Megkaphatom azt a könyvet? Liahóna, 2023. aug.
Utolsó napi szentek történetei
Megkaphatom azt a könyvet?
Kételkedtem a lelki benyomásomban, amíg az előttem ülő nő a Mormon könyvéről nem kérdezett.
Illusztrálta: Brian Call
Megszívlelve a próféta hívását, 19 éves koromban felkészültem a teljes idejű missziós szolgálatra. Hamarosan elhívást kaptam a Mexikó Hermosillo Misszióba.
Amíg arra vártam, hogy beléphessek a mexikóvárosi misszionáriusképző-központba, aggódni kezdtem amiatt, hogy miként osztom majd meg az evangéliumot. Azon tűnődtem: Mit tegyek, hogy felkészüljek?
Az egyik reggel, mielőtt munkába indultam volna, betettem a táskámba egy új példányt a Mormon könyvéből. Aztán így imádkoztam: „Mennyei Atyám! Segíts tudnom, hogyan adjam oda ezt a Mormon könyvét annak, akit te küldesz az utamba.” Ezek után elindultam dolgozni.
Munka után elmentem a felsőfokú hitoktatásra. Addigra már meg is feledkeztem a táskámban lévő könyvről. Amikor azonban felszálltam a hazafelé tartó buszra, egy fiatal nő mellé ültem le, aki éppen a Bibliát olvasta.
Erős benyomást éreztem, mely így szólt: „Ez az a személy.” Először kételkedtem a benyomásban, de aztán újra éreztem.
„Ne haragudj! – mondtam, miközben elővettem a Mormon könyvét. – Ez a könyv nagyon különleges számomra, és szeretném neked adni.”
Megvetéssel így felelt: „Nem, köszönöm.” A Bibliájára mutatva hozzátette: „Ez a könyv elegendő nekem.” Aztán felállt, és elment, egyedül hagyva engem az üléssoron.
Amint egy percig ott ültem, visszautasítva és bolondnak érezve magamat, a benyomásomon tűnődve, az előttem ülő nő hátrafordult, és azt kérdezte: „Elnézést, még mindig oda szeretnéd adni valakinek azt a könyvet?”
Úgy tűnt, ő és a férje meghallották a beszélgetésemet a fiatal nővel.
„Hát persze!” – feleltem.
A beszélgetésünkből kiderült, hogy a házaspár már el akarta olvasni a Mormon könyvét, és az egyházról is többet szerettek volna megtudni. Izgatottan válaszoltam a kérdéseikre.
Aznap első kézből tanultam meg, hogy „a mező fehér, készen az aratásra”, és hogy ha „Istent kívánj[uk] szolgálni, el vagy[unk] hívva a munkára” (Tan és szövetségek 6:3; 4:3).
Isten végül mégis eszközzé tett engem az Ő kezében. Ma a misszionáriusi munka végzése a legbecsesebb dolog az életemben.