13. Fejezet

A papság: Isten kormánya és ereje

A papság … élő erő.¹

John Taylor életéből

John Taylor számára a papság, azon felül, hogy felhatalmazás az Isten nevében történő tettekre, hatalmas erő volt, amely által nagyszerű dolgokat lehetett véghezvinni. Azt tanította, hogy a papsági tisztségviselők tevékenyen használják a papságot a mások szolgálatára és Isten igazságos céljainak elvégzésére. Arra buzdított minden papsági tisztségviselőt, hogy lássák el a kötelességeiket és magasztalják fel az elhívásaikat, azt mondván: „az a tanító vagy diakónus, aki teljesíti a kötelességeit, sokkal inkább tiszteletreméltóbb, mint az az elnök vagy bármely más apostol, aki nem teljesíti azokat”.²

Taylor elnök továbbá elismerte és méltányolta azok felhatalmazását, akik a papságukat arra használták, hogy őt és a családját szolgálják. A papsági felhatalmazás iránti alázatos tiszteletét egy történet példázza, amit fia, Moses W. Taylor mesélt el egyszer, egy, a Taylor családban történt esetről, amikor is a családot éppen a házitanítók látogatták meg. „Az egyikük 16 éves fiú volt - emlékezett vissza a fiatalabb Taylor és ezen az estén rajta volt a sor, hogy elnököljön. Apa összehívta a családot, tudatta a tanítókkal, hogy mindannyian jelen vagyunk, és azt mondta: ’A kezedben vagyunk és várjuk a tanításodat.’”

Ezután a fiú megkérdezte Taylor elnököt, hogy imádkoznak-e családostul és egyénileg, hogy jól bánnak-e a szomszédjaikkal, rendszeresen jámak-e az egyházba, és támogatják-e az egyház felhatalmazottak. Édesapám egyenként felelt a kérdésekre, legalább olyan alázatosan, ahogyan a család legfiatalabb tagja tette volna. Miután a tanítók befejezték a munkájukat, megkérték az édesapámat, hogy adjon nekik utasításokat.

Azt mondta nekik, hogy meg van velük elégedve a hithüségük miatt, és megköszönte nekik a látogatást. Arra buzdította őket, hogy olyan gyakran látogassák a családot, amilyen gyakran csak tudják, mert ráébredt mindarra a jóra, amit egy olyan ember tehet a családjáért, aki viseli a papságot, amely Isten ereje; továbbá elmondta nekik, hogy az egyházban nincs olyan hivatal, amivel több jót lehetne tenni, mint a tanítói hivatal. Elmondta nekik, hogy különösen nagy figyelmet szenteljenek a gyermekeikre, és apaként lássák el őket tanácsokkal.

,„Nem vagyok gyakran otthon - mondta -, mert az egyházi feladataim sokszor elszólítanak, és attól félek, hogy ha a gyermekeim nem kapnak gyakran jó tanácsokat, tévútra vezethetik őket.’”³

John Taylor tanításai

A papság Isten ereje

Mi a papság? (…) Röviden válaszolva a papság Isten kormánya a földön és a mennyekben egyaránt, mert ez az az erő, eszköz vagy tantétel, amely minden dolgot kormányoz a földön és a mennyekben, és ez az erő tart fenn és támogat mindent. Ez kormányoz minden dolgot, ez irányít minden dolgot, ez tart fenn minden dolgot, és minden olyan dologhoz köze van, amely Istennel és az igazsággal kapcsolatos. Ez Isten ereje, amivel meghatalmazták az intelligenciákat a mennyekben és az embereket a földön; és amikor megérkezünk Isten celesztiális királyságába, mindennél tökéletesebb rendet és harmóniát fogunk találni, mert ott van a tökéletes minta, a kormányzás legtökéletesebb rendjének megvalósítása, és bárhol és bármikor is vezették be ezeket a tantételeket a földön, amilyen mértékben elterjedtek és hatottak, olyan mértékben hoztak áldásokat és üdvözülést az emberiség családjának. És amikor Isten kormányzását szélesebb körben elfogadják, amikor Jézus imája, amit a tanítványainak tanított, megválaszoltatik, amikor Isten királysága eljön a földre, és akarata teljesül itt is és a mennyben is [lásd Máté 6:10], csakis akkor, és nem előbb fog uralkodni az egyetemes szeretet, béke, harmónia és egység.⁴

A [papság] … az a tantétel és erő, amellyel [Isten] szabályozza, ellenőrzi, diktálja és intézi az ügyeit, a világait, a királyságait, a fejedelemségeit, az erőit, az intelligenciáit és az összes többi dolgot, ami alatta és felette van, és amellyel ezt meg kell tennie.⁵

A papság által megnyilvánuló erő egyszerűen Isten ereje, mert O a papság feje …; és Isten minden munkája erre a tantételre alapozva végeztetett el a földön és a mennyekben egyaránt; az erő bármely megnyilvánulása a földön lévő papságon keresztül pedig nem más, mint a mennyekben lévő papságtól származó erő, és minél jobban hasonlóvá válik a földi papság a mennyei papsághoz, annál nagyobb hatalmat birtokolunk.⁶

Az élő papságot a földön a mennyből irányítják

Isten megszervezett egy papságot, és ez a papság uralkodik a földre és a mennyekre vonatkozó összes dolog felett. Egy része a mennyben van, egy másik része a földön; mind a kettő együttműködik Sión felépítéséért, a halottak és az élők megváltásáért, addig az időkig, „míglen újjá teremtetnek mindenek” [Ap. csel. 3:21], és mivel szorosan összefonódtak, szükségszerű, hogy kapcsolatban álljanak egymással, és a földiek utasításokat kapjanak a mennyeiektől, akik egyaránt ismerik a földi és a mennyei dolgokat, mert tapasztalatokat szereztek mindkettőről, mivel egyszer ugyanabban a papságban ténykedtek a földön.⁷

A mennyei papsággal való összeköttetés és kapcsolattartás ad erőt, életet és hatékonyságot az élő papságnak a földön, amely nélkül olyanok lennének, mint a halott és elszáradt ágak: és ha bárkinek élete vagy ereje van, az a papság ereje és élete, Isten ajándéka és ereje, amely a papság szabályos csatornáin keresztül érkezik a mennyben és a földön egyaránt; és e nélkül kutatni azt, olyan lenne, mint egy patak, amely egy kiszáradt forrásból várja az utánpótlást, vagy mint egy ág, amely élet után kutat, miközben a fa törzsét már tövestül kivágták: és ha olyan egyházról beszélünk, amelyben ez nincs meg, akkor egy hiábavaló dologról beszélünk - egy kiszáradt forrásról, egy halott és elszáradt ágáról.⁸

Nincs ember, aki irányítani tudná ezt a királyságot. Kivéve, ha vele van Isten, és Izráel elderei mellette vannak. Azonban ha Izráel elderei vele vannak, minden dolog jól fog működni, és Isten intelligenciája valamint kinyilatkoztatásai kiáradnak. Köztudomásra jutnak a törvényei, és feltáratnak az igazság tantételei; másként ez nem Isten királysága. Nekünk mindannyiunknak meg kell alázkodnunk Isten előtt, és kutatnunk kell a Mindenható útmutatását. (…)

Van egy az Isten királyságával kapcsolatos tan tétel, amely minden dologban elismeri Istent, és minden dologban elismeri a papságot és azok, akik ezt nem teszik meg, jobb lesz, ha megbánják bűnüket, mert nagyon gyorsan megállnak a fejlődésben; ezt az Úr nevében mondom nektek. Ne gondoljátok, hogy bölcsek vagytok, és hogy irányíthatjátok és mesterkedhettek a papsággal, mert ezt nem tehetitek meg! Istennek kell irányítania, szabályoznia, diktálnia és az élén állnia, az embereknek pedig a saját helyükön. Isten ládájának nincs szüksége támaszra [lásd 2 Sámuel 6:3, 6-7], különösen nem alkalmatlan emberekre, akiknek nincs kinyilatkoztatásuk, és nem ismerik Isten királyságát, sem annak törvényeit. Egy nagyszerű munkát végzünk, és ránk hárul az a feladat, hogy felkészüljünk az előttünk álló munkára, nekünk kell elismernünk Istent, az Ő hatalmát, a törvényét és a papságát minden dologban.⁹

Istent akarjuk szolgálni az időben és az eljövendő örökkévalóságon keresztül. Már elkezdtük, és próbálkozunk Isten segítségével és Szent Szellemének világosságával, és a kinyilatkoztatásokkal, amelyeket időről időre ad nekünk - együtt próbálkozunk, munkálkodunk, és együttműködünk az örökkévaló világokban lévő papsággal, ezen a földön és a mennyekben egyaránt. Addig kell működnünk, amíg befejeződik a munka, amelyet Isten tervezett el erre a földre vonatkozólag, és amíg az élők és a holtak üdvözülnek, már amennyire képesek üdvözülni a mennyekben létező örökkévaló törvények és a Mindenható rendeletei szerint. (…)

Állandóan azt mondom: „Ó, Istenem, vezess engem a helyes ösvényen: ó, Istenem, óvj meg engem minden hibától; ó, Istenem, én egy szegény, gyenge, vétkező emberi teremtmény vagyok, erőtlenségekkel körülvéve! Egész nap szükségem van a segítségedre. Ó, Istenem, segíts nekem!” Ez az érzésem, és a testvéreim érzése az Első Elnökségben, a Tizenkettekben és ez a többi testvér érzése. Érezzük, hogy szükségünk van a Mindenható segítségére. Próbálkozunk és alázatosak, hithűek és igazak leszünk a szövetségeinkhez. És amennyiben hallgatunk a tanácsra és engedelmeskedünk Isten törvényeinek, és megtesszük azokat a dolgokat, amelyeket Ő megkövetel tőlünk, akkor Ő segíteni fog nekünk és megáld minket, megáldja Siont és megőrzi Izráelt.¹⁰

A papság adatott ahhoz, hogy fel tudjuk építeni Siont

Miért adták nekünk ezt a papságot? Azért, hogy képesek legyünk felépíteni az Istenünk Sionját. Mi célból? Hogy megállítsuk a rosszat és a romlottságot, a bujaságot, a hazugságot, a tolvajlást, a becstelenséget, a kapzsiságot, és a gonoszság minden fajtáját, és azért is, hogy bátorítsuk a hitet, a szelídséget, a jószívűséget, a tisztaságot, a testvéri kedvességet, a szavahihetőséget, a feddhetetlenséget, a becsületességet és mindent, ami az emberiség felmagasztosulása és nemesebbé tételének érdekében lett tervezve, hogy itt, ezen a földön mi legyünk Istenünk, a mi Atyánk igaz és valódi képviselői, hogy megtanuljuk megismerni az ő akaratát és azt meg is tegyük; hogy mindez, miképpen a mennyben, úgy a földön is végre legyen hajtva.¹¹

Hogy elérjük ezt a kívánatos célt hogy a teremtés visszaállítasson eredeti, romlatlan formájába és a teremtés célja betöltessen -, hogy megváltsuk, üdvözítsük, felmagasztaljuk és megdicsőítsük az embert, hogy üdvözítsük és megváltsuk a halottakat és az élőket, és mindent, ami a törvényei szerint él; ez a terve és célja a papság megalapításának a földön, ezekben az utolsó napokban. Azért van, hogy teljesítse azokat a célokat, amelyek eddig még nem teljesültek be - hogy Isten művei beteljesülhessenek, hogy elérkezzen minden dolog maradéktalan visszaállításának ideje, hogy az örökkévaló mennyei papsággal együtt (mert ők nélkülünk, mi pedig nélkülük nem lehetünk tökéletesek) elvégezzük az összes olyan dolgot, ami Isten elméjében volt, vagy amiről Isten Szelleme beszélt az összes szent próféta által, amióta a világ létezik. (…)

A mennyei papság egyesül velünk, hogy teljesítsük ezeket a célokat - és miként azokat ugyanaz a tantétel irányítja–‚ hogy a munkáink azonosak legyenek, hogy egymást kölcsönösen segítsék, és Isten akarata teljesüljön (már amennyire minket illet), miképpen a mennyben, úgy a földön is. Ezt kell tanulnunk, és ezt kell megtennünk, hogy teljesítsük az elhívásainkat, és úgy végezzük a munkánkat, hogy az Isten és a szent angyalok szemében elfogadható legyen, és a testvéreink szemében is, akik társak velünk a papságban, Isten királyságában itt a földön.¹²

A papságot e célból helyezték az egyházba, hogy ásson, ültessen és tápláljon, hogy helyes tantételeket tanítson, hogy megteremtse Isten királyságának rendjét, hogy harcoljon az ördögökkel, és őrizze, támogassa Krisztus egyházának felhatalmazottjait itt a földön. Az mindannyiunk kötelessége, hogy egy hatalmas egységet alkossunk - egy hatalmas, egyesült egységet, hűséget esküdve Isten királyságának; azután majd minden csendesen, békésen és könnyen halad tovább, és akkor nagyon kevés gond lesz.¹³

A papság az emberiség családjának áldására adatott

A papság mindig az emberiség családjának áldására adatott. Jóllehet az emberek úgy beszélnek róla, mintha az egyének különleges javát szolgálná. Mi mondatott Ábrahámról? „Benned … és utódaidban” - mi történik? Megáldalak titeket. O, ez így helyes ez idáig. De „benned … és utódaidban … legyen áldva a föld minden nemzetsége”. [Ábrahám 2:11] Cselekedjünk a jótékony adományozók képessége szerint, és ha mi Ábrahám utódai vagyunk, járjunk a nyomdokain, és tegyük magunkat érdemessé az ígéreteire, tárjuk ki érzéseinket olyan messzehatóra, mint az örökkévalóság; hogy mindannyian együtt tudjunk örvendezni, és törekedjünk arra, hogy megáldjuk, megsegítsük, felemeljük, és nemesítsük azokat, akik körülvesznek minket; hogy együtt örvendezhessünk és felmagasztosulhassunk ugyanazon tantételek által, amelyeket azért nyilatkoztattak ki, hogy minden ember javára váljon. (…)

Ha püspök lennék - nem tudom, mit tennék, de tudom, hogy mit kellene tennem. Azt kellene mondanom, hogy Atyám, számos lelket bíztál rám; segíts nekem gondoskodni a földi szükségleteikről és elősegíteni a lelki jólétüket is, és meggyőződni arról, hogy helyesen oktatják nekik az élet törvényeit: továbbá segíts nekem tanítani azokat a tanítókat, akik a nép közé mennek, hogy a Szent Szellemmel telve menjenek, hogy megáldják és hasznára legyenek a népnek, hogy a testvéreim segítségével Üdvözítő lehessek közöttük. így kellene éreznem és tennem, ha püspök lennék; és nektek, püspökök, így kell éreznetek és cselekednetek, és ezt alázatosan kell végeznetek, azzal a vággyal, hogy jót cselekedjetek. És ezután, ha pap, tanító, vagy diakónus lennék, és tanítóként járnék a nép között, a jólétükkel szeretnék törődni.¹⁴

[Jézus azt mondta]: „Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged!” Ha szeretsz engem, ha a barátom vagy és a tanítványom, akkor „Legeltesd az én bárányaimat”. Ezt nem volt túl nehéz megtenni; őt erre a célra hívták el. „Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!” Ezután az Üdvözítő harmadszor is feltette ugyanazt a kérdést Péternek, amire ugyanazt a feleletet adta, mondván: „Legeltesd az én juhaimat!” [János 21:15-17] Mi az apostolok, a cövekelnökök, a főpapok és a hetvenek kötelessége, különösen azoknak, akik általában elnökölnek? Ha itt lenne Jézus, azt mondaná, hogy hagyjatok abba minden értelmetlenséget, ostobaságokat és gyengeségeket, ehelyett inkább férfiak és szentek módjára cselekedjetek, menjetek dolgozni, és „Legeltessétek a juhaimat”!¹⁵

Isten erőt ad azoknak, akik felmagasztalják a papságot

Ha megértjük magunkat és a helyzetünket, akkor az elsődleges feladatunk az legyen, hogy előre helyezzük Isten királyságát, magunkat pedig utána. Ha megtanulunk egy kis dolgot elvégezni, akkor az Úr minden valószínűség szerint egy nagyobb dolgot kér majd tőlünk, mert mi felkészültünk ennek a megtételére. (…) Ha Isten népe vagyunk, és O megbízik bennünk, hogy véghezvigyük ezeket a nagyszerű célokat, egy kicsit többet kell tennünk, mint amennyit eddig tettünk, és hajlandónak, engedelmesnek kell lennünk az Úr Szelleme és az O szolgái parancsainak, akiket fölénk helyezett. Ha megtesszük ezt, minden munka, amibe belevágunk, örömteli és kellemes lesz a számunkra, béke lakozik majd a keblünkben, és Isten békéje lakik majd az otthonainkban; az Úr Szelleme lebeg majd felettünk, és telve leszünk örömmel és egész nap jókedvűek leszünk, és ez így lesz a világ történelme e fejezetének végéig. Nem ismerek más módot, ami által el lehet végezni ezt a munkát, csakis ahogy az Úr tanította, és csakis annak a célnak az érdekében, amiért megszervezte a szent papságát.¹⁶

Nagyon sok feladat hárul a papokra, a tanítókra és a diakónusokra, mindenkire az alacsonyabb rendű papságban, mint ahogy az egyház bármely tagjára. Mi az eredménye annak, ha nem teljesítik a kötelességeiket? Az emberek a Tizenkettőhöz fordulnak vagy az Első Elnökséghez; kihagyják a közvetlen felhatalmazottakat; zavar és rendetlenség keletkezik; és értékes időt használnak fel szinte fölöslegesen; … és mindezt azért, mert nem tudják az emberek, hogy mik a kötelességeik és mit kell tenniük.

Mivé válunk, amíg az apró dolgokról vitatkozunk? Szem elől vesztjük az elhívásainkat; elfelejtjük, hogy ezt a királyságot azért alapították meg a földön, hogy bevezesse az igazságosságot és a mennyei törvényeket a földön, továbbá az emberiség áldására, valamint az élők és a holtak üdvözítésére. Elfelejtjük, hogy miért vagyunk itt, és miért alapították Isten királyságát. Ez nemcsak az én számomra, a ti számotokra, vagy bárki más számára, hanem a világért és az emberiség üdvözüléséért [alapíttatott]. Elvárják mindannyiunktól, hogy eleget tegyünk a ránk háruló különféle kötelességeinknek és feladatainknak. Nem vagyunk-e bűnösek Isten előtt, ha elhanyagoljuk azokat? Honnan származnak a közöttünk lévő nehézségek? Ahogy azt már megmondtam, abból, hogy sok esetben a papság nem végzi el a kötelességeit, nem éber és nem hithű.¹⁷

Az utazásaim folyamán észrevettem, hogy néhányan, Jézus ősi tanítványihoz hasonlóan, erőteljes tanújelét teszik a hatalomra vágyakozásnak, és buzgó vággyal igyekeznek bizonyítani, hogy ki a legnagyobb közöttük. Ez ostobaság, mert a tisztelet nem a hivatalból származik, hanem abból, hogy az ember felmagasztalja az adott hivatalát és elhívását. Ha papságból vagy általa származó bármely tisztelettel rendelkezünk, akkor az Istentől jön, és bizonyosan beképzeltség lenne olyan ajándékkal dicsekednünk, ami nem a mi tulajdonunk. Ha Istentől jön, Övé legyen a dicsőség, ne a miénk, számunkra pedig az egyetlen mód vagy eszköz a tisztelet és a befolyás elnyerésére az elhívásunk felmagasztalása legyen.¹⁸

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mi Isten papsága? Milyen áldások válnak lehetővé számunkra a papságon keresztül? Mit érzel, amikor elgondolkozol azon, hogy Isten az emberre bízta a papság erejét?
Mit tehet minden családtag annak érdekében, hogy erősítse a papságot az otthonában?
Miért fontos az, hogy a papsági vezetők folyamatosan útmutatást kapjanak az Úrtól?
Hogyan segít a papság nekünk, hogy „megváltsuk, üdvözítsük, felmagasztaljuk és megdicsőítsük az embert”?
Miben áldott meg téged és a szeretteidet a papság igazlelkű használata? Hogyan osztozhatnak a nők a papság áldásaiban?
Milyen lehetőségek vannak a papsági szolgálatra a terülteden? Hogyan segíthetnek a papsági tisztségviselők azon otthonok megerősítésében, amelyekben nincs papsági tisztségviselő?
Olvasd el a T&Sz 84:33-34-et! Mit jelent felmagasztalni a papsági elhívást? Mit jelent felmagasztalni bármely elhívást az egyházban? Hogyan segíthetünk az egyházközségeinkben vagy a gyülekezeteinkben azoknak, akik megpróbálják felmagasztalni az elhívásaikat?

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 4:20; 1 Timótheus 4:12-16; Jákob 1:18-19; T&Sz 58:26-28; 84:18-21; 26-27, 33-34; 107:99-100.

Jesus bestowing priesthood — „Ha bármely hivatalt, vagy elhívást, vagy felhatalmazást, vagy bármely erőt kaptunk, hogy egy szertartást elvégezzünk, azt Isten kezéből kaptuk. ”