4 . Fejezet

Az engedelmesség szent kötelesség

Amíg betartjuk Isten parancsolatait, addig nem kell félnünk semmilyen gonosztól; mert az Úr velünk lesz az időben és az örökkévalóságban.¹

John Taylor életéből

John Taylor egész életén át készséges engedelmességet mutatott Isten iránt. Ez különösen akkor volt nyilvánvaló, amikor elhívást kapott, hogy hagyja el a szeretteit, és misszionáriusként szolgálja az Urat.

A szolgálatra szólító elhívás 1838 júliusában érkezett egy kinyilatkoztatásban, ami a Tanok és szövetségek 118. részében van lejegyezve. Ebben a kinyilatkoztatásban, az apostoloknak azt parancsolták, hogy 1839. április 26-án induljanak el missziós szolgálatukra a templom helyéről, a Missouri állambeli Far Westből. A szentek üldöztetése és Missouriból történő kiüldözése az 1838-39-es évek telén rendkívül megnehezítette ennek a parancsolatnak a teljesítését. Mégis, a veszély ellenére, amivel szembe kellett nézniük a Missouriba történő visszatérésükkor, elder Taylor és apostol társai bíztak az Úrban és engedelmesek maradtak. 1839. április 26-án, kevéssel éjfél után visszatértek Far Westbe, és találkoztak a templom helyén, ahol lehelyezték a templom szegletkövét, és elindultak Nauvoo-ba, hogy megtegyék a végső előkészületeket az angliai missziójukra.²

Elder Taylor az iowai Montrose-ból indult a missziójára, ahová családjával telepedett le régi, fából készült barakkokba a folyó túlpartján Nauvoo-val átellenben. Annak ellenére, hogy ő és családja maláriások voltak, engedelmeskedett az elhívásnak, hogy missziót szolgáljon Angliában. A fájdalomról, amit családjának elhagyása okozott, a következőket mondta: „Az általuk éppen elszenvedett nehézségek gondolata, a bizonytalanság, hogy meddig maradhatnak a házban, amiben most laknak - ami egyetlen szobából állt a betegeskedés gyakorisága, a testvérek szegénysége, a csőcselékek miatti veszélyeztetettségük, azzal a bizonytalansággal együtt, hogy mi minden történhet még a távollétemben, nem mindennapi jellegű érzéseket keltették bennem. Ezek, valamint a feleségem és a gyermekeim iránt érzett, az idő és a távolság okozta féltő érzések egyre erősödtek. De annak gondolata, hogy Izráel Istenének parancsára megyek, hogy meglátogassam a szülőföldemet, hogy kitárjam az örökkévaló igazság alapelveit, és ismertté tegyem azokat a dolgokat, amiket Isten nyilatkoztatott ki a világ üdvözüléséért, minden más érzést legyőzött.”³

Taylor elnök erejét az evangéliumról szerzett mély bizonyságából nyerte: „Amikor először hallottam az evangéliumot, el kellett ismernem, hogy van valami ésszerű benne. Már abban reménykedtem, hogy nemigaz. ,Ha igaz’ - mondtam–„ őszinte ember létemre arra kényszerülök, hogy engedelmeskedjek neki, különben nem bízhatok magamban.’”⁴

John Taylor tanításai

Az Úr igaz tanítványai azt választják, hogy engedelmeskednek az Ő akaratának

Az Úr megvalósítja az ő egyedülálló célját, és elvégzi a dolgot, amit tervezett. Nekünk pedig a vallásunk szerint kell élnünk, hogy egészen megbecsüljük a birtokunkban lévő evangéliumot, hogy teljes mértékben engedelmesek legyünk a követelményeinek, alávessük magunkat a törvényeinek, és engedjünk a parancsainak a szent papság iránymutatásait követve, amely viseli Isten kinyilatkoztatásai titkainak kulcsait. Fel kell magasztosítani az elhívásunkat, és tisztelni az Istenünket, hogy felkészültek legyünk rendeltetésünk teljesítésére a földön, és képesek legyünk a körülöttünk lévők számára áldásokat hozni, és hogy áldásokat árasszunk az utódainkra, és terjesszük az örökkévalóság nagyszerű alapelveit, amelyeket arra terveztek, hogy megáldják, felvilágosítsák, nemesítsék és felmagasztosítsák mindazokat, akik engedelmeskednek a parancsolatainak.⁵

Jézus azt mondta: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti leikeiteknek.” [Máté 11:29] Mi volt az iga, amit Jézus követőire helyeztek? Pontosan az, amit rátok is helyeztek. (…) Az ige úgy szólt: menjetek a nevemben és a felhatalmazásommal, és a Szellemem majd veletek lesz. így is történt, és az emberek eggyé váltak a hitben, tanban és alapelvekben, ahogy azt a szentírások megmondták. „Vegyétek föl magatokra az én igámat.” Mi volt az? Ezt mondta: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. (…) Boldogok, a kiknek szívok tiszta: mert ők az Istent meglátják. (…) Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek” [Máté 5:5-6, 8] Ez volt az iga, amit Jézus rájuk helyezett, és ez az, amit rátok is helyeztek - hogy szeressétek az igazlelkűséget, betartsátok Isten parancsolatait, éljetek a vallásotok szerint és engedelmeskedjetek az igazság alapelveinek. Nehéz iga ez? Ezt várják el az utolsó napi szentektől. „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem.” És hogyan tette ezt? Engedelmeskedett az Atyja akaratának, és utána elvárta, hogy tanítványai engedelmeskedjenek az Ő akaratának.⁶

Az Isten parancsolatai iránti engedetlenség káros következményekkel jár

Isten örökkévaló törvényei és a dolgok örökkévaló harmóniája szerint, ami Vele együtt létezik az örökkévaló világokban, és ahogy itt is létezik a földön, mindannyian Isten útmutatása és irányítása alatt állunk vagy kellene állnunk, és legalább annyira kellene kötelezettségünk törvényeire hallgatni és tanácsaival irányítani életünket - és szerintem még egy kicsivel jobban is -, mint ahogy mi késztetnénk növekedésre egy búzaszemet, vagy sok százmillió búzaszemet, mivel képtelenek lennénk megtenni azoknak a törvényeknek az irányítása nélkül, amelyek feltétlenül szükségesek a növekedés megvalósításához

Továbbá, mi mindannyian Isten utódai vagyunk, nemde? Szerintem a szentírások azt mondják: „Mert az ő nemzetsége is vagyunk”; mert Ő a mi szellemünk és testünk Istene és Atyja; [Ap. csel. 17:28; lásd még Zsidók 12:9] és mivel Ő minden test szellemének az Istene és Atyja, és mivel készített egy világot minden testnek, hogy azon lakhasson, továbbá gondoskodott élelemről, ruháról, jólétről, kényelemről és boldogságról minden test számára, intelligenciát adott nekik és azt mondta, hogy menjenek és irányítsák a természet gazdagságát a hasznunkra, hát nem áll-e jogában vezetni és irányítani minket, és arra kérni bennünket, hogy engedelmeskedjünk a törvényének? Nem törvényes joga-e ez, ha elgondolkodunk rajta?

A világ azt mondja, hogy nem, nincs joga; én a magam ura vagyok; én független lény vagyok; a magam útját járom stb. Néhány utolsó napi szent majdnem hasonlóan vélekedik; nem egészen, de szeretnének közel kerülni ehhez. „Szabad ember vagyok; átkozott leszek, ha nem teszem azt, amit akarok stb.” Nos, én most elmondom a történet másik részét. Atkozott leszel, ha úgy teszel, ahogy akarsz, kivéve ha Isten törvényeit akarod betartani. Nem szeghetjük meg a törvényeit büntetlenül, vagy tiporhatjuk sárba ezeket az örökkévaló alapelveket, amelyek az egész természetben léteznek. Ha az egész természet a törvény irányítása alá van vetve - vagy különben elvész - akkor miért pont az ember lenne a kivétel ezalól?⁷

Nem járhatjuk a saját utunkat, és részesülhetünk ugyanakkor Isten áldásaiban. Mindenki, aki ezt megpróbálja, rájön, hogy hibát követ el. Isten az ilyen emberektől visszavonja a Szellemét, és magukra hagyva bolyonganak majd a sötétben, és elkárhoznak. Elvárják tőlünk, hogy egy magasabb szintre kerüljünk, hogy érezzük, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy Isten a mi Atyánk, és Őt nem gyalázhatják meg az engedetlen gyermekei vagy azok, akik törvényei és papsága ellen harcolnak. Elvárja tőlünk, hogy éljük a vallásunkat, hogy engedelmeskedjünk a törvényeinek és tartsuk be a parancsolatait.⁸

Ha mi Isten szentjei vagyunk, akkor szükségszerű, hogy elkezdjük megtanulni Isten akaratát cselekedni a földön, ahogyan az a mennyekben is megtörténik: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” [Máté 7:21] Néha azt gondoljuk, hogy kedvünk szerint cselekedhetünk. Mi kedvünk szerint cselekedhetünk és ezután Isten is kedve szerint cselekszik; és minden szóért és minden titkos gondolatért megítéltetünk, ezt mondták nekünk. (…)

Nem azért vagyunk itt, hogy a saját akaratunkat tegyük meg, hanem Mennyei Atyánk akaratát. Néhány ember, aki azt gondolja, hogy elég jól végzi a dolgát, és a saját szavaik szerint azt csinálják, „amihez kedvük van”, arra fognak ráébredni, hogy nem Isten akaratát cselekszik. Lehet, hogy úgy gondolták, hogy van feleségük és vannak gyermekeik, de arra fognak ráébredni, hogy nincs, és megfosztották őket azoktól a nagyszerű áldásoktól, amiket oly nagyon vártak. A testvéreink iránt, és minden ember iránt érzett minden könyörületességünket, kedvességünket és gyengéd érzéseinket beszámítva sem szeghetjük meg büntetlenül Isten törvényeit, sem azokat az alapelveket, amiket Ő rakott le. Elvárja tőlünk, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyek az Ő szemében elfogadhatóak, mert ha nem, akkor meg kell fizetnünk a büntetést azért, mert eltávolodtunk a helyes alapelvtől.⁹

Ha az Úrnak van egy népe, aki figyel a törvényeire, akkor alkalom nyílhat arra, hogy megalapítsa a királyságát a földön. Ha nincs ilyen, akkor az egyetlen mód, hogy megalapítsa a királyságát az, hogy eltávolítsa őket a földről, vagy feladja a királyságát egy későbbi időpontig; mert képtelenség királyságát megalapítani olyan nép nélkül, aki engedelmeskedik Neki. (…)

Ahol nincs jelen az engedelmesség érzése, onnan Isten Szelleme visszahúzódik. Az emberek nem őrizhetik meg azt, miközben lázadoznak a felhatalmazottak, az egyház tanácsai és Isten királysága ellen.¹⁰

Az engedelmesség áldásokat hoz ebben az életben és az örökkévalóságban

Mi az ember kötelessége itt? Az, hogy engedelmeskedjen Isten szószólóinak, akik közöttünk járnak; és amíg betartjuk Isten parancsolatait, addig nem kell félnünk semmilyen gonosztól; mert az Úr velünk lesz az időben és az örökkévalóságban.¹¹

Jézus Krisztus azt mondja: „Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja.” (János 14:27) Ahol ez a béke jelen van, ott megnyugtató és üdítő hatással van azokra a lelkekre, akik részesülnek belőle. Ez olyan, mint a hajnali harmat a szomjas növénynek. Ez a béke csakis Isten ajándéka, és egyedül Tőle lehet megkapni a törvényei iránti engedelmesség által. Ha egy ember békét szeretne teremteni a családjában vagy a barátai között, a saját szívében nevelje ki azt; mert igazi békességet csak a menny törvényes szabályával és felhatalmazásával összhangban, és törvényei iránti engedelmességgel nyerhetünk.¹²

Azt tanultuk, hogy Isten él; azt tanultuk, hogy amikor Őt szólítjuk, akkor meghallja az imáinkat; azt tanultuk, hogy Isten félelme, törvényeinek tisztelete és parancsolatainak betartása az emberi boldogság legmagasabb foka; azt tanultuk, hogy az a kötelesség hárul ránk, hogy megpróbáljunk minden embert boldoggá és intelligenssé tenni, amely boldogságot és intelligenciát egyedül Isten törvényei iránti engedelmességgel lehet elnyerni.¹³

Utolsó napi szentekként hisszük, hogy ez az evangélium visszaállíttatott, tudjuk továbbá, hogy ez a birtokunkban van. Én például tudom, és ti is tudjátok; és az alapelvei iránti engedelmességen és a Szentlélek befogadásán keresztül ti, utolsó napi szentek nagyon is tudjátok, hogy ez Isten munkája, ha pedig nem tudjátok, az azért van, mert nem a vallásotok szerint éltek, és nem tartjátok be Isten parancsolatait. Krisztus azt mondja: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vájjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” [János 7:17]¹⁴

Nekünk kell felmagasztosítanunk azokat az elhívásokat, amelyekre elhívtak minket, de ha nem rendeljük alá magunkat a Mindenható útmutatásának és irányításának, akkor ezt nem tudjuk megtenni –, vagyis azok, akik nem rendelik alá magukat Isten törvényeinek, nem tudják ezt megtenni. De azok, akik magukat alárendelik Isten törvényeinek, meg tudják ezt tenni, és elég könnyedén meg tudják tenni, mert Jézus azt mondja: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívü vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” [Máté 11:29-30] Nos, ha engedelmeskedünk Istennek és annak a szellemnek, amely bennünk lakozik, akkor a világosságunk olyanná válik, mint az igazság világossága, amely egyre fényesebb lesz, egészen a fényes délig; de ha nem engedelmeskedünk Isten egyháza és királysága törvényének, szavának és rendjének a földön, a világosság, ami bennünk van, sötétséggé válik, és akkor, ahogy az megmondatott, mily nagy lesz az a sötétség! [Lásd Máté 6:23.]¹⁵

Amikor az emberek alázatosak, tiszták és erényesek, és az Urat keresik útmutatásáért, valamint az Ő Szent Szellemének világosságáért, hogy vezesse őket az élet ösvényén, hogy megértsék a törvényét, igéjét és akaratát -, és azt úgy tartsák be, ahogy az kinyilvánítatott nekik -, az ilyen személyek, vagyis azok a testvérek, akik követik ezt a tervet, ezerszer valószínűbb, hogy megértik Isten dolgait, mint azok, akik könnyelműek, közönyösek, ostobák és önfejűek, és akik elmulasztják az áldásokat és a lehetőségeket, melyeket felajánlottak nekik. A világosság, ami ezekben az emberekben van, sötétséggé válik, míg a többiek ösvénye az igazakéhoz hasonlóan egyre fényesebb lesz, míg elérkezik a tökéletes nap. [Lásd T&Sz 50:24].¹⁶

Biztonságunk, boldogságunk és boldogulásunk attól függ, hogy mennyire engedelmeskedünk Istennek és törvényeinek, és ugyanettől függ a felmagasztosulásunk az időben illetve az örökkévalóságban. Ha van vagyon a kezünkben, kérjük meg az Atyánkat, hogy segítsen nekünk, hogy helyesen használjuk fel, és ahogy már mondtam, kérjük tőle a mindennapi kenyerünket, és köszönjük meg neki; ahogyan azt Izráel gyermekei is tették. Nekik időnként mannát hoztak az angyalok. Nem tudom, hogy milyen malmaik voltak, vagy kik voltak a pékjeik; de mannát hoztak. „Annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása.” [2 Mózes 16:18] Szerintem néha velünk is ez a helyzet. Az angyalok nem pontosan mannával etetnek minket, de Isten valóban gondoskodik rólunk, és úgy érzem, hogy egész nap áldanom kell Izráel Istenének nevét; tehát ha mi féljük Istent és igazlelkűségen munkálkodunk, … akkor mi, Sion népe, a leggazdagabbak leszünk minden nép között.¹⁷

Emlékszem, amikor először hirdették nekem az evangéliumot - mielőtt megkeresztelkedtem - ehhez hasonló leckét hallottam: „Nos, mi nem tudunk semmi különöset megígérni nektek, csakis Isten jóindulatát, ha igazlelkűen éltek és betartjátok parancsolatait. Lehet, hogy üldözni fognak, bántani fognak, bebörtönöznek vagy megölnek a bizonyságotokért, amit meg kell osztanotok, a vallásért, ami iránti engedelmességre hívtak el titeket; de megígérhetjük nektek, hogy ha ez történik, akkor örök életet nyertek.”¹⁸

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mit gondoltok, az Úr miért szeretné, hogy engedelmesek legyünk? Milyen áldásokat ígért nekünk engedelmességünkért?
Milyen élményekben volt már részed, ami már megmutatta az engedelmesség áldásait? Szerinted miért érzed magad jobban, amikor engedelmes vagy?
A szabad akarat miért fontos része az engedelmességnek? Hogyan tesz minket szabaddá az engedelmesség?
Hogyan segít nekünk az engedelmesség a bizonyságunk megerősítésében? Milyen hatásai lehetnek az engedetlenségnek egy ember bizonyságára? Szerintetek mit értett Taylor elnök azon, hogy „nem járhatjuk a saját utunkat és részesülhetünk ugyanakkor Isten áldásaiban”?
Tudva azt, hogy a saját üdvözülésünk az engedelmességünktől függ, mit tehetünk annak érdekében, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek ezt az alapelvet?
Miért kell az engedelmeseknek mégis megtapasztalniuk a megpróbáltatásokat? (Lásd még T&Sz 58:2-5.) Miért fontos a súlyos megpróbáltatások idején is engedelmesnek maradni?

Kapcsolódó szentírások: Máté 11:29-30; János 7:17; 14:15; 1 Nefi 3:7; Alma 3:26-27; T&Sz 58:26-29; 130:20-21.

boy being baptized — „Azt tanultuk, hogy Isten félelme, törvényeinek tisztelete és parancsolatainak betartása az emberi boldogság legmagasabb foka.”