Hat ok arra, hogy reménykedj a boldog házasságban

Írta: Brittany Beattie

Egyházi folyóiratok

Minden okunk megvan arra, hogy tovább dolgozzunk az örökkévaló házasságért és családért.

egy pár a kanapén ül és egymásra mosolyog

Richard J. Maynes elder, aki akkor a Hetvenek tagja volt, ezt tanította: „Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként megértjük és hisszük a család örökkévaló természetét. E tudásnak és hitnek kell lelkesítenie bennünket arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk egy Krisztus-központú otthon megalapításáért.”¹ Ám mi történik akkor, ha:

azt tapasztaljuk, hogy mások (tévesen) azt mondják, miszerint a házasság és a gyermeknevelés a mai társadalomban elavulttá vált,
a saját vagy mások családi tapasztalatai miatt kételkedni kezdünk a boldog házasságban,
elcsüggedünk, amikor a házasság áldása vagy a gyermekáldás nem érkezik akkor, amikor reméljük?

Minden ilyen esetben bízhatunk a házasságra és a családra vonatkozó evangéliumi igazságok gyönyörű természetében. Továbbra is tanúsíthatunk hitet Mennyei Atyánkban és Jézus Krisztusban, miközben „olyan dolgokat remél[ünk], melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21, lásd még Ether 12:6). Szilárd alapot építhetünk a családdal kapcsolatos olyan örökkévaló igazságokra, amelyek folyamatosan az örökkévaló céljainkra és látásmódunkra összpontosítanak. Gondold át például, milyen erő, cél és remény származhat (többek között) e hat tantétel tanulmányozásából és megéléséből.

A család központi szerepet játszik Isten szabadításra és felmagasztosulásra vonatkozó tervében

A családkiáltvány azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”². Sok szentírás emlékeztet minket annak a fontosságára, hogy a férfiak és a nők férjként és feleségként egymáshoz legyenek pecsételve (lásd például 1 Mózes 2:18; 1 Korinthusbeliek 11:11; 4 Nefi 1:11; Mózes 3:18). Végső soron „a föld teremtése és ezen egyház visszaállítása azért történt, hogy családok jöhessenek létre, egybepecsételtethessenek, és örökre felmagasztosulhassanak”³, tanította Russell M. Nelson elnök.

Nelson elnök azt is elmondta, miért olyan elengedhetetlen a templomi pecsételés:

„[A] férfi és nő közötti házasság szent, és azt Isten rendelte el [lásd Tan és szövetségek 49:15–17]. Emellett kihangsúlyozom a templomi házasság értékét is. Ez a legmagasabb fokú és legmaradandóbb házasság, melyet Teremtőnk nyújthat gyermekeinek.

Míg a szabadulás egyéni ügy, a felmagasztosulás családi ügy. Csak azok, akik a templomban kötnek házasságot, és akik házasságát az ígéret Szent Lelke pecsételi meg, maradnak a halál után is házastársak [lásd Tan és szövetségek 76:53; 132:7], és nyerik el a celesztiális dicsőség és felmagasztosulás legmagasabb fokozatát.”⁴

Miközben celesztiális házasság elnyerésére és tiszteletére törekszünk, fejlődünk örökkévaló szerepköreinkben és felmagasztosító szövetségeinkben.

A házasság társulás Istennel

Még ha a házasság elsőre túl nagy falatnak is érződhet, ez gyorsan átváltozhat egy nagy kiváltság és lehetőség érzésévé, ha felidézzük, hogy nem csupán arról van szó, hogy egy nő és egy férfi együtt révbe érjen. Inkább arról, hogy a Mennyei Atyával való társulásban is sikeresek legyenek. Amint azt Nelson elnök tanította: „Ahhoz, hogy az örök élet jogát elnyerjük, örökkévaló szövetséget kell kötnünk Mennyei Atyánkkal [lásd Tan és szövetségek 132:19], ami azt jelenti, hogy a templomi házasság nemcsak a férfi és a nő között jön létre – az szövetséget jelent Istennel is [lásd Máté 19:6].”⁵ És amikor Istennel társulunk, megkapjuk azt az áldást, hogy hozzáférhetünk azon hatalmához, hogy megáldja az erőfeszítéseinket, amikor tanácskozunk Ővele.

Amint azt Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „A templomi pecsételés által a nő és a férfi belép a házasság szent rendjébe az új és örökkévaló szövetségben. A papság e rendje által örök áldásokat és isteni hatalmat kapnak családi ügyeik irányításához, miközben a megkötött szövetségeik szerint élnek. Innentől kezdve egymásra utalva és az Úrral teljes mértékben együttműködve haladnak előre, különösen a családjuk gondozására és az elnöklésre vonatkozó, Isten által kijelölt feladataik mindegyikét illetően.”⁶

A házasság és a család a legnagyobb örömök és áldások forrása lehet

A próféták számos alkalommal beszéltek a templomi pecsételéseken és örökkévaló családokon keresztül érkező áldásokról. Az ilyen házasság és család például a következőket tudja nyújtani:

„Legnagyobb örömünk forrása”⁷
„Áldásainak a teljes felismerése majdhogynem meghaladja földi értelmünket”⁸
„Kulcsfontosságú része az örök életre való felkészülésnek”⁹
„Sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt a boldogságra, mint bármely más emberi kapcsolat”¹⁰
„A társadalmi rend öntőműhelye, az erény forrása, valamint az örök felmagasztosulás alapja”¹¹
„A mennyből érkező, kincset érő ajándék”¹²
„A legmélyebb és legkellemesebb érzéseket jelenti”¹³
„Az Úr munkájának az általatok valaha is végzett legfontosabb része”¹⁴
„A legnagyobb kincsek mind a földön, mind pedig a mennyben”¹⁵
„A legfőbb áldások”¹⁶
„Életünk leglényegesebb oka… Ha ennek az ügynek szenteljük magunkat, akkor életünk minden más területén javulást fogunk tapasztalni”¹⁷
„Szent kiváltság, mely megtanítja nekünk, hogy hasonlóbbá váljunk Istenhez”¹⁸
„Örök fejlődésünk és örömünk forrása, valamint Mennyei Atyánk rendje”¹⁹
„Szeretetteljes, tartós és tökéletesebb kapcsolat”²⁰
„Páratlan elégedettség, sőt öröm forrása”²¹
„A gyermekek nagyszerű áldása és a boldogság, amelyet ebben az életben és az örökkévalóságokban nyújtanak nekünk”²²
„Igaz és egyenlő társkapcsolat”²³
„A Szabadító által tanított egység”²⁴
„Több öröm az örök élethez vezető utunkon”²⁵
„Jelentősen megsokszorozódik majd az a képességünk, hogy egymást és egymással szolgáljunk”²⁶
„Rendkívüli örök boldogság”²⁷
„Nagyobb öröm és beteljesedés a halandóságban”²⁸
„Az élet egyik mennyei öröme”²⁹
„Érdemes és csodálatos élmény”³⁰
„Az Úr át fog vezetni együtt minden növekedést nyújtó élményen”³¹
„A házasság eszményi környezetet teremt az önzés vagy az énközpontúság legyőzésére”³²
„Alkalom a szeretet legjobb élményére és a gyümölcsöző életre való felkészülésre”³³
„Olyan eszményi környezetet biztosít számukra, melyben az Istennel kötött szövetségeik szerint élhetnek”³⁴
„Az ellenségnek soha nem lesz hatalma aláásni az örökkévaló társas kapcsolatuk alapjait”³⁵
„Felbecsülhetetlenül drága igazgyöngy, végtelenül értékes kincs”³⁶
„Isten által elrendelt ösvény. Semmiféle más kapcsolat nem hozhat annyi örömet, nem adhat annyi jót vagy eredményezheti jellemünk ily mértékű csiszolódását”³⁷
„Igazi boldogság ebben az életben és az örökkévalóságban”³⁸

4. A családok biztosítják a siker legjobb közegét

A férfi és nő közötti házasság nemcsak örökkévaló fejlődést biztosít, hanem a legjobb közeget is a gyermekek felneveléséhez és a társadalmak megáldásához. D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „A férfi és nő házasságára épülő család biztosítja a legjobb közeget Isten tervének kibontakozásához – ahová megszülethetnek az Istentől tisztán és ártatlanul érkező gyermekek, és ahol megtanulhatják, mire van szükségük a sikeres halandó élethez, majd az örök élethez az eljövendő világban, és fel is készülhetnek ezekre. Az ilyen házasságokra épülő családok kritikus tömege elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom életben maradjon és virágozzon. Ezért van az, hogy a közösségek és a nemzetek általában kiváltságos intézményként támogatják és védelmezik a házasságot és a családot. Ez soha nem pusztán a felnőttek szerelméről és boldogságáról szól.”³⁹

M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke szintén ezt tanította:

„Amikor az emberek családi és vallási elkötelezettséget vállalnak az evangélium tantételei iránt, akkor kezdenek jobban boldogulni lelkileg, és gyakorta fizikailag is.

És természetesen a társadalom egésze is megerősödik, amikor a családok megerősödnek. A család és az értékek iránti elkötelezettség jelenti az alapvető okot, szinte minden más csupán okozat. Amikor a párok házasságot kötnek és kötelezettségeket vállalnak egymás iránt, azzal nagymértékben növelik gazdasági jólétük esélyeit is. Amikor a gyermekek a házasság kötelékein belül jönnek világra, és egyaránt van anyjuk és apjuk is, akkor az egekbe szökik az esélyük a sikeres munkavállalásra. És amikor a családok együtt dolgoznak és játszanak, a szomszédságok és közösségek virágoznak, a gazdaság javul, és kevesebb költséges kormányzati védőhálóra van szükség.”⁴⁰

5. Megváltoztathatjuk a családi mintákat

Még ha olyan otthonból jöttetek is, ahol a szeretet és az összhang nem képezte a házasság alapját, emlékezzetek rá, hogy ti Krisztus-központú környezetet teremthettek az otthonotokban. Christofferson elder ezt tanította: „Ti válhattok azzá a nemzedékké – a családotokban talán elsőkként –, melyben valóban alakot öltenek azok az isteni minták, melyeket Isten rendelt el a családok számára, és amelyek megáldanak majd minden utánatok jövő nemzedéket.”⁴¹

A fiatalság erősségéért: Kalauz a döntések meghozatalához című kiadvány azt tanácsolja, emlékezz rá, hogy „a Szabadítód ismeri a helyzetedet, és szeret téged. Légy türelmes, továbbra is tartsd be Isten parancsolatait, és légy jó példa a családod számára. Alakíts ki kapcsolatokat az egyházközségi családodban. Készülj fel már most arra, hogy felépítsd a saját családodat, amely Jézus Krisztus tanításain alapszik majd.”⁴²

Nagy vigaszt nyújthat számunkra az a tudás, hogy az Úr utat fog mutatni nekünk az erős házasság iránti igazlelkű vágyainkban, és hogy Ő biztosítani fogja az ahhoz szükséges forrásokat és erőt, hogy megteremthessük a boldogságot a családi életben⁴³ még akkor is, ha a múltban nem ezt tapasztaltuk.

6. Bízhatunk az eljövendő megígért áldásokban

Azok közül, akik örökkévaló házasságra törekednek, nem mindenki nyeri el ezt az áldást ebben az életben. Azonban vigaszt meríthetünk Nelson elnök ígéretéből, mely tantételt sok más próféta is tanította: „Tudatában vagyok annak, hogy sok érett egyháztag nem házas. Nem a saját hibájukból, de egyedül küszködnek az élet megpróbáltatásaival. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az Úr a saját módján és idejében, a hithű szentjeitől nem vonja meg az áldásokat!”⁴⁴

Amikor az Úrra várunk az ilyen áldásokért, akkor megtehetjük „jókedvvel mindazon dolgokat, melyekre erőnkből telik”, „aztán pedig , mozdulatlanul áll[hatunk] és „meg[láthatjuk] Isten szabadítását és az ő karjának felfedését” (Tan és szövetségek 123:17). Valamint felkészülhetünk arra, hogy elnyerjük a nekünk felajánlott legnagyobb áldást – a felmagasztosulást az eljövendő életben.