9. Fejezet

Joseph Smith, a visszaállítás prófétája

Joseph Smith, az Úr prófétája és látnoka többet tett az emberek üdvösségéért ezen a világon, mint bárki más, aki valaha a földön élt, egyedül Jézust kivéve.¹

John Taylor életéből

1837 márciusában John Taylor az ohiói Kirtlandbe ment, ahol alkalma volt először találkozni Joseph Smith prófétával, és hallani az újonnan visszaállított evangélium alapelveiről. John Taylor kirtlandi látogatása idején sok egyháztag kritizálni kezdte Joseph prófétát. Még a Tizenkettek Kvórumának tagjait is elkapta ez a szakadár szellem, köztük Parley P. Prattet is, aki kezdetben John Taylornak tanította az evangéliumot. Amikor elder Pratt odament hozzá és megosztotta kételyeit a prófétával kapcsolatban, Taylor testvér ezt felelte:

„Meglep, hogy így beszélsz, Parley testvér. Mielőtt elhagytad Kanadát, megosztottad erős tanúbizonyságodat Joseph Smith-ről, Isten prófétájáról, és az általa bevezetett munka igaz mivoltáról; és azt mondtad, hogy ezeket a dolgokat kinyilatkoztatás és a Szentlélek ajándéka által tudod. Szigorú utasítást adtál arra nézve, hogy ha te, vagy egy mennyei angyal hirdetne is mást nekem, ne higgyek benne. Nos, Parley testvér, én nem embert követek, hanem az Urat. Az alapelvek, amiket tanítottál nekem, Őhozzá vezettek, és most ugyanolyan bizonysággal rendelkezem, mint amiben te akkor örvendeztél. Ha a munka igaz volt hat hónappal ezelőtt, akkor ma is igaz; ha Joseph Smith akkor próféta volt, most is az.”² Elder Pratt becsületére váljék, hogy hamarosan megbánta az érzéseit, és az Úr derék szolgája maradt.

John Taylor hű maradt Joseph Smith prófétához a találkozásuk első napjától, és együtt voltak akkor is, amikor a próféta vértanúhalált halt. Egy beszédében, amit Joseph próféta halála után közel 20 évvel mondott, elder Taylor azt mondta: „Ha a földkerekségen nincs is más ember, aki tudja, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, akkor én tudom, és én bizonyságomat teszem erről Istennek, az angyaloknak és az embereknek.”³ Elder Taylor szolgálata alatt örömét lelte annak tanításában, hogy „Isten visszaállította ősi evangéliumát Joseph Smith-nek, kinyilatkoztatást adott neki, feltárta előtte a mennyeket, és ismertette vele az üdvözülés és az emberek gyermekei felmagasztosulásának tervét.”⁴

John Taylor tanításai

Joseph Smith előre elrendeltetett, hogy a visszaállítás prófétája legyen

Semmi különleges nem volt Joseph Smith-ben, olyan volt, mint közülünk a legtöbb ember. De az Úr, az általa ismert bizonyos okokból kiválasztotta, hogy ő legyen szószólója a nemzetekhez a világ ezen időszakában. Josephet talán, sok más emberhez hasonlóan, még a világ teremtése előtt elválasztottak egy bizonyos hivatalra. Krisztus volt az a Bárány, aki megöletett még a világ teremtése előtt. Ábrahámot elválasztották a hivatalába, és ugyanilyen módon rengeteg más embert, és Joseph Smith eljött, hogy elvégezze a munkáját.⁵

Mi mindannyian Isten prófétájaként tekintünk Joseph Smith-re. Isten hívta el, hogy foglalja el a hivatalát. Milyen régen? Sok ezer évvel ezelőtt, még mielőtt ez a világ létrejött volna. A próféták megjövendölték az eljövetelét, azt, hogy lesz egy ember, akit Josephnek [Józsefnek] fognak nevezni, és az atyja neve is Joseph lesz, és azt is, hogy ő annak a Józsefnek lesz a leszármazottja, akit eladtak Egyiptomba. Ezt a próféciát megtalálhatjátok lejegyezve a Mormon könyvében [lásd 2 Nefi 3:15]. Nagyon sok és drága ígéretet tett neki az Úr.⁶

Az Úr Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította evangéliumának teljességét

Milyen helyzetben volt a világ azelőtt, még mielőtt az evangélium, amit most hirdetünk, ismertté vált volna? Hol találhattunk bármi ahhoz hasonlót, ami megközelítette azt, amit Jézus tanított? Sehol sem a föld felszínén. Apostolokat, prófétákat, lelkipásztorokat, tanítókat stb., nem lehetett sehol sem találni. Honnan tudom ezt? Tudom, mert éltem már a világon abban az időben. Tudom, hogy mi zajlott. Együtt jártam a tanítóikkal és jól ismertem a különféle társaságaikat és szervezeteiket. De rendelkeztek-e azzal az evangéliummal, amely a szentírásokban meg volt írva? Nem.⁷

Egészen addig nem tudtam, hogy elengedhetetlen megkeresztelkedni a bűnök bocsánatára, amíg nem tanították nekem az evangéliumot, noha a Bibliát elejétől a végéig ismertem. Nagyon sok dolgot olvashattam a próféciákról, és fontolgathattam a millenniumot és Izráel öszszegyűjtését, de nem ismertem Krisztus evangéliumának első alapelvét; és itt nincs egyetlen ember sem, aki ismerte ezeket. Nagyon sokat utaztam a világban és soha nem találkoztam egyetlen országban sem olyan pappal vagy tudóssal, aki ismerte volna Krisztus evangéliumának alapvető tételeit.

Mit kezdhetett volna az Úr ennyi tudatlan bolonddal, mint amilyenek mi voltunk? Volt egy ember, aki rendelkezett egy kis józan ítélőképességgel és egy szikrányi hittel Isten ígéreteiben, és ez az ember Joseph Smith volt - egy a világ dolgaiban nem túlságosan művelt ember. Hitt a szentírások bizonyos részében, amely ezt mondta: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja.” [Jakab 1:5] A világ szemében elég bolond volt, Isten és az angyalok, és minden igaz intelligencia szemében pedig elég bölcs ahhoz, hogy elmenjen egy eldugott helyre, bölcsességet kérni Istentől, azzal a hittel, hogy Isten meghallja őt. Az Úr meghallotta őt és megmondta neki, mit cselekedjen.⁸

Egy üzenetet kaptunk Joseph Smith próféta által Istentől származó kinyilatkoztatásként, amelyben azt mondta, hogy szent angyalok jelentek meg neki és kinyilatkoztatták az örökkévaló evangéliumot, ahogy az a korábbi időkben létezett; valamint Isten, az Atya és Isten, a Fiú is megjelentek neki; az Atya a Fiára mutatva ezt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam, őt hallgasd!” [Joseph Smith története 1:17] Moróni, egy próféta, aki ezen a földrészen élt, feltárta neki a lemezeket, amelyek a Mormon könyvét tartalmazták, és Isten ajándékával és erejével Joseph képes volt lefordítani azokat arra, amit mi most Mormon könyveként ismerünk. (…)

Azáltal, hogy az Atya bemutatta Fiát Joseph Smith-nek, és megparancsolta neki, hogy hallgassa Őt, Joseph engedelmeskedett a mennyei hívásnak és hallgatta a szent papsággal rendelkező emberek különböző megnyilvánulásait az Egyszülött irányítása alatt a különféle korokban. Neki és Oliver Cowderynak megparancsoltatott, hogy kereszteljék meg egymást, amit meg is tettek. Eljött Keresztelő János, és rájuk ruházta az ároni papságot. Ezután eljött Péter, Jakab és János, akikre az Üdvözítő napjaiban ruházták rá a melkisédeki papság kulcsait, és rájuk ruházták a melkisédeki papságot. Ezután Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes, Illés és Éliás és sokan a szentírásokban említett vezető személyek közül, akik a különböző sáfárságokban működtek, mind eljöttek és Josephre ruházták azokat a különböző kulcsokat, erőket, jogokat, kiváltságokat és védettségeket, amiket a saját idejükben élveztek.

Josephnek újra megparancsolták, hogy hirdesse az evangéliumot és tegyen tanúságot erről az egész világnak. Ugyanazokat az alapelveket tanították neki, amelyeket Ádámnak is tanítottak, ugyanazokat az alapelveket, amelyeket Noénak, Énóknak, Ábrahámnak, Mózesnek, a többi prófétáknak és Illésnek tanítottak; ugyanazokat az alapelveket, amelyeket hajdan Jézus Krisztus és az apostolok tanítottak …, ugyanannak a papságnak és szervezetnek a kíséretében - csak teljesebben, mert a jelenlegi sáfárság különböző sáfárságok összetétele -, amelyek a világ különféle koraiban léteztek, és amelyet a szentírások az idők teljessége sáfár s ágának neveznek, amelyben Isten egy begyűjt mindent, a mennyekből valókat és a földieket egyaránt. Ezért minden tudás, intelligencia, papság, erő, kinyilatkoztatás, amelyeket ráruháztak azokra az emberekre a különböző korokban, újra visszaállíttattak a földre azoknak az embereknek a szolgálata és közbenjárása által, akik viselték Isten szent papságát a különböző sáfárságokban, amelyekben éltek.⁹

Joseph Smith-t az Úr tanította

Ki volt Joseph Smith? Egy tanulatlan fiatal. Képes lett volna bármit is megtenni, hogy elvégezze [Isten királyságának megalapítását]? Nem, kivéve, ha Isten nyilatkoztatta ki neki. Bölcsességet kért Istentől és meg is kapta. Addig ezekről a dolgokról nem tudott többet, mint ti vagy én. Isten és egyedül Isten tette ezeket a dolgokat. „És a világ nemtelenek és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” [1 Korinthusbeliek 1:28-29] Kiválasztotta Josephet. Miért? Mert eljött az idő, hogy megkezdődjön egy munka, amiben közreműködött Isten teljes szent papsága, akik a korábbi időkben éltek. Joseph volt az a kitüntetett eszköz, akit kiválasztottak, hogy elkezdje a munkát.¹⁰

Joseph Smith meglehetősen tanulatlan ember volt. Iskolázatlan volt kisfiúként. A Vermont állambeli Green Mountainsben nevelkedett, és nem volt lehetősége részesülni azokban az előnyökben, amit mi ma oktatásnak nevezünk. Az Úr a saját iskolájába járatta, és Ő tanította neki azokat a dolgokat, amelyek meglátásom szerint a legbölcsebb tudósok, a legalaposabb gondolkodók, és a legtanultabb emberek közül is, akikkel ezen a világon találkoztam, soknak fejtörést okoz. Miért? Mert őt Isten tanította. Mire utalnak azok az alapelvek? A földre, amelyen élünk; az elemekre, amelyekből az áll; a felettünk lévő egekre; az Istenekre, akik az örökkévaló világokban léteznek; az alapelvekre, amelyek által szervezték, támogatták, fenntartották és irányították a földet, és a kapcsolatát a többi bolygóhoz és rendszerhez; továbbá a kormányokról, a törvényekről és alapelvekről ő több intelligenciával rendelkezett, mint manapság az emberek kilencvenkilenc százaléka. És ő arra törekedett, hogy másokat tanítson.¹¹

Joseph Smith becsületes és erényes ember volt, akit üldöztek az általa tanított alapelvekért.

Évekig ismertem Joseph Smith-t. Együtt utaztam vele; voltam vele bizalmas körben és nyilvánosság előtt; dolgoztam vele mindenféle tanácsokban; sok százszor hallgattam a nyilvános tanításait, és a barátainak és bizalmasabb ismerőseinek szóló tanácsait. Voltam a házában és láttam, hogyan viselkedik a családjával. Láttam őt országának büntető törvényszéke előtt állni, és láttam őt, amikor méltóságteljesen felmentették, és megszabadították a hamis vádak káros hatásaitól, és a gonosz és romlott emberek fondorkodásaitól és hazugságaitól. Vele voltam életében és akkor is, amikor meghalt, amikor a könyörtelen csőcselék meggyilkolta őt Carthage börtönében. (…)

Láttam őt különböző körülmények közepette, és én tanúságomat teszem Isten, az angyalok és az emberek előtt, hogy ő jó, becsületes és erényes ember volt - az ő tantételei jók, a szentírás szerintiek és hasznosak voltak; tantételei olyanok voltak, hogy ezáltal Isten emberévé vált; az ő magán- és nyilvános élete kifogástalan volt; és Isten embereként élt és halt meg, egy igazi úriemberként. Ez a bizonyságom. Ha megkérdőjelezik, akkor hozzatok egy eskü alatti írásbeli nyilatkozat átvételére felhatalmazott személyt, és én készítek egy ilyet. Következésképpen tanúságomat teszem azokról a dolgokról, amiket ismerek, és azokról a dolgokról, amiket láttam.¹²

Amikor azon gondolkodtam, hogy a mi nemes vezérünk, az élő Isten prófétája elesett, és hogy láttam a bátyját a halál hideg ölelésében, úgy tűnt, hogy az emberi létezésben egy űr vagy vákuum keletkezett, és egy sötét, homályosan tátongó szakadék keletkezett a királyságban, és egyedül hagytak minket. Ó, milyen magányos volt az az érzés! Milyen hideg, sivár és elhagyatott! A nehézségekben mindig ő volt az első, aki cselekedett; a kritikus helyzetekben mindig kikérték a tanácsát. Prófétánkként Istenhez járult, és megszerezte számunkra az akaratát; most azonban a prófétánk, a tanácsosunk, a hadvezérünk, a vezetőnk elment, és a súlyos megpróbáltatások közepette, amiken akkor keresztül kellett mennünk, egyedül maradtunk, segítsége nélkül, és jövőbeli vezetőnkként a lelki és a testi dolgokban, és minden dologban, amely erre vagy a következő világra vonatkozik, utoljára szólt ezen a földön.

Ezek a gondolatok és több ezer más gondolat villant keresztül az elmémen. Azon tűnődtem, hogy miért kell Isten nemes emberének, a föld sójának, az emberiség családja legmagasztosabbjának, és a kiválóság legtökéletesebb példájának áldozatul esnie a megtestesült ördögök kegyetlen, pokoli gyűlöletének.¹³

Joseph Smith erényes, emelkedett szellemű, becsületes ember volt, úriember és keresztény. Azonban olyan alapelveket vezetett be, amelyek az emberek romlott rendszerét gyökerestül igyekeztek kiirtani. Ezek szükségszerűen hatással voltak az előítéleteikre, elfogultságaikra és érdekeikre; és mivel nem tudták megdönteni az alapelveket, ezért a személyét támadták meg. Ez az egyik oka, hogy olyan sok könyvet írtak a személye ellen anélkül, hogy érintették volna az alapelveit, és ezért találkozunk ilyen sok ellenkezéssel. De az igazság, az örökkévaló igazság sérthetetlen. Nem lehet elpusztítani, hanem Jehova trónusához hasonlóan átvészel minden emberi vihart és örökké fog élni.¹⁴

Joseph próféta vértanúhalála nem tudta megállítani Isten királyságának előrehaladását

Jól emlékszem arra az időre, amikor Joseph Smith-t elvitték tőlünk. (…) Habár ezek a dolgok számítanak, és számunkra nagy jelentőséggel bírnak, aránylag még sincs nagy jelentőségük arra, ami Isten egyházának és királyságának felépítését illeti itt a földön, és a munkájára, amit mindnyájan végzünk.

Amikor az Úr kinyilatkoztatta az örökkévaló evangéliumát Joseph Smith-nek, felfedte neki a céljait és terveit a földdel kapcsolatban, amelyen élünk, és neki adta a törvényeinek és az evangéliuma szertartásainak ismeretét és a velük járó tanokat. Ennek nem egyszerűen az volt a célja, hogy felsőbbrendű emberré tegyék, hanem a társadalom érdekében, a világ érdekében, az élők és a halottak érdekében lett így, Jehova rendeletei és tervei szerint, amelyeket még a világ teremtése előtt hozott, még azelőtt, hogy együtt örvendeztek volna a hajnalcsillagok.

Az Úrnak megvoltak a tervei a földdel és annak lakóival kapcsolatban, és ezekben az utolsó napokban elérkezettnek látta az időt, hogy kinyilatkoztassa és Joseph Smith szolgáján keresztül visszaállítsa azt, amit mi az örökkévaló evangéliumnak nevezünk; amely jelenleg új a világnak, a hagyományaik, az ostobaságaik és a gyengeségeik, a hitvallásaik, a véleményeik és az elképzeléseik miatt. Örökkévaló ellenben, mert Istennel együtt létezett, és mert vele volt a világ teremtése előtt, és folytatódik, amikor változás változást fog követni ezen a földön, és amikor a föld üdvözül és minden dolog megújul, és amíg az élet, a gondolat és a lét tart, és a halhatatlanság fennmarad.

Ezért annak ellenére, hogy az evangélium új a világ számára, örökkévaló. És mint ahogy elmondtam, azt az emberiség érdekében vezették be - az apáink, az ősi próféták és apostolok és Isten emberei érdekében, akik a világ különböző korszakaiban éltek, akik a földi életük folyamán a szent papságban szolgáltak, és akik most a mennyben szolgálnak, és akik közreműködtek ennek a munkának a bevezetésében Istennel, a mi Mennyei Atyánkkal és Jézussal, az Újszövetség Közbenjárójával együtt; és ma őket érdekli ennek a munkának az előregördülése, és ezeknek a céloknak az elérése, amelyeket Isten készített még a világ alapjainak lerakása előtt. Mi lekötelezettjei vagyunk Istennek, az ő Fiának és ezeknek az embereknek a világosságért és az intelligenciáért, amelyet kaptunk, és ezért minden időben lekötelezettjei leszünk, hogy ugyanez a tudás és intelligencia velünk maradjon és vezessen minket.¹⁵

Nevetséges az a gondolat, hogy az egyház szétzüllik és felbomlik a próféta és a pátriárka meggyilkolásával. „Ez az egyház rendelkezik a halhatatlanság magjaival. Ez nem az emberé és nem az embertől való - ez az Istenség sarja. Ez mennyei dolgok mintája szerint lett megszervezve, a kinyilatkoztatás alapelvein keresztül; a mennyek megnyitásával; az angyalok szolgálatával, és Jehova kinyilatkoztatásaival. Nincs hatással rá egy vagy két, vagy akár ötven ember halála. Birtokában áll a melkisédek rendje szerinti papság, a végtelen élet hatalmával, amelynek „sem napjainak kezdete sem éveinek vége nincs” [T&Sz 84:17]. Az egyházat ennek a nemzedéknek és a múlt nemzedékeinek üdvözülése céljából szervezték meg. Jelenleg is létezik, és az örökkévalóságban is létezni fog. Elbukik-e ez az egyház? Nem! Az idők megváltozhatnak, forradalom forradalmat követhet; trónusok dőlhetnek le; birodalmak bomolhatnak fel; földrengések rázhatják meg a földet a középpontjától a felszínéig; hegyeket taszíthatnak el a helyükről, és hatalmas óceánok mozdulhatnak ki a medrükből, de a világok összeomlása és az anyag pusztulása közepette az igazságnak, az örökkévaló igazságnak változatlannak kell maradnia. Azok az alapelvek pedig, amiket Isten nyilatkoztatott ki a szentjei számára, épek maradnak a háborgó elemek között, és olyan szilárdak, mint Jehova trónusa.¹⁶

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyen benyomásokat keltenek benned John Taylor érzései Joseph Smith prófétával kapcsolatban? Hogyan követhetjük Joseph próféta védelmezésére mutatott példáját?
Miért fontos a számodra az az ismeret, hogy Joseph Smith-t előre elrendelték, hogy prófétaként szolgáljon? [Lásd még T&Sz 138:53-56.]
Miért fontos, hogy bizonyságunk legyen arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt? Hogyan szerezted a bizonyságodat erről az igazságról?
Hogyan tudsz segíteni azoknak, akik azért küzdenek, hogy bizonyságot szerezzenek Joseph prófétáról vagy azt megerősítsék? Milyen áldásokat kaptál azáltal, hogy bizonyságot tettél Joseph Smith prófétáról?
A mi korunkat miért úgy jellemzik, hogy az „idők teljességének sáfársága”?
A Joseph Smith által visszaállított igazságok és hatalmak miben áldottak meg téged és családodat?
Miért nem volt szüksége Joseph Smith-nek a hivatalos oktatásra? (Lásd még T&Sz 1:24-28; 136:32-33.) Milyen jellemvonásokkal rendelkezett Joseph, ami segített neki, hogy felkészüljön elhívása teljesítésére? Hogyan segíthet nekünk az ő példája elhívásaink teljesítésében?
Mit jelent a számodra az a tudat, hogy az egyház Joseph Smith próféta halála ellenére tovább növekedett?

Kapcsolódó szentírások: T&Sz 1:29-30, 38; 21:1-8; 65:2; 128:19-23; 135; Joseph Smith története 1:1-75.