15. Fejezet

Szabad akarat és felelősségre vonhatóság

A mi kiváltságunk, hogy eldöntsük a saját felmag as ztosulás unkát vagy lealacsonyodásunkat; a mi kiváltságunk, hogy eldöntsük a saját boldogságunkat vagy boldogtalanságunkat az eljövendő világban ¹

John Taylor életéből

néha a szabad akaratról beszélünk - jegyezte meg John Taylor elnök. - Helyes tantétel ez? Igen. És ez egy olyan tan tétel, amely mindig létezett, és Istentől, a mi Mennyei Atyánktól, jött.”² Taylor elnök nagy becsben tartotta az erkölcsi önrendelkezést - azt az erőt, amit Mennyei Atyánk adott az O gyermekei számára, hogy a jót vagy a rosszat válasszák és maguk cselekedjenek. Azonban azt is tanította, hogy az egyének felelősséggel tartoznak Istennek a tetteikért. Leszögezte, hogy „Isten soha nem adta oda az embereknek e világ ügyeinek korlátlan irányítását; hanem az emberről mindig úgy szólt, mint aki az O útmutatása alatt áll, az O területén lakik, és neki tartozik felelősséggel a tetteiért”.³

A szabad akarat és a felelősségre vonhatóság közötti kapcsolat kihangsúlyozása érdekében Taylor elnök a következő történetet mesélte: „Ha egy ember kibérel egy szőlőskertet vagy egy farmot, akkor az, aki azon lakik, bizonyos szabadsággal és korlátlan hatalommal rendelkezik abban, amit rá bíztak, de mindig alá van rendelve bizonyos feltételeknek, amiket az ingatlan tulajdonosa hozott. Ezért kötött Isten szövetséget Noéval, Abrahámmal, Izráel gyermekeivel és a régi szentekkel. A szövetség megkötéséhez magától értetődően két félre van szükség: ebben az esetben Isten az egyik, a nép a másik. Ha a nép teljesíti a szövetséget, az Úr kötve van ahhoz, hogy ő is azt tegye; de ha az ember vétkezik, az Úr nincs kötve a szövetség rá vonatkozó részéhez. (…) Az ember képes erkölcsi döntéseket hozni saját maga részére, hogy tetszés szerint fejlessze, azokat az áldásokat, amelyeket Isten ad a kezébe, vagy sem.”⁴

Taylor elnök napjaiban néhány ember azt állította, hogy az evangéliumot és a papságot arra szánták, hogy „az embert szolgaságba hajtsa vagy zsarnokoskodjon az emberek lelkiismerete felett”. ő bátran elutasította ezt a gondolatot és kijelentette, hogy az evangélium célja az, hogy „minden embert olyan szabaddá tegyen, amilyen szabad Isten; hogy igyanak a forrásokból, melyek ,áija megörvendezteti Isten városát’ [Zsoltárok 46:5], hogy felemelkedjenek, és ne pedig lealacsonyodjanak; hogy megtisztuljanak és ne legyenek romlottak, hogy megtanulják az élet törvényeit és azokban járjanak, és ne a romlottság útjain, hogy ne haljanak meg.”⁵

John Taylor tanításai

Isten kezdettől fogva nekünk adta a szabad akarat ajándékát

Az Atya … hozott egy rendeletet …, miszerint a mennyek lakói és a föld lakói egyaránt rendelkeznek szabad akarattal. Ez ellen lázadt fel Lucifer; és nem lázadhatott volna fel egy terv vagy egy parancsolat ellen, ha ez nem adatott volna meg; mivel a lázadás egy törvény, egy parancsolat vagy egy felhatalmazás megszegését fejezi ki, és emiatt a lázadás miatt űzték ki a mennyből. Ez a lázadás nem történhetett volna meg a szabad akarat nélkül; mert a szabad akarat nélkül arra lettek volna kényszerítve, hogy teljesítsék az Atya akaratát. Azonban rendelkeztek szabad akarattal, és használták is azt; így Lucifert, valamint az angyalok egy harmadát kiűzték a mennyből, mert fellázadtak, és mert Mennyei Atyjuk ellen használták ezt az akaratot. Nemcsak ezért, mert fellázadtak, hanem azért is, mert igyekeztek lerombolni az ember szabad akaratát; [lásd Mózes 4:3], továbbá azért, mert a szabad akaratukat az emberiség érdeke, boldogsága és örökkévaló felmagasztosulása ellen használták volna, amelyet a terv szerint a kiengesztelés és a megváltás által kellett elvégezni Jézus Krisztus által.⁶

[Isten] megadta nekünk azt a képességet, hogy a jót válasszuk és utasítsuk el a rosszat. Tetszés szerint követhetünk el bűnöket vagy csinálhatunk jót, az Ördög pedig kihasználja ezt, és megpróbálja olyan hatásokkal bekeríteni az emberek elméjét, ami a pusztulásukhoz vezetne, hogy a saját akaratának igájába hajtsa őket. Az Úr nem kötözte meg őket, és nem is irányítja őket; de kézben tartja cselekedeteik eredményét, valahányszor olyan útra tértek, amelyet arra terveztek, hogy kárt okozzon a népének.

Az Úr … hagyja az emberiséget, hogy a saját módszereikkel törekedjen a boldogságra, és a vágyaik szerint megengedi neki, hogy saját módjukon kiigyák a saját bűneik poharát. Másrészt viszont kinyilvánította a jóságát, és továbbra is ezt teszi minden gyermeke számára. Minek a megvalósítását tervezi? A királyságának felépítését a földön, az igazságosság megalapítását, az ellenség visszaszorítását és [Sátán] száműzését a földről. Ily módon az igazság tan tételei széltébenhosszában elterjednek a földön, és mindenki leborul Isten és az Ő Krisztusa előtt, a választottak pedig a háza szertartásait végzik örökkön örökké. A Mindenhatónak hosszú ideje lebeg ez a cél a szeme előtt.⁷

Isten útmutatást ad, de nem kényszeríti az emberi elmét

Megkaptuk az evangéliumot. Kényszerítettek bárkit is arra, hogy engedelmeskedjen annak? Volt-e valamiféle kényszerítésben részünk? Tudomásom szerint nem. Oliver Cowdery, aki a második elder volt az egyházban, kényszerítve volt-e arra, hogy megkapja az evangéliumot? Nem, nem volt. Kényszerítve volt-e Hyrum Smith arra, hogy megkapja azt? Nem, nem volt. És a Mormon könyve bármely tanúja -, Whitmerék és a többiek? Nem. És azután, hogy ennek az egyháznak a tagjai lettek, kényszerítve voltak-e arra, hogy tagjai maradjanak? Nem. Kényszerítették-e a Tizenkettek Kvórumának bármely tagját, a hetveneket, a főpapokat, vagy a főtanács tagjait, vagy a hetvenek elnökeit, vagy a férfiak bármely csoportját az egyházban, hogy elfoglalják azt a pozíciót, amelyre elhívták őket? Egy ilyet sem ismerek, és ti? Tudom, hogy az én esetemben nem volt más kényszer, csak az igazság ereje, amely magát ajánlotta az elmémben; nektek sem volt más, csak az igazság ereje, amely az elmétekre fejtette ki a hatását.⁸

Nem szeretném az emberi elmét irányítani. Nem irányítanám az emberek tetteit sem. Isten nem teszi ezt, hagyja, hogy a saját akaratuk segítségével vívjanak meg a megpróbáltatásokkal, a kísértésekkel, az ellenséggel, és mindenféle gonosszal, amelyek a világon vannak, amelyeknek az emberiség ki van, vagy ki lehet téve. Azonban bizonyos tan tételeket elérhetővé tesz a számukra, és magához szeretné vezetni őket, ha hagyják magukat. Ha nem, akkor a tőle telhető legjobbat teszi velük.⁹

Az embernek van erkölcsi akarata; az Úr alatt tevékenykedik, és ennek az a következménye, hogy felelősséggel tartozik neki a tetteiért, mivel erkölcsös lény. De egyedül hagyja-e őt és hagyja-e, hogy magára maradva teljesítse a terveit? Nem. Úgy tekint az emberre, mint a saját fiára, és időről-időre atyaként felajánlja a szolgálatait és az útbaigazításait. Kinyilatkoztatásokat adott, népét tanítva és figyelmeztetve. ígéreteket tett az engedelmeseknek, és megfenyegette az engedetleneket. Királyokat, uralkodókat és prófétákat tanított. Védelmezte az igazlelkűeket is, és ítéletekkel megbüntette a gonoszokat. Abrahámnak és másoknak földet és birtokokat ígért. A hithűeknek örökkévaló életet ígért; de sohasem nyomta el vagy kényszerítette az emberi elmét.¹⁰

Isten számon kéri tőlünk a szabad akaratunk használatát, és a döntéseink szerint megjutalmaz minket

Nem mi vagyunk a saját sorsunk teremtői? Hát nem mi vagyunk a saját sorsunk tervezői? (…) A mi kiváltságunk, hogy eldöntsük a saját felmagasztosulásunkat vagy lealacsonyodásunkat; a mi kiváltságunk, hogy eldöntsük a saját boldogságunkat vagy boldogtalanságunkat az eljövendő világban.¹¹

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a szentírásokat, azt találjuk, hogy bizonyos hatalmakat adtak az ember kezébe, amelyeket az Úr irányításával és útmutatásával használhat; és azt, hogy ha Isten tanácsa, útmutatása vagy utasítása nélkül cselekszik, akkor túllép azokon a korlátokon, amiket az Úr jelölt ki a számára, és legalább annyira bűnös, mint amilyen egy [kormányzati tisztviselő] lenne, aki túllépi a hatáskörének korlátait; vagy az az ember, aki bérbe vesz egy farmot vagy egy szőlőskertet egy meghatározott haszonbérleti szerződés alapján, és figyelmen kívül hagyja a ennek a bérleti szerződésnek a feltételeit, így tönkretéve a farmot vagy a szőlőskertet; mert a föld az Úré, és az embert az Úr helyezte rá. Nem az ember tulajdona, csak akkor, ha Isten neki adja. (…) Ha az embert megbízzák, hogy az Úrnak - valamint saját magának - dolgozzon, és ezt követően figyelmen kívül hagyja az Urat, akkor bizonyosan felelősséggel tartozik a Teremtőjének.¹²

Emlékezzetek vissza és eszetekbe fog jutni az az idő, amikor jót cselekedtetek, és eszetekbe fog jutni az az idő, amikor rosszat tettetek; az események bevésődtek az emlékezetetekbe, és amikor csak akarjátok, felidézhetitek és elgondolkodhattok rajtuk. (…) Ha tanultatok nyelveket, tetszés szerint felidézhetitek azokat, és azonnal megmutathatjátok a beszéd különböző részei közötti különbségeket. Ha gépészmérnöki ismereteket tanultatok, az elmétek olyan emlékképet idéz fel, ahol egy bizonyos gépet láttatok, majd munkához láttok és készítetek egyet. Ha városokat utaztatok be, el tudjátok mondani, hogy milyen házakból és utcákból állnak a különböző városok, amelyeken átutaztatok, és a megismert emberek jellemvonásait; ezeken el tudtok töprengeni, illetve gondolkodni, nappal vagy éjjel, bármikor, ha azt helyesnek látjátok, és felidézhetitek azokat a dolgokat, amiket cselekedtetek és láttatok. Hol olvashatjátok mindezeket? A saját emlékezetetekben; nem léphettek be valaki más emlékezetébe vagy könyvtárába, ezek a saját feljegyzéseitekben vannak leírva, és ott olvassátok ezeket. A szemetek és a fületek fogadta be őket, a kezetekkel érintettétek meg azokat, és azután az ítéletetek, ahogy azt nevezik, felidézőképességetek ereje által lép működésbe.

Na már most, ha efféle szellemmel vagy értelmi jelleggel rendelkeztek, ami által képesek vagytok elolvasni a saját tetteiteket, nem gondoljátok-e, hogy annál a lénynél vannak ennek az intelligenciának a kulcsai, aki azt a szellemet és értelmi jelleget belétek helyezte, és abba tetszése szerint bármikor beleolvashat? Nem filozófiai, ésszerű és a szentírásokra vonatkozó ez? Szerintem az. (…)

Az ember elalszik a halálra, de a szelleme tovább él ott, ahol a tettei feljegyzését tárolják, az nem hal meg, az ember nem tudja megölni azt, nem pusztul el, hanem megőrzi a teljes életerejét, annak emlékét, ami azelőtt történt, mielőtt a testet és az örökéletü szellemet a halál szétválasztotta volna.¹³

Mi Isten népe vagyunk, és Ő kötve van minden olyan dologhoz, amelyet arra terveztek, hogy mind az Istent, mind az embert elkötelezze. Kötve van ahhoz, hogy gondoskodjon a népéről, ha ők gondoskodnak magukról; ha tiszteletben tartják az elhívásaikat és a papságukat; ha felmagasztalják és megbecsülik azt az erőt és felhatalmazást, amit rájuk ruháztak; ha nem térnek el a helyes tan tételektől, Isten kötve van ahhoz, hogy teljesítsen minden dolgot a rá vonatkozó kötelezettségek szerint; az egyik ilyen, hogy gondoskodjon a szentjeiről. (…) Kinek van tudomása arról, hogy Isten valaha is eltért volna a helyes tantételektől? (…) Nekem nincs, és meg vagyok róla győződve, hogy nektek sincs.¹⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Miért fontos a szabad akarat a felmagasztosulásunkhoz? Milyen kapcsolatban áll egymással a szabad akarat és Jézus Krisztus kiengesztelése?
Milyen módokon próbálja Sátán folyamatosan befolyásolni a szabad akaratunkat? Hogyan állhatunk ellen ezeknek a próbálkozásoknak?
Milyen útmutatásokat ad számunkra az Úr, hogy segítsen nekünk igazlelküen használni a szabad akaratunkat? Mivel jutalmazza a szabad akaratunk igazlelkű felhasználását?
Miért fontos az egyén számára, hogy lehetősége legyen meghozni a saját döntéseit? Hogyan tarthatjuk tiszteletben a családtagok szabad akaratát, miközben arra buzdítjuk őket, hogy hozzanak helyes döntéseket? Hogyan segítheted a családtagokat, hogy megértsék a döntéseik következményét?
Ámbár szabadon hozhatunk döntéseket, a becstelen döntések miért korlátozzák a szabadságunkat? Érzéseid szerint hogyan növelték a szabadságod az igazlelkű döntések?

Kapcsolódó szentírások: Józsué 24:15; Galátziabeliek 6:7; 2 Nefi 2:14-16, 26-27; Hélamán 14:30-31; T&Sz 58:26-28; 101:78; Mózes 4:1-4, 6:33.