16. Fejezet

Istennel fenntartott kapcsolatunk megerősítése

Inkább Isten legyen a barátom, mint bármely más hatás vagy erő, ami nem Istené.¹

John Taylor életéből

John Taylort a szeretet mély és személyes érzései fűzték Mennyei Atyánkhoz. Úgy beszélt róla, mint az „Atyánk[ról], barátunk[ról] és jótevőnk[ről]”. Azt mondta: „A karjára támaszkodunk és tudjuk, hogy O vezetni és igazgatni, befolyásolni és irányítani fogja a népe ügyeit, ezért rá támaszkodunk.”²

Taylor elnök tanúbizonyságában Isten szeretetéről és gyermekei iránti aggodalmáról azt mondta: „Nincs olyan ember a földön, aki ha bízik Istenben éljen a világ bármely részén - ne azt mondaná, hogy Isten szabadította meg. Tudom, hogy velem különösen ez a helyzet. Megelégedettséggel tölt el, hogy amikor idegen földön jártam, idegen országokban, ahol senki máshoz nem fordulhattam, csak a Mindenhatóhoz, akkor O mellettem állt, és tudom, hogy megválaszolta az imáimat.”³

1839-ben nyilvánvalóvá vált ez az Istenbe vetett bizalom, amikor elder Taylor elder Wilford Woodruff-fal együtt elindult a missziójára a Brit-szigetekre. Elder Taylor súlyos beteg lett a Nauvoo-ból New Yorkba tartó útjukon, ahol egy Angliába tartó hajóra kellett volna szállniuk. Elder Woodruff előrement New Yorkba és ott várt elder Taylorra, aki a betegsége miatt elhalasztotta az utazást.

Amikor elder Taylor megérkezett New Yorkba, elder Woodruff türelmetlenül tovább akart menni és azonnal megvette a saját hajójegyét Angliába. Jóllehet elder Taylomak nem volt pénze, azt mondta elder Woodruffnak, hogy „Woodruff testvér, ha véleményed szerint az lesz a legjobb a számomra, hogy én is elinduljak, akkor veled tartok”. Elder Woodruff megkérdezte, hogy elder Taylor honnan vesz pénzt az utazáshoz, amire ő így felelt: „Ó, nem lesz nehéz megszerezni azt. Menj és vegyél nekem is a hajódra egy jegyet, és én megszerzem a szükséges pénzt.”

Theodore Turley meghallotta a beszélgetést elder Taylor és elder Woodruff között, és kifejezte vágyát, hogy elkísérné az apostolokat az utazásukon, és felajánlotta, hogy főz rájuk, annak ellenére, hogy neki sem volt pénze. Turley testvére óhajára, hogy neki is része legyen a munkában, elder Taylor azt mondta elder Woodruffnak, hogy vegyen Turley testvérnek is egy jegyet.

Nem sokkal később az Úr gondoskodott a az utazás anyagi eszközeiről. Elder B.H. Roberts a hetvenekből azt írta: „Az utazás intézésekor elder Taylomak nem volt pénze, de a Szellem azt súgta neki, hogy meglesz a pénz, és az a kis, halk hang soha nem hagyta cserben! Bízott ebben, és nem bízott hiába. Jóllehet, egyetlen garast sem kért senkitől sem, különböző emberek önkéntes adományaiból elegendő pénzt kapott, hogy kifizesse a saját és Turley testvér jegyét, de nem többet.”⁴

John Taylor tanításai

Isten a mi Atyánk, és Ő atyai gyengédséggel vigyáz ránk és törődik velünk

A vallásunk … nem egy zord, szigorú lénynek állítja be Istent, akihez nem közeledhetünk, hanem azt mondja, hogy Ő a mi Atyánk, mi az Ő gyermekei vagyunk, és Ő a lelke mélyén atyai gyengédséggel vigyáz ránk és törődik velünk; mi pedig megtapasztaltuk ezeket az érzéseket, ami az apa és a fiú, az anya és a lánya, a szülők és a gyermekek között léteznek.⁵

Hogyan érez Isten az emberiség családjával kapcsolatban? Azt érzi, hogy az [emberek] az Ő gyermekei. Mindegyik? Igen, a fehér, a fekete, a rézbőrü, a zsidó, a nem zsidó, a pogány, a keresztény és az összes típusú és fajtájú ember. Mindenki érdekli Őt. Ez így volt a kezdetektői, és így is lesz a végsőkig. Minden erejéből telhetőt megtesz, ami az emberiség családja javára, áldására és felmagasztosulására válik az időben és az örökkévalóságban egyaránt.⁶

Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ő a mi Atyánk és jogában áll irányítani minket, de nemcsak minket, hanem teljes jogában áll irányítani és vezetni az emberiség családjának dolgait, akik a föld színén élnek, mert ők mind az Ő utódai.⁷

Isten célja az, hogy minden erejétől telhetőt megtegyen, ami az emberiség javára válik. Néha azt mondjuk, hogy eget-földet megmozgatunk, de Isten valóban megmozgatta az eget és a földet ennek a célnak az érdekében. (…) Isten arra vágyik, hogy mi boldoguljunk, és ebből a célból törvényeket vezetett be. Ebből a célból vezette be az örökkévaló evangéliumot; és állította vissza a szent papságot, ami régen is létezett, azokkal a tan tételekkel, áldásokkal, erőkkel, ceremóniákkal, szertartásokkal és kiváltságokkal együtt, amelyek az idők kezdete óta léteztek a földön.⁸

Ha helyesen megértjük magunkat, akkor örökkévaló lényekként kell magunkra tekintenünk, Istenre pedig mint az Atyánkra, mert azt tanították nekünk, hogy azt mondjuk, amikor imádkozunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” [Máté 6:9] „Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk!” [Zsidók 12:9] Nem kell bebizonyítanom ezt, mert a szentek jól megértik, hogy Isten a mi szellemünk Atyja, és amikor visszatérünk a színe elé, úgy ismerjük majd Őt, ahogy a földi szüleinket ismertük. Azt tanították nekünk, hogy úgy menjünk hozzá szükséges áldásokat kérni, ahogy egy földi szülőhöz mennénk; és Ő azt mondta „ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vájjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kémek tőle?!” [Máté 7:9-11]⁹

Mennyei Atyánk megáld minket, amikor alázatos imában keressük őt

Éreznünk kell, hogy Isten a mi Atyánk, és mi az ő gyermekei vagyunk, és Ő megígérte, hogy meghallgatja az imáinkat, és felszólítottak minket arra, hogy engedelmeskedjünk az akaratának és hajtsuk végre a terveit. Ezek után, hogy imáinknak legyen eredménye, el kell végeznünk a ránk háruló különböző kötelességeket, amelyekre utaltak, továbbá becsületesnek és tiszteletre méltónak kell lennünk egymással. Ha megpróbáljuk becsapni a testvérünket, hogyan várhatjuk el Istentől, hogy megáldjon minket azért, mert [a testvérünk] is legalább annyira Mennyei Atyánk gyermeke, mint mi. (…) [Istent] érdekli a jólléte, és ha mi megpróbálunk hasznot húzni az Úr gyermekének kárára; gondoljátok, hogy [az Úr] meg lesz velünk elégedve?¹⁰

Emlékszem még gyermekkoromra. Életem akkori korai szakaszában megtanultam Istenhez közeledni. Sokszor mentem ki a mezőkre és elbújtam egy bokor mögött, ahol lehajtottam a fejem az Úr előtt és arra kértem Őt, hogy vezessen és irányítson engem. És Ő meghallgatta az imámat. Időnként hívtam más fiúkat, hogy csatlakozzanak hozzám. Nem lesz semmi bajotok, fiúk és lányok, ha imádkoztok az Úrhoz a titkos zugaitokban, ahogyan én is tettem. Ilyen lelkülettel rendelkeztem kisfiúként. És Isten egyik dologról a másikra vezetett engem. (…) Lelkem Isten után kutatott akkor; és még most is így érzek.¹¹

Elmondom nektek, mit tettem először, amikor prédikálni mentem, különösen akkor, amikor egy [új] helyre érkeztem: elvonultam egy félreeső helyre, bárhová, egy mezőre, egy pajtába, az erdőbe, a szobámba, és megkértem Istent, hogy áldjon meg engem és adjon nekem bölcsességet, hogy kész legyek megküzdeni azokkal a helyzetekkel, amivel szembe kell néznem - az Úr pedig megadta nekem a bölcsességet, amire szükségem volt és támogatott engem. Ha ti is ilyen úton haladtok, akkor Ő titeket is megáld. Ne bízzatok magatokban, hanem tanulmányozzátok a legjobb könyveket - a Bibliát és a Mormon könyvét - és szerezzetek meg minden információt, amit csak tudtok, és azután ragaszkodjatok Istenhez és tartsatok távol magatoktól mindenféle romlottságot és szennyet, és akkor a Felséges áldásai lesznek veletek.¹²

Ne feledkezzetek el az Úrhoz imádkozni a családi köreitekben, Istennek szentelve magatokat és mindeneteket, amitek csak van, életetek minden napján; kutassátok a jó cselekedeteket, és műveljétek ki az egység és a szeretet szellemét. És akkor az élő Isten békéje és áldásai lesznek velünk, és Ő vezetni fog minket az élet ösvényein; akkor támogatni fognak és megtartanak minket az Isten szent angyalai, ősi pátriárkái és emberei, és a fátyol vékonyabb lesz közöttünk és a mi Istenünk között, mi pedig közelebb kerülünk hozzá, és akkor a leikeink felmagasztalják a Seregek Urát.¹³

Bíznunk és hinnünk kell Istenben

Nem hiszek az olyan vallásban, amelyhez nem ragaszkodom teljesen, hanem olyan vallásban hiszek, amiért élhetek és halhatok. Nem azokról a dolgokról beszélek, amiket nem értek; én megbirkóztam a halállal, és az ördög célba vett, hogy elpusztít engem, de ez engem nem érdekelt. Vegyék el tőlem azt a reményt, és a vallásom semmit nem ér. (…) A mi dolgunk, hogy azok szerint a tantételek szerint cselekedjünk, amelyeket elkezdtünk; hogy bízzunk és higgyünk Istenben, és hagyjuk, hogy ez befolyásolja az egymás iránti cselekedeteinket.¹⁴

Ha elvégezzük a részünket, az Úr nem mulasztja el megtenni az Ő részét. Azért, mert mások ostoba dolgokat tesznek, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ő példájukat kövessük. Azt valljuk, hogy Isten Sionja vagyunk, a tisztaszívüek. Azt valljuk, hogy a feddhetetlenség, az igazság és az erény fiai és lányai vagyunk, és Istenben hiszünk. Nemcsak vallanunk kell ezeket, hanem gyakorolnunk is; meg kell valósítanunk és teljesítenünk kell Isten igéjét, akaratát és törvényét.¹⁵

A hit cselekedetek nélkül halott [lásd Jakab 2:17, 26], nyilvánvaló, hogy az élő hit, valamint amit Isten elfogad az, ami nemcsak hisz Istenben, hanem cselekszik is abból a hitből. Ez nemcsak a tettek oka, hanem egyben ok is és tett is. Vagy más szavakkal, ez meggyőződés vagy hit, amely a cselekedetek által lesz teljessé.¹⁶

Muszáj bíznunk Istenben, bármik is legyenek a következmények. Mindaddig, amíg ezt így tesszük, és amíg betartjuk a szent szövetségeket, amelyeket Vele és egymással kötöttünk, Sión diadalmaskodni fog. (…)

Én azonban elmondom nektek, testvéreim, hogy mit kell tennünk: a szívünkben félnünk kell Istent; félre kell tennünk a kapzsiságunkat és a makacsságunkat, mindenféle akaratosságunkat és balgaságunkat. (…) Meg kell alázkodnunk az Úr előtt a bűneinket megbánva, ezáltal tisztának megőrizve a testünket és a szellemünket, hogy alkalmas befogadó edényei legyünk az élő Isten Szellemének, és Ő vezessen minket az élőkért és a holtakért végzett minden munkánkban. Istenre és az igazságosságára kell vágynunk, amíg azt nem mondjuk, amit egykor valaki régen mondott: vizsgálj meg engem, ó, Isten, és próbálj meg engem, és ha van bennem a gonoszságnak valamilyen útja, parancsold meg, hogy távozzon el tőlem [lásd Zsoltárok 139:23-24]. Nekünk, apáknak és anyáknak kell alázatosan az Úr elé járulnunk és hozzá fohászkodnunk, hogy az Ö békessége legyen a szívünkben; és ha valami rosszat tettünk, valljuk be a vétket, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy kijavítsuk azt; így kezdje rendbe tenni a házát valamennyi férfi és nő Izraelben, és örökre művelje ki a béke szellemét, az egység és a szeretet szellemét.

És ha Izráel családjai ezt megteszik Sión egész földjén, mindannyian Istent félve és igazságosan cselekedve, az alázatosság és a szelídség szellemét táplálva és Benne bízva, akkor nincs olyan létező erő, ami kárt okozhatna nekünk.¹⁷

A béke Isten ajándéka azoknak, akik a világossága szerint járnak

A béke Isten ajándéka. Békét akartok? Menjetek Istenhez! Békét akartok a családotokban? Menjetek Istenhez! Azt akarjátok, hogy béke honoljon a családotokban? Ha igen, akkor éljetek a vallásotok szerint és Isten igazi békéje fog veletek tartózkodni és lakni, mert a béke onnan ered és [sehol] máshol nem tartózkodik. (…) A béke jó, és én azt mondom, hogy kutassátok azt, tápláljátok a kebletekben, a szomszédságotokban és ahová csak mentek, barátok és ismerősök között. Ha csak annyi békességet kapnánk, amennyi Isten keblében lakozik, minden rendben lenne. (…)

Néhányan a háborúkat és a szenvedéseket említve azt kérdezik, hogy nem féltek? Nem, én Isten szolgája vagyok, és ez elég, mert az Atya kezében van az irányítás. Nekem agyagnak kell lennem a fazekas kezében, formálhatónak, és az Úr Szelleme színének világosságában kell járnom, és ezután nem számít, mi történik. Csapjanak le a villámok és remegjen meg a föld, Isten irányít, és úgy érzem, keveset kell mondanom, mert a Mindenható Úristen uralkodik, és addig folytatja a művét, amíg ellenségeit mind a lába alá veti, és a királysága kiterjed a folyamoktól a föld határáig.¹⁸

Nekünk csupán azt kell tennünk, hogy a vallásunk szerint élünk, engedelmeskedjünk az elnök tanácsainak, legyünk alázatosak és hithűek, és ne a saját erőnket magasztaljuk fel, hanem kérjünk bölcsességet Istentől, és győződjünk meg arról, hogy békében vagyunk Istennel, a családjainkkal, egymással, hogy béke uralkodjon a keblünkben és a közösségünkben.¹⁹

Amikor a vallásunk szerint élünk, amikor Isten Szellemének világossága szerint járunk, amikor megtisztulunk minden tisztátalantól és romlottságtól, és az Úr Szellemének édes suttogása tölt intelligenciát a keblünkbe, és lebeg felettünk, békét és örömöt adva nekünk, akkor többé-kevésbé halvány bepillantást nyerünk azokba a dolgokba, amelyek a hithűekre várnak, és ezután érezzük azt, hogy mi és mindaz, amink van, az Úr kezében van és készek vagyunk felajánlani magunkat céljainak elvégzésére itt a földön.²⁰

A béke kívánatos dolog; Isten ajándéka, illetve Isten legnagyszerűbb ajándéka, amit halandóknak adhat. Mi kívánatosabb a békénél? Béke a nemzetekben, béke a városokban, béke a családokban. Mint a lágyan zúgó nyugati szél, csillapító hatása elsimítja az aggodalmak ráncait, felszárítja a szomorúság könnyeit, és kiűzi a bánatot a kebelből; egyetemes élmény legyen; és ez kiűzi a bánatot a világból, és paradicsommá változtatja ezt a földet. De a béke Isten ajándéka.²¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Hogyan nyilvánítja ki Isten atyai szeretetét irántunk? Hogyan segíthet nekünk az a tudat a szellemi és fizikai szükség idején, hogy Ő Atyaként szeret minket?
Miért vallunk néha kudarcot, hogy rendszeres és jelentőségteljes imáink legyenek? Mit tehetünk azért, hogy az imáink jelentőségteljesebbek legyenek?
Mit tanulhatunk John Taylor imával kapcsolatos élményéből? Hogyan taníthatjuk meg a gyermekeknek, hogy már olyan fiatalon közeledjenek imával Istenhez, mint John Taylor?
Hogyan erősíthetjük Istenbe vetett bizalmunkat? Milyen áldásokat kaptál azért, mert Istenben bíztál?
Mit jelent az, hogy „Isten szellemének világossága szerint” járni? Milyen hatással van a hit az ilyen szintű szolgálatkészségre? Milyen konkrét módokon ülteted át a hitet gyakorlatba?
Miként érezted azt, hogy a béke Isten ajándéka? Milyen hatással volt ez a békesség az iránta érzett szeretetedre?
Hogyan növelheted a békességet a családodban?

Kapcsolódó szentírások: Példabeszédek 3:5-6; Filippibeliek 4:6-7; 2 Nefi 32:8-9; Móziás 4:9-10; T&Sz 19:23; 20:17-18; 59:23-24.

woman praying — A rendszeres személyes imák által megerősíthetjük a kapcsolatunkat Mennyei Atyánkkal.