14. Fejezet

A papság felelősségei és rendje

Az egyház szervezete …az Isten által kinyilatkoztatott tantételei szerint [működik].¹

John Taylor életéből

Taylor elnök nagyon fontosnak tartotta a rendet és a szervezettséget a papságban. Azt tanította, hogy a papság „mennyei dolgok mintája”, amely által „Isten áldásai kiáradnak a népéhez itt a földön”.² Bevezette a heti papsági gyűléseket az egyházközségekben, és a havi cövek papsági gyűléseket, továbbá a negyedévente megrendezett cövekkonferenciákat, hogy buzdítsa a papsági tisztségviselőket, hogy tanulják meg és teljesítsék a kötelességeiket.

Brigham Young 1877 augusztusában bekövetkezett halálával az Első Elnökség feloszlott, és a Tizenkét Apostol Kvóruma lett az egyház elnöklő testülete John Taylor elnökletével. Jóllehet Taylor elnök tudta, hogy ilyen helyzetekben a Tizenkettek kvórumként egyenlőek voltak felhatalmazásban az Első Elnökséggel (lásd T&Sz 107:22-24), de azt is tudta, hogy a papság helyes rendje azt kívánja meg, hogy az egyházat egy elnök és két tanácsosa vezesse. Ugyanakkor alázatosan csak arra törekedett, hogy megtegye az Úr akaratát és nem akart magának semmilyen tisztséget sem.

Kevéssel három évvel Brigham Young halála után újjászervezték az Első Elnökséget. 1880. október 10-én Taylor elnököt támogatták Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökeként, George Q. Cannon és Joseph F. Smith tanácsosokkal együtt. A támogatás napjáról Taylor elnök azt mondta: „Ha nem az lett volna a kötelezettségünk, hogy minden hivatalával együtt teljesen megszervezzük az egy házat, sokkal inkább folytattam volna a [munkát] a Tizenkettek testvéreivel, persze csak akkor, ha csupán a személyes érzéseimet veszem figyelembe. Azonban kérdések merülnek fel ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, amelyekre nem nekünk kell megadni a választ, hogy miként legyenek, vagy milyen irányban haladjunk. Amikor Isten adott nekünk egy rendeletet és kijelölt egy szervezetet az egyházában, a papság különféle kvórumaival, amelyeket a Joseph Smith prófétán keresztül adott kinyilatkoztatások mutattak meg nekünk, szerintem sem az Első Elnökségnek, sem a Tizenketteknek, sem a főpapoknak, sem a hetve- neknek, sem a püspököknek, sem pedig bárki másnak nem áll jogában, hogy módosítsa vagy megváltoztassa azt a tervet, amelyet az Úr vezetett be és alapított meg.”

Azután megjegyezte, hogy Brigham Young halála óta az Első Elnökség kivételével a papság teljes mértékben meg volt szervezve, és szükségszerű volt, hogy az Első Elnökség kvóruma, valamint az összes többi kvórum elfoglalja azt a helyet, amire a Mindenható kijelölte.

Taylor elnök így folytatta: „Ezeket az Úr Szelleme tanácsolta nekem. Elmondtam az érzéseimet a tizenkét [apostolnak], akik egyetértettek velem, és valójában néhányuknak az enyémekhez hasonló érzéseik is voltak. Nem számít, vagy nem szabad, hogy számítson, hogy milyen helyen állunk, milyen pozíciót töltünk be, vagy milyen tiszteletet vívunk ki magunknak, ámbár nagy megtiszteltetés Isten szolgájának lenni. Nagy megtiszteltetés Isten papságát viselni. Miközben megtiszteltetés Isten szolgájának lenni, a papságát viselni, ugyanakkor egyetlen ember vagy embercsoport számára sem megtiszteltetés pozíciókra pályázni a papságban. Jézus azt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” [János 15:16] Ahogy azt már korábban mondtam, ha a saját érzéseimre hallgattam volna, azt mondtam volna, minden rendben megy, zökkenőmentesen és kellemesen; van számos jó barátom, akiket testvérként tisztelek, nagyra becsülök, és örülök a tanácsaiknak. Minden maradjon úgy, ahogy van. De én ezt nem mondhatom, és ti sem mondhatjátok, hogy egyénileg mit szeretnétek jobban, hanem viselnünk kell a szent papságot, hogy meggyőződjünk arról, hogy a papság minden szervezete épségben megvan, és hogy az egyházban és Isten királyságában minden az általa kinyilatkoztatott terv szerint van megszervezve. Ezért azt az utat választottuk, amire felszólítottak benneteket, hogy szavazataitokkal szentesítsetek a mai napon.³

John Taylor tanításai

Két papság van, név szerint a melkisédeki és az ároni

Először: két egymástól eltérő általános papság van, név szerint a melkisédeki és az ároni. (…) Másodszor: mindkettőt az Úr ruházza át; mindkettő örökkévaló és az időben és az örökkévalóságban szolgál. Harmadszor: a melkisédeki papságnak van joga az elnökléshez, joga és felhatalmazása volt [és van] az egyház minden hivatala fölött „és a világ minden korszakában lelki dolgokban szolgálatot teljesíteni. Negyedszer: a második papságot ároni papságnak nevezik, mert Áronra és az ő magjára ruházták azt minden nemzedékükön keresztül. Ötödször: az alacsonyabb [vagy ároni] papság része vagy függeléke a nagyobb vagy melkisédeki papságnak, és „külsőséges” [T&Sz 107:14] szertartások teljesítéséhez van joga. (…) Hatodszor: mindkettő felett van egy elnökség, mind a melkisédeki, mind pedig az ároni felett.

Hetedszer: míg a magasabb, vagyis Melkisédek rendje szerinti papság joga abban áll, hogy az ő kezükben van az egyház minden szellemi áldásának a kulcsa, és kiváltságuk, hogy a mennyei ország titkai feltáruljanak és az egek megnyíljanak előttük, hogy az Elsőszülött egyházához és általános gyülekezetéhez járuljanak, és hogy az Atyaistennek és Jézusnak, az Újszövetség Közbenjárójának színe elé járuljanak, és hogy elnököljenek az egyház minden lelki tisztségviselője felett, a Melkisédek rendje szerinti főpapság elnökségének még ahhoz is joga van, hogy az egyház minden hivatalában szolgáljon, mind a szellemi, mind pedig a halandó hivatalokban.

„Aztán következik a főpapság, amely mindenek között a legnagyszerűbb. Ennek okáért szükséges, hogy legyen egy, akit kijelölnek a főpapságból, hogy elnököljön a papság felett, és ő az egyház főpapsága elnökének neveztessen. Vagy más szavakkal: az elnöklő főpap az egyház főpapsága felett.” [T&Sz 107:64-66]

Nyilvánvaló, hogy ez a papság minden elnök, minden püspök felett elnököl, beleértve az elnöklő püspököt is; minden tanács, szervezet és felhatalmazott felett az egész egyházban, az egész világon.

A püspökség az ároni papság felett elnököl, ami a magasabb rendű, vagyis a melkisédeki papság függeléke [lásd T&Sz 107:14], és egyetlen embernek sincs törvényes joga az ároni papság kulcsait viselni, ami minden püspök és minden alacsonyabb rendű papság felett elnököl, kivéve ha Áron vér szerinti leszármazottja. De mivel egy melkisédeki papság szerinti főpapnak joga van az összes alacsonyabb hivatalokban is szolgálni …, „akkor ő töltheti be a püspök hivatalát, feltéve, hogy a Melkisédek rendje szerinti papság elnöksége hívja el, választja el és szenteli fel erre a tisztségre”. [T&Sz 107:17]⁴

Azt mondták nekünk, hogy ez a magasabb rendű [vagyis melkisédeki] papság viseli a jogot, hogy elnököljön a világ minden korszakában [lásd T&Sz 107:7], Azonban különbség van a papság általános hatalma és annak az egyéni hivatalnak és elhívásnak a hatalma között, amelyre az embereket elválasztják. (…) Ha egy ember főpap, akkor ő egyben egy apostol is? Nem. Ha egy ember főpap, akkor ő egyben egy cöveknek az elnöke, vagy egy cövek elnökének a tanácsosa? Nem. Ha egy ember főpap, akkor ő egyben egy püspök is? Nem, egyáltalán nem. És így tovább, az összes különböző hivatalban. A főpapság viseli a felhatalmazást, hogy azokban a szertartásokban, hivatalokban és helyeken szolgáljon akkor, amikor megfelelő felhatalmazottak jelölik ki őket - és soha máskor és addig, amíg az emberek támogatják őket. (…) Ha egy ember a papság egy bizonyos hivatalát viseli, az még nem jelenti azt, hogy a papság valamennyi hivatalában szolgálhat. Csak akkor szolgálhat azokban, ha abból a célból elhívják és elválasztják.⁵

Papsági hivatalok adattak a szentek tökéletesítésére

Az Úr apostolokat és prófétákat, főpapokat, hetveneket, eldereket helyezett az egyházába. Miért? A szentek tökéletesítése érdekében. [Lásd Efézusbeliek 4:11-12.] Először is: tökéletesek vagyunk-e mi mindnyájan? Nem. Ezek a különféle hivatalok hivatottak a szentek tökéletesítésére. És még? A papság szolgálatára, amire az embereknek képzettnek és tájékozottnak kell lenniük, és telve intelligenciával, bölcsességgel és világossággal, és meg kell tanulniuk az örökkévaló igazság tantételeinek hirdetését, továbbá ki kell hozniuk Isten kincstárából az új és a régi dolgokat, és azokat a dolgokat, amelyeket az emberek jólétének előmozdítására terveztek. Most, miután ezeket a hivatalokat az egyházba helyezték, minden embert tisztelni kell az ő hivatalában.⁶

Isten olyan tantételeket nyilvánított ki az utolsó napi szenteknek, amelyekről a világ nem vesz tudomást, és mivel nem vesz tudomást róluk, ezért nem tudja méltányolni az érzéseinket. A jót gonosznak hívják, a világosságot sötétségnek, a tévhitet igaznak, az igazat tévhitnek, mert nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel meg tudnák különböztetni az egyiket a másiktól. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet” vagytok [1 Péter 2:9], akiket a Mindenható különített el és választott el céljainak megvalósításához. Isten elnököket, apostolokat, prófétákat, főpapokat, hetveneseket, püspököket és más felhatalmazottakat szentelt fel közületek; ők az Ő kijelöltjei, Ő hatalmazza fel és irányítja őket, a hatása alatt állnak, az Ő törvényeit tanítva, az élet tantételeit magyarázva, és kifejezetten arra szerveződtek és lettek felszentelve, hogy az embereket a felmagasztosulás és az örökkévaló dicsőség ösvényén vezessék.⁷

Ó, bárcsak megértenénk Mennyei Atyánk dicsőségét, intelligenciáját, erejét, fenségét és hatalmát! Bárcsak el tudnánk gondolkodni a felmagasztosuláson, a dicsőségen, a boldogságon, ami az igazlelkűekre, a tisztákra és azokra az erényesekre vár, akik félik Istent, vagyis a Magasságos Isten szentjeire! Ha meg tudnánk érteni az óriási áldásokat, amelyeket Isten tartogat azoknak az embereknek a számára, akik félik Őt, és megtartják az Ő törvényeit és betartják a parancsolatait, másként kellene éreznünk magunkat attól, amit csinálunk. Azonban mi mégsem ezt tesszük. Az Úr a különböző nemzetek közül hozott ide minket, hogy kiművelhessen bennünket Isten királyságának dolgaiban. Ebből a célból ruházta át a szent papságot. És azokat a szervezeteket, amikkel rendelkezünk, a cövekeket és az egyházközségeket, az elnökségeikkel és püspökeikkel, a főtanácsaikkal, a főpapjaikkal, a hetvenekkel, az elderekkel, a papokkal, a tanítókkal és a diakónusokkal stb., a Mindenható helyezte az egyházba, hogy oktasson és felemeljenek minket.⁸

Apostolokkal és prófétákkal szerveztek meg minket: továbbá elnökökkel és tanácsosaikkal, püspökökkel és az ő tanácsosaikkal, elderekkel, papokkal, tanítókkal és diakónusokkal. Isten rendje szerint szerveződtünk, és ezek a tantételek, amelyek oly kicsinek tűnnek nekünk, Istentől erednek. Vannak hetveneseink és főpapjaink, és ezek az emberek mind egy bizonyos hivatalt viselnek, amit elvárnak tőlük, hogy teljesítsenek és fel magasztaljanak testben, az igazság és az igazlelküség érdekében; Isten királyságának érdekében és azért, hogy helyes tantételeket vezessenek be a Legfelségesebbnek szentjei között. Azért vagyunk itt, hogy együttműködjünk Istennel az élők üdvözlésében, a halottak megváltásában, az őseink megáldásában, és hogy áldásokkal árasszuk el a gyermekeinket; abból a célból vagyunk itt, hogy megváltsuk és megújítsuk azt a földet, amelyen élünk, és Isten a felhatalmazását és a tanácsait ebből a célból helyezte erre a földre, hogy az emberek megtanulják Isten akaratát teljesíteni, miképpen a mennyben úgy a földön is. Ez a mi létünk célja. Nekünk pedig meg kell érteni a helyzetünket.⁹

A papság Isten rendje szerint lett megszervezve

[A papság] egy rend, ahogy én értem, amit a Mindenható, és csakis Ő egyedül, vezetett be. Nem az emberé, és nem is az embertől származik; és mivel nem az embertől származik, se nem fejlődhet, sem pedig nem tökéletesedhet az ember által a Mindenható irányítása nélkül. Sőt, még ezekkel a segítségekkel, ezekkel a szervezetekkel, ezekkel a tantételekkel is, az ember gyengeségének és erőtlenségének köszönhetően, nehéznek tudjuk ezeket a szent intézményeket tisztán megőrizni, amelyeket Isten adott nekünk, és folyamatosan a legnagyobb törődésre, alázatra, önmegtagadásra, kitartásra, éberségre és Istenre való támaszkodásra szorulunk.¹⁰

Ha bármely hivatalt, vagy elhívást, vagy felhatalmazást, vagy bármely hatalmat is kaptunk, hogy egy szertartást elvégezzünk, azt Isten kezéből kaptuk, és ezeket a szertartásokat csakis azáltal a papság által tudjuk elvégezni, amely birtoklását engedélyezték nekünk. (…) Ha eleget teszünk a kötelességeinknek, mindannyiunk a megfelelő pozíciónkban, Isten erőt ad, hogy elérjük a kitűzött célt, mindegy, hogy mi az, vagy milyen papságot viselünk, legyen az az egyház elnöke, vagy a cövek elnöke, egy püspök, egy főtanácsos, egy főpap, egy hetvenes, vagy egy elder, egy pap, egy tanító vagy egy diakónus; teljesen mindegy, ha egyedül Isten dicsőségét szem előtt tartva végzik a kötelességeiket, O támogatni fogja őket a munkáikban és a szolgálataikban.¹¹

Ti és én megszeghetjük a szövetségeinket; ti és én lábbal tiporhatjuk az evangélium tantételeit vagy megszeghetjük a papság rendjét és Isten parancsolatait; azonban Izráel seregeiben lesznek ezrek és tízezrek, akik hűek lesznek az igazság tantételeihez, és a mennyek Istenéhez, a szent angyalokhoz és az ősi papsághoz, akik most ott élnek, ahol Isten él, és egyesülnek ennek a célnak a teljesítéséért. Az Úr a céljait a saját módján és a saját idejében viszi véghez. És mivel ily módon szerveztek meg bennünket, ahogy azt már korábban mondtam, nem úgy kell cselekednünk, ahogy azt egyénileg elgondoljuk, hanem ahogy azt Isten parancsolja.

Szabályos rend uralkodik az egyházban. Ti, testvérek, akik viselitek a szent papságot, értitek ezeket a dolgokat. Hát nem adott Isten minden embernek egy részt a Szelleméből, hogy hasznára legyen? De igen. Nem tett Ő ennél is többet az igaz és hithű szentekért? Hát nem adta nekik a Szentlélek ajándékát? De igen, és ők tudatában vannak ennek. Kapcsolatba kerültek egymással, összeköttetésbe kerültek Istennel és a mennyei seregekkel. Ha rendelkezünk ezzel a Szellemmel, szükség van-e arra, hogy mások is vezessenek minket? Igen, állandóan. Miért? A sötétség erői, Sátán befolyása és az emberi természet gyengesége miatt. Őrökre van szükségünk Sión tornyaiban, akik éberen védelmezik Izráel érdekeit, és vigyáznak, nehogy rossz útra térjen Isten népe. (…) A szolgálat elvégzéséhez szükséges összes tisztségviselő megtalálható az egyházban, és minden Isten rendje szerint lett megszervezve.¹²

A papságot jósággal, és Isten iránti hűséggel kell gyakorolni

Rokonszenvvel kell lennünk egymás iránt, és jóságosnak kell lennünk Isten legegyszerűbb teremtményével is, különösen Isten szentjeivel, mindegy milyen pozíciót töltenek be. Ha valaki hibázik, kedvesen próbáljátok kijavítani; ha a szellemük rossz, akkor mutassatok nekik jobbat; ha valaki nem tesz jót, ti tegyetek jót és mondjátok azt: „Jer, úgy kövess engem, ahogyan én követem Krisztust!” Nem ez lenne vajon a helyes út, amin haladnunk kell? Szerintem igen; én így értelmezem az evangéliumot. Nem személyes gazdagságunk érdekében rendelkezünk a papsággal, nem is azért, hogy másokat elnyomjunk vagy kihasználjunk, vagy hogy illetlenül beszéljünk; hanem hogy jósággal, hosszútűréssel és türelemmel, és őszinte szeretettel legyünk. A Tanok és szövetségekből fogok olvasni. (…)

„Íme, sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. És miért nincsenek ők választva? Azért mert szívük annyira ragaszkodik e világ dolgaihoz, és olyan nagyon törekednek az emberek dicséretére, hogy ezt az egy leckét nem tanulják meg: - pontosan erről beszéltem én is - Hogy a papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva, és hogy az égi erőket csak az igazság és a becsület alapelvei szerint lehet gyakorolni.” Azt gondoljátok, hogy Isten erőt ad bárkinek, aki csak a saját korlátolt és önző céljait akarja megvalósítani? Elmondom nektek, hogy Ő soha, de soha, de sohasem fog így tenni. „Hogy ezek reánk átruházhatók, ez igaz; ha azonban megkíséreljük bűneinket takargatni, vagy büszkeségünket és hiú becsvágyunkat szolgálni [általa], vagy akár a legcsekélyebb igazságtalan befolyást, kényszert vagy uralmat gyakorolni az emberek fiai felett, íme, akkor visszahúzódik az ég, elszomorodik az Úr Szelleme, és ha viszszahúzódott, akkor ámen az ilyen ember papságának vagy felhatalmazásának.” [T&Sz 121:34-37]

Néha azt gondoljuk, hogy mennyei helyeken állunk Krisztus Jézusban; ez így is van. De Isten Fiának nincs olyan papsága, amely arra hatalmaz fel, hogy egy ember elnyomjon egy másikat, bármely más módon ráerőltesse a jogait. Ilyen nincs ebben a fogalomkörben; nem létezik; mivel megmondatott: „íme, mielőtt még észrevenné, magára hagyatik, hogy a tüskék ellen rugdalózzon, üldözze a szenteket, és Isten ellen harcoljon.” [T&Sz 121:38]¹³

A szent papsággal nem társul felhatalmazás, csakis az, ami a meggyőzés alapelveivel jár, és egyetlen embernek sincs joga büszkén páváskodni semmilyen pozícióban sem, amit betölt ebben az egyházban, mert ő egyszerűen Isten szolgája, a nép szolgája, és ha bárki megpróbál önkényes felhatalmazást gyakorolni és bármilyen mértékben igazságtalanul cselekedni, Isten számon fogja kérni azt attól az embertől, továbbá mindannyian a testben elkövetett cselekedeteink alapján leszünk megítélve. Az emberek megmentőiként vagyunk itt, nem pedig zsarnokokként és elnyomókként. (…)

Nekünk, akik viselik a szent papságot, tisztának kell lennünk. „Tisztítsátok meg magatokat ti, akik az Úr edényeit hordozzátok.” [Ésaiás 52:11] Mindannyiunknak tisztának kell lenni, és azután azt mondani másoknak: „úgy kövess engem, ahogy én követem Jézust”. Nekünk kell a vallásunkat élni és Isten törvényeinek engedelmeskedni, és elvégezni a ránk háruló kötelességeket.¹⁴

Nem hiszek a zsarnokság semmilyen formájában. Hiszek a hosszútűrésben, az irgalomban, a jóságban, a gyengédségben, és Isten szere- tetében és félelmében. Nem hiszem, hogy a papságot azért adták az embernek, hogy uralkodjon és hatalmat gyakoroljon a többi ember lelke felett. Mindent jósággal és hosszútüréssel kell elvégezni, bizony, Istenhez való hűséggel.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Miért fontos, hogy rend uralkodik a papságban? Hogyan segíthet nekünk ez a rend gondoskodni azoknak a szükségleteiről, akikért felelősek vagyunk?
Miért vannak különféle hivatalok az egyházban? (Lásd még Efézusbeliek 4:11-12.) Miben láttad, hogy a papság különböző hivatalai segítenek a „szentek tökéletesítésében”?
Milyen élményekben volt részed, amikor áldásokat kaptál azért, mert követted a papsági vezetők tanácsait, még akkor is, ha előszörre nem értetted azokat, vagy nem értettél velük egyet?
A krisztusi vezetőségről szóló beszélgetésben Taylor elnök arra buzdította a papsági tisztségviselőket, hogy éljenek a következő parancs szerint: „Jer, úgy kövess engem, ahogy én követem Jézust.” Miben áldhatja meg ez a tanács a másokkal való, illetve családi kapcsolatainkat? A nők tisztelete hogyan segít a férfiaknak abban, hogy tiszteljék a papságot?
A büszkeség miért csökkenti vagy semmisíti meg egy ember papsági erejét? Hogyan tudjuk kifejleszteni a jóság, a hosszútűrés, a türelem és az őszinte szeretet jellemvonásait? Hogyan buzdíthatjuk ezekre a jellemvonásokra azokat az embereket, akikkel az egyházban szolgálunk?
Hogyan segíthetsz az ároni papság tisztségviselőinek a családodban és az egyházközségedben felkészülni a melkisédeki papság viselésének kiváltságára?

Kapcsolódó szentírások: Efézusbeliek 4:11-15; T&Sz 20:38-67; 84:18-32; 109-110; 107; 121:33-6.

priesthood blessing — *„Ha bármely hivatalt, vagy elhívást, vagy felhatalmazást, vagy bármely erőt kaptunk, hogy egy szertartást elvégezzünk, azt Isten kezéből kaptuk.”*

First Presidency 1887 — Az egyház Első Elnöksége 1880 és 1887 között: John Taylor elnök (középen) és a tanácsosai, George Q. Cannon (balra) és Joseph F. Smith (jobbra).