7. Fejezet

Feddhetetlenség

Legyünk tiszták, legyünk erényesek, legyünk tiszteletre méltók, őrizzük meg feddhetetlenségünket, tegyünk jót minden emberrel, és mindig mondjuk el az igazságot, valamint bánjunk jól mindenkivel!¹

John Taylor életéből

John Taylor feddhetetlen életet élt, ami példa volt mindenki számára, aki ismerte öt és vele szolgált az egyházban. Az 1887 júliusában bekövetkezett halála utáni napon George Q. Cannon és Joseph F. Smith írtak egy levelet a Deseret Newsnak, hogy halálát tudassák a nyilvánossággal. Ennek a bejelentésnek része volt egy Taylor elnökről szóló méltatás. Az alábbi egy részlet ebből a méltatásból, ami leírja ennek a szeretett prófétának a rendíthetetlen jellemét és feddhetetlenségét:

„Kevés olyan ember élt, aki ilyen feddhetetlenségről és megingathatatlan erkölcsi és testi bátorságról tett volna tanúságot, mint a mi szeretett elnökünk, aki most távozott el tőlünk. Soha nem ismert félelmet Isten munkájával kapcsolatban. A dühödt csőcselék elől soha nem futamodott meg, még akkor sem, amikor azok, akik az életére törtek, személyes erőszakkal fenyegették, és olyan alkalmakkor sem, amikor a népet nyilvános veszély fenyegette - térdei soha nem remegtek meg, és a kezei sem reszkettek. Mindig minden utolsó napi szent előre tudta, hol lesz John Taylor elnök, és mi lesz a szava olyan alkalmakkor, amikor szilárdságra és bátorságra volt szükség. Minden vitás ügyet őszintén és bátran oldott meg, úgy, hogy közben kivívta azok csodálatát, akik látták és hallották őt. Rettenthetetlen bátorság, ellenálló szilárdság - mind a legszembetűnőbb jellemvonásai között voltak. (…) Olyan ember volt, akiben mindannyian megbízhattunk.”²

John Taylor tanításai

A feddhetetlenség annyit jelent, hogy hithűen élni az igazság és az igazlelkűség alapelvei szerint

Legyünk az igazság, a tisztelet és a feddhetetlenség emberei - olyan emberek, akik becsületszavukat adják, és a szerint élnek, bármi is legyen a következménye; olyan emberek, akinek szavai örökérvényűek. (…) Mi megpróbálunk egy olyan népet felnevelni, akik Isten emberei lesznek, az igazság emberei, a feddhetetlenség emberei, az erény emberei, olyan emberek, akik méltóak lesznek az Istenekkel együtt járni az örökkévaló világokban.³

Isten olyan népet vár el, amelyben az emberek ártatlan kezüek és tiszta a szívük, akiket nem lehet megvesztegetni, … akik igaz és feddhetetlen, tiszteletreméltó és erényes emberek, és akik azon az úton járnak, amit az Istenek helyeselnek az örökkévaló világokban, és amit helyeselnek azok a tiszteletreméltó és egyenes emberek, akik valaha is éltek vagy most élnek. A szent mivoltot magunkra véve elvárja tőlünk, hogy szentek legyünk, nemcsak névleg, nemcsak elméletben hanem a gyakorlatban is.⁴

A legnagyobb probléma velünk az, hogy túlságosan szeretjük a világ kényeztetését, és a világból túl sok lopódzott be a szívünkbe; a kapzsiság és a sóvárgás szelleme, és - hogy is mondjam - a becstelenség úgy terjedt el, mint egy járvány, széliében és hosszában az egész világon, minden irányban, és mi többé-kevésbé belekóstoltunk ebbe a szellembe. Pestisként a társadalom minden osztályát megfertőzte, és ahelyett, hogy azok az emelkedett, nemes és tiszteletreméltó alapelvek vezérelnének minket, amelyek Isten keblében nyugodnak, minket az a becstelen módon szerzett nyereség hajt, amiről azt mondták, hogy minden rossznak a gyökere [lásd 1 Timótheus 6:10]; és ahelyett, hogy szívünkbe ültetnénk Istent, szívünkbe ültetjük a világot, annak ostobaságait és hiúságait. (…) Mutassátok meg és bizonyítsátok be a világnak, az angyaloknak és Istennek, hogy az igazság és a jó oldalán álltok, a becsületesség, a tisztaság és a feddhetetlenség oldalán, és hogy Isten mellett vagytok és az Ő királyságát támogatjátok.⁵

Ne törődjetek a világgal vagy azzal, hogy mit mondhatnak vagy tehetnek, mert úgy is csak azt tehetik, amit az Úr megenged nekik. (…) Mi kiküldjük nekik az evangéliumot, és tovább hirdetjük nekik az igazság alapelveit. Isten rendje szerint szervezzük meg magunkat, és egységre törekszünk - hiszen ha nem vagyunk egyek, akkor nem vagyunk az Úréi, és soha nem is lehetünk azok az egész örökkévalóságon át. Halljátok meg, ti utolsó napi szentek! És ne magatokra összpontosítsatok, a saját gazdagságotokra; hanem azt érezzétek a szívetekben, hogy: „Mit tehetek Sion felépítéséért? Itt vagyok, és mindenem, amim van, az oltáron van, és felkészültem, hogy megtegyem Isten akaratát, bármi is legyen az, vagy akárhová is küldjön engem, akár a világ végére is.” De mi még nem így teszünk, még túl sokat törődünk a saját dolgainkkal és a világ szelleméből merítünk, és engedünk ennek az érzésnek és hatásnak és e szerint változunk. Miközben mi jót akarunk a világnak és szeretnénk elősegíteni a boldogságát, nem irányíthat minket a gyakorlata, és nem lehetünk a hatása alatt. Isten az Úr, a mi Istenünk; Ő legyen a királyunk és törvényhozónk, és Ő uralkodjon felettünk.⁶

A feddhetetlenség annyit jelent, hogy Istennel, magunkkal és másokkal tisztességesnek kell lennünk

Van egy nagyszerű alapelv, aminek vezérelnie kellene mindannyiunkat az imádatban, minden másnál jobban, amivel kapcsolatba kerülünk az életben, és ez a céljaink becsületessége. A szentírás azt mondja: „[Ha] az igazság szabadokká tesz titeket, … valósággal szabadok lesztek”, „Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette” [János 8:32, 36; Filippibeliek 2:15]. Újra elmondták nekünk, hogy Isten igazságot követel a bensőnkben [Zsoltárok 51:6]. Az embereknek becsületeseknek kell lenniük magukkal, becsületeseknek kell lenniük egymással a szavaikban, kapcsolataikban, [beszédeikben], összeköttetéseikben, üzleti ügyeikben és minden más dologban; az igazságosság, a becsületesség és a feddhetetlenség vezérelje őket, és valóban nagyon ostoba az az ember, aki nem igaz magával szemben, nem igaz a meggyőződéseiben és érzéseiben, a vallási ügyekben.

Becsaphatjuk egymást… azzal, hogy hamis pénzt adunk azért, amit igaznak és értékesnek vélnek az emberek. De Isten az emberek gyermekeinek szívét fürkészi és veséit vizsgálja [lásd Jeremiás 17:10]. Ismeri a gondolatainkat és érti a vágyainkat és érzéseinket; ismeri a cselekedeteinket és az okokat, amik tettekre késztetnek minket. Ismeri az emberiség családja minden cselekedetét és művét, és az emberek fiainak minden titkos gondolata és tette nyitott és leplezetlen a számára, és ezekért megítéli őket.⁷

Szigorúan becsületesnek kell lennünk egymással és minden emberrel; a szavunk legalább annyira kötelezzen minket, mint a szerződéseink; kerüljük a büszkeség és a hiúság fitogtatását; legyünk jámborak, szerények és alázatosak; legyünk telve feddhetetlenséggel és becsületességgel; és minden emberrel igazságosan és tisztességesen bánjunk!⁸

Ha egy ember kölcsönkér öt dollárt, letétbe kell helyezni valamijét, mert a kölcsönadó fél, hogy kicsalják tőle. Az emberek nem bíznak egymás szavában. Nem adnék egy szalmaszálat sem annak az embernek, akinek nem bízhatok a szavában. Az ilyen ember nem ér semmit, nincs alapja, és semmije, amire egy személy támaszkodhat. Mégis ezek azok az emberek, akikről a próféta az mondta, hogy létezni fognak az utolsó napokban. Úgy kötnek szövetséget, hogy közben nem is gondolnak arra, hogy azt betartsák. A szavuk a semmivel egyenlő, feddhetetlenségüknek nincs alapja.

A felvilágosításotok érdekében beszélek ezekről a dolgokról, mert ilyen állapotban van a világ. És mi mentesek vagyunk-e ettől? Egyáltalán nem - bárcsak azok lennénk! Bárcsak több becsületesség, erény, feddhetetlenség és igazságosság lenne közöttünk, és több olyan alapelv, amelyet arra szántak, hogy felmagasztosítsa és nemesítse az emberiséget! Úgy beszélek ezekről a dolgokról, mint az emberiség családjának szégyenéről; és ha ez létezik a szentek között, akkor az égbekiáltó, égető szégyen, és ettől mindannyiunknak undorodni kell; mert ha valakiknek a világon feddhetetlen, igaz és becsületes embereknek kell lenniük mindenhol és minden körülmény között, akkor azok mi vagyunk. És ha mondunk valamit, annak legalább annyit kell érnie, mintha megesküdtünk volna arra, vagy mintha tízezer kötelék fűzne minket ahhoz, hogy teljesítsük azt.⁹

Miben hiszünk? Hiszünk a tisztaságban, az erényben, a becsületességben, a feddhetetlenségben, az igazságosságban és abban, hogy nem engedünk a hamisságnak; hiszünk abban, hogy minden emberrel igazságosan, egyenesen és tiszteletre méltóan kell bánni; hiszünk abban, hogy félnünk kell Istent, betartva a törvényeit és a parancsolatait. Megtesszük-e ezt mindannyian? Nem, nem egészen. Bárcsak megtennénk! De az utolsó napi szentek túlnyomó többsége így tesz; és ha vannak olyanok, akik nem, akkor azok vizsgálják felül a helyzetüket! (…) És amíg mi Sion felépítése céljából vagyunk itt, addig elvárja tőlünk, hogy egyenesek és becsületesek legyünk minden dolgunkban, egymással és minden emberrel.¹⁰

Feddhetetlennek kell lennünk, hogy legyőzzük a gonoszt és felépítsük Isten királyságát

Kritikus és fontos korban élünk. Az emberek néha elcsodálkoznak, amikor látják a romlottságot, az erkölcstelenséget és a gonoszságot, a becsületességtől és a feddhetetlenségtől való eltávolodást, és az aljasságot, ami mindenhol jelen van; de miért csodálkoznak? (…) Hát nem hirdették ezt nekünk, hogy a föld nemzeteiben benne vannak a pusztítás elemei és ezek összeomlásra vannak ítélve? És amikor azt látjuk, hogy a becsületességet lábbal tiporják, és a feddhetetlenség és az igazság meszsze áll, miközben a gonosz, a romlott és a lázongó [vagy engedetlen] intézi és vezeti az ügyeket, akkor számíthatunk rá, hogy a fejsze már ott van a fa gyökerén, és a [fa] korhadóban van és hamarosan elpusztul [lásd T&Sz 97:7], És ez megy ma végbe a nemzetek között. Nem kell siránkoznunk vagy arra gondolnunk, hogy ebben van valami különös vagy meglepő. Vártuk, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, és ezek később sokkal rosszabbak lesznek, mint amilyenek ma. Azonban mi elköteleztük magunkat, hogy helyes alapelveket vezetünk be.¹¹

Az idők teljességének sáfárságában élünk, amikor Isten egybegyüjt minden dolgot, és különböző nemzetekből, országokból, éghajlatról és népek közül hozott ide minket. Miért tette ezt? Azért, hogy a bolondját járassa velünk? Az-e a célunk, hogy úgy éljünk, ahogy a gonoszok élnek, akik - „pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, vakmerők, felfuvalkodottak, a jónak nem kedvelői, … kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”? [2 Timótheus 3:2-5] Nos, mi azért jöttünk ide, hogy megtanuljuk a Mindenható törvényeit, és felkészítsük magunkat és az utódainkat a trónusokra, birodalmakra, fejedelemségekre, hatalmakra az Istenünk Celesztiális királyságában.

Néha beszélünk Sionról, amit Jackson megyében kell felépíteni, és az Új Jeruzsálemről is, amit fel kell építeni és fel kell készíteni, hogy találkozzon azzal a Jeruzsálemmel, ami a mennyekből fog alászállni. Hogyan hasonlít az életünk és a cselekedeteink ezekhez a dolgokhoz? Ezek után vágyik-e a szívünk, az érzéseink és a szeretetünk vagy feledékenyek vagyunk és az elménket túlságosan lefoglalják az idő és az érzékek dolgai?

Felkészítjük-e gyermekeinket erre az időre, és hatással vagyunk-e a környezetünkre, bárhová is megyünk, hogy az embereket az élet ösvényén vezessük és Istenhez emeljük őket? Vagy egy lefelé irányuló pályára állunk - a mának élve, nem törődve a jövővel? Szerintem fel kellene ébrednünk és élnünk kellene; erőfeszítéseket kellene tennünk, hogy azon az úton haladjunk, amely biztosítja a Mindenható mosolyát és jóváhagyását. (…)

Fel kellene készítenünk a fiataljainkat, hogy a lábnyomainkban járjanak, ha azok helyesek, hogy a társadalom tiszteletreméltó tagjai legyenek, hogy amikor befejezzük pályafutásunkat ezen a földön, és átmegyünk egy másikba, olyan [utódokat] hagyjunk hátra, akik feddhetetlenek és akik betartják Isten parancsolatait. Szelídséget és alázatot, feddhetetlenséget, erényt és istenfélelmet kellene tanítani a gyermekeinknek, hogy majd ők is megtaníthassák ezeket az alapelveket az ő gyermekeiknek. (…) Törekedjünk olyan alapelveket elültetni a fiataljaink szívében, amelyek arra hivatottak, hogy tiszteletreméltóvá, emelkedetté, intelligensé, erényessé, szerénnyé, tiszta férfivá és nővé tegyék őket, akik telve vannak feddhetetlenséggel és igazsággal …, hogy ők veletek együtt örökölhessenek Isten királyságában.¹²

Néha megfeledkezünk arról, hogy magunkat, sokakkal együtt, elköteleztük arra, hogy megalapítsuk az igazságosságot és Isten királyságát a földön; néha becstelenül bánunk egymással és megfeledkezünk arról a nagyszerű és dicsőséges elhívásról, amire minket szólítottak. Sokan engedünk a kísértéseknek; botladozunk és sötétségbe kerülünk, és elvesztjük az Úr Szellemét. Elfelejtjük, hogy Isten és angyalok tekintenek ránk; elfelejtjük, hogy tökéletessé vált igaz emberek szellemei tekintenek ránk, valamint ősapáink, akik Isten királyságának földön történő megalapítását várják, és hogy cselekedeteink nyilvánvalóak a láthatatlan világ minden felhatalmazott lakója vizsgálódásai előtt.

Továbbá, ostobaság a részünkről néha megfeledkezni ezekről a dolgokról, és Isten Szelleme búsul emiatt; elhúzódik tőlünk, mi pedig magunkra hagyatunk, és keresgélhetjük utunkat a sötétben. De ha éljük a vallásunkat, féljük Istent, szigorúan becsületesek vagyunk, betartjuk a törvényeit és szabályait, és betartjuk a parancsolatait, teljesen másképp érezhetjük magunkat. Kellemesen és boldognak érezhetjük magunkat. Szellemünk békés lesz és derűs. Napról-napra, hétről-hétre, és évről-évre növekedni fog az örömünk.¹³

Isten megáldja azokat, akiknek az élete feddhetetlenséget és tisztaságot tükröz

Azok az események, amelyek még csak ezután fognak bekövetkezni, és azok a megpróbáltatások, gondok és szenvedések, amelyekkel szembe kell majd néznünk, számomra csak kis gondot jelentenek; ezek Isten kezében vannak. (…) Ha hajlandónak és engedelmesnek találtatunk, és az Úr oldalán kiállunk a helyesért, az igazságért, és a feddhetetlenségért, az erényért és a tisztaságért és a szentségért, ha kitartunk az igazság és az élet törvényének elvei mellett, akkor Isten velünk lesz, és Ő támogatni fogja azokat, akik kitartanak ezen alapelvek mellett. (…) A tiszták és erényesek, a tiszteletreméltók és egyenesek győzelmet aratnak, hogy győzedelmeskedjenek mindaddig, amíg véghez nem viszik Isten számukra tervezett dolgait ezen a földön.¹⁴

Legyetek becsületesek magatokkal, legyetek becsületesek Isten előtt! Legyetek erényesek, igazságosak, legyetek telve feddhetetlenséggel, és szívetekben féljétek az Urat a ti Isteneteket, és akkor az ő áldásai veletek lesznek, Szelleme meglátogat titeket, és a titeket követő nemzedékeket a végtelen világokban. Ámen.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Annak alapján, amit Taylor elnöktől tanultál, hogyan határoznád meg a feddhetetlenséget? Az élet mely területein lehet különösen nagy erőpróba a feddhetetlenség megtartása?
Szerinted mit jelent becsületesnek lenni magunkkal szemben? másokkal szemben? és Istennel szemben? Miért fontos becsületesnek lenni az élet minden területén? Miben leszünk áldottak, ha becsületesek vagyunk?
Miben lenne más az élet, ha mindenki elkötelezné magát a becsületesség és a feddhetetlenség alapelvei mellett? Milyen hatást gyakorolna ez az elkötelezettség a cselekedeteidre?
A feddhetetlenség milyen kihívásaival kell a gyermekeknek szembenézniük manapság? Mit tehetünk annak érdekében, hogy megtanítsuk a gyermekeknek a becsületesség és a feddhetetlenség értékét?
Az életünk és a cselekedeteink hogyan állnak összhangban azon célunkkal, hogy felépítsük Isten királyságát? Miért fontos gyakran elvégezni ezt az összehasonlítást?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 15:1-5; Példabeszédek 20:7; Alma 41:14; T&Sz 10:28; 136:25-26; Hittételek 1:13.

János Taylor — John Taylor elnök 1883 táján. A tanácsosai szavával: „Kevés olyan ember élt, aki ilyen feddhetetlenségről és megingathatatlan erkölcsi és testi bátorságról tett volna tanúságot.”