munkájában.
Tudtam, hogy templomba kellene mennem. Csupán egy rövid autóútra laktam a legközelebbi templomtól, ám már hónapok óta nem voltam.
Az egyik este Neil L. Andersen elder beszédét olvastam a 2022. októberi általános konferenciáról. Egy mondat kitűnt számomra: „Amikor belépünk a templomba, egy időre megszabadulunk az ellenünk gyülekező világi hatásoktól, miközben az életünk céljáról, valamint a Szabadítónkon, Jézus Krisztuson keresztül felkínált örökkévaló ajándékokról tanulunk.”1
Meg akartam szabadulni a világtól. Hirtelen jött eltökéltséggel időpontot foglaltam, hogy helyettes általi előkészítő szertartásokat végezzek.
Az adott napon, amikor hazaértem a munkából, ok nélkül fáradtnak és rosszkedvűnek éreztem magam. Nem voltam olyan hangulatban, hogy elmenjek a templomba.
De eszembe jutott a múltbéli vágyam, még akkor is, ha abban a pillanatban nem éreztem azt. Visszamentem az autómhoz, és útnak indultam.
Húsz perccel később feltűnt előttem a templom.
Könnyek szöktek a szemembe. Abban a pillanatban visszatért a vágyam. A templom volt az a hely, ahol lennem kellett aznap este. Vissza kellett tartanom a könnyeimet, hogy ne homályosítsák el az utat.
A templom menedéket jelent a világi hatások és az életünkben zajló küzdelmek elől. Russell M. Nelson elnök arra kért minket, hogy „alakíts[uk] ki a rendszeres templomlátogatás szokását”2. Ha így teszünk, élvezzük majd annak az áldásait, hogy újra és újra visszatérünk az Úr házába.
Íme néhány áldás, amelyet észrevettem aznap, amikor ellátogattam a templomba:
A vigasz érzése
Amikor aznap elmentem a templomba, elmúlt a rossz hangulatom. Felváltotta „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad” (Filippibeliek 4:7).
A templomban lelt békesség közvetlenül Istentől ered. Bárhol kapcsolódhatunk Istenhez az Ő Lelke által, a templom azonban arra van elkülönítve számunkra, hogy közvetlenül az Úr társaságában legyünk.
Nelson elnök ezt tanította: „[A templom] az Ő háza. Eltölti az Ő hatalma. […] Megígérem, hogy a templomban töltött még több idő semmi máshoz nem fogható módon hoz majd áldást az életetekre.”3 A templomlátogatás lehetővé teszi számunkra, hogy érezzük Isten hatalmát. Ez a hatalom kinyilatkoztatásként, tisztánlátásként vagy vigasztaló érzésként érkezhet.
Erőt merítve a szövetségeimből
Azontúl, hogy békességet éreztem, eszembe jutottak a korábban kötött szövetségek is. Miközben helyettesként szolgáltam az előkészítő szertartás során, a szertartás szavaira összpontosítottam. E szavak arra emlékeztettek, hogy Isten erőt ad nekem, és segíteni fog kitartani a megpróbáltatásaimban.
Amikor visszatérünk a templomba, emlékezünk az Istennek tett ígéretünkre és az Ő nekünk tett örök ígéreteire.
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Nem kizárólag azért építünk szent templomokat vagy lépünk be az ajtajukon, hogy emlékezetes egyéni vagy családi élményben legyen részünk. A templomokban elnyert szövetségek és elvégzett szertartások elengedhetetlenek a szívünk megszenteléséhez, valamint Isten fiainak és leányainak végső felmagasztosulásához.”4
Részvétel Isten munkájában
Miközben személyes áldásokban részesülünk a templomban, emlékeznünk kell a halottakért végzendő munkánkra is. Amikor helyettes általi szertartásokat végzünk, azok a fátyol túloldalán lévők megszabadítására szolgálnak.
A templom biztosította nekem a személyek nevét, akiknek segítettem. Egyik nőt sem ismertem, akit helyettesként szolgáltam azon a napon. De éreztem a szent hatalmat, melyet az előkészítő szertartáson keresztül kaptak.
A templomlátogatásunk segít előmozdítani Isten tervét az Ő gyermekei számára. A magunk kis módján részt veszünk a munkában, „hogy véghez vigy[ük] az ember halhatatlanságát és örök életét”(Mózes 1:39). Bednar elder azt tanította: „Amint buzgón munkálkodunk ebben a szent munkában, engedelmeskedünk azon parancsolatoknak, hogy szeressük és szolgáljuk Istent és a felebarátainkat [lásd Máté 22:34–40].”5
Egyszerű, mégis nagy hatású
Mi, akik a templom közelében élünk, könnyen megfeledkezhetünk a templomlátogatásból fakadó áldásokról. Amint azt Russell M. Nelson elnök megígérte: „[A] templomban töltött még több idő semmi máshoz nem fogható módon hoz majd áldást az életetekre.”6 Azok számára, akik messze laknak a templomtól, nehéz lehet az időbeosztásukba illeszteni a templomlátogatásokat. A templomlátogatás által kifejtett hatalom azonban állandó, és az áldások valósak.
Amikor több időt töltünk a templomban, megpihenhetünk a kihívásainktól és fájdalmainktól. Tanácskozhatunk Istennel, és részesei lehetünk az Ő nagyszerű munkájának – a saját lelkünk és az Ő minden gyermekének a lelke számára.