21.Fejezet

A családok megerősítése

Vigyázzatok magatokra és a családjaitokra, a fiaitokra és a lányaitokra; és törekedjünk a jócselekedetekre.¹

John Taylor életéből

1885. február 1-jén John Taylor önkéntes száműzetésbe vonult, hogy elkerülje a szövetségi hatósági szervek üldöztetését. Jóllehet azt remélte, hogy a száműzetése csökkenteni fogja az egyházat abban az időben érő elnyomást, tisztában volt azzal is, hogy a rejtőzés elválasztja majd családja nagyobbik részétől a földi életének fennmaradó idejében. Ennek ellenére ez idő alatt állandóan a jóllétükért aggódott. „Mondd meg nekik, hogy mindig rájuk gondolok” - mondta unokaöccsének, Angus M. Cannonnak, nem sokkal halála előtt. „Szeretem őket egyenként, és soha nem szűnök meg Istenhez könyörögni értük.”²

Taylor elnök szerető és hűséges férj és apa volt. Fia, Moses W. Taylor, a következőket írta róla: „Nagyon vágyott arra, hogy a gyermekeit a család hatása alatt tartsa, és játszótereket is épített nekünk.Még akkor is játszott velünk, amikor már elmúlt hetven éves. A kisebbeknek készített egy homokozót, és ha volt valaha is nagyobb élményem, mint a homokozóban ásni, akkor azt nem vettem észre. (…)

Soha nem hallottam veszekedni a család egyetlen tagjával sem; soha nem hallottam őt és az édesanyámat a gyermekek jelentében vitatkozni vagy veszekedni. Amikor az egyházi teendőinkről beszélt, akkor azt a tanácsolás szellemében tette és gyakran azt mondta, hogy örülnék neki, ha hithű utolsó napi szent lennél’. A gyermekei annyira megbecsülték, hogy legnagyobb vágyuk az volt, hogy kedvében járjanak.”³

Taylor elnök megtanította a szenteknek, hogy mennyire fontos, hogy a szülők jó példát mutassanak a gyermekeiknek. Fia, Frank Y. Taylor, egyszer beszélt arról a rendkívüli jó hatásról, amit az apja példája gyakorolt az életére: ”Amikor arra a gondos képzésre gondolok, amiben részesültem, arra a csodálatos példára, amit nekem fiatalkoromban mutattak, akkor úgy érzem, hogy megbocsáthatatlan lenne, ha az életemben a helytelen dolgokat tenném, mert úgy érzem, hogy egy tökéletes példát követhettem. Jóllehet kisfiúként kísértések értek, mint minden más kisfiút; de édesapám élete olyan szabad, ártatlan és tiszta volt, hogy amikor kísértés ért, úgy tűnt, mint ha az édesapám méltóságteljesen felemelkedne előttem, mint egy szobor, és én nem voltam képes megtenni azt a rosszat, amire csábítottak. Úgy éreztem, hogy visszatetszését kelteném, és tudtam, hogy semmi olyan nem volt az életében, amely igazolt volna engem abban, hogy olyan dolgot cselekedjek, amelyet Mennyei Atyánk nem fogad el. Amikor az éltére gondoltam, úgy éreztem, hogy szeretnék én is ilyen életet élni, hogy világosság lehessek a sötétségben a fiaimnak és a lányaimnak.”⁴

John Taylor tanításai

A házasság és a családi kapcsolatok örökkévalóak

Az evangélium, amit hirdetünk, az örökkévaló evangélium; visszanyúlik az elmúlt örökkévalóságokba, a jelenben is létezik, és előre nyúlik az eljövendő örökkévalóságokba, és minden, ami kapcsolatban áll vele, örökkévaló. Házassági kapcsolataink, például, örökkévalóak. Nézzétek meg napjaink felekezeteit, és azt találjátok, hogy az idő véget vet a házassági szövetségeiknek; nem tudnak semmit a kapcsolataik jövőbeli folytatásáról, semmi ehhez hasonlóban nem hisznek. Igaz, az emberben van egy természetes tantétel, amely által reménykednek abban, hogy mégis így van; de nem tudnak róla semmit. A vallásunk a férfiakat és a nőket összeköti az időre és az örökkévalóságra. Ez az a vallás, amelyet Jézus tanított - ennek hatalmában állt összekötni a földön és összekötni a mennyben, és hatalmában állt megoldani a földön és megoldani a mennyben [lásd Máté 16:19]. Mi hiszünk ugyanezen a tantételekben, és abban reménykedünk, hogy a feltámadáskor a feleségünk társaságában leszünk, és a gyermekeinket a szent papság hatalmával hozzánk pecsételik, hogy egyesüljenek velünk az örökkévalóságban keresztül.⁵

Az evangélium, amikor a bukás után Ádámnak megmutatták és hirdették, Jézus Krisztus kiengesztelése által, olyan helyzetbe hozta őt, ami által nemcsak a halált győzte le, hanem elérhetővé és megszerez-hetővé tette számára az örökkévalóságot, nemcsak a földi, hanem a mennyei életet is; nemcsak földi, hanem mennyei hatalmat is; és az evangélium törvényei által képessé vált (nemcsak ő, hanem az utódai is), hogy ne csak az első helyét szerezze meg, hanem egy annál is magasabb felmagasztosulást itt a földön és a mennyekben, mint amit akkor élvezett volna, ha nem bukott volna el; a kiengeszteléssel járó hatalmak és áldások együttvéve bármely olyan örömnél vagy kiváltságnál előbbre valóak és magasabb rendűek, mint amelyekben első helyében részesülhetett volna. Ennél fogva ő és a társa az életek atyjává és anyjává váltak - a halandó életeké, a szellemi életeké és az örökkévaló életeké, akiket abba a helyzetbe hoztak, hogy istenekké válhattak, igen, Isten fiaivá és lányaivá, és hogy határtalanná növeljék és terjeszszék ki az uralmukat; az örökkévalóságon keresztül.⁶

Hát vannak annál csodálatosabb és kellemesebb érzések, mint azok a tiszta, ártatlan és gyengéd érzések, amelyeket Isten helyezett a férfi és a nő szívébe? Azoknak a szívébe, akik törvényes házasságban egyesültek, szeretetben és egymáshoz ragaszkodva, oly tisztán, mint Isten szeretete, mert ez Tőle ered és ez az Ő ajándéka: tiszta és erényes testtel, és egy utóddal, aki szeretetre méltó, egészséges, tiszta, ártatlan és romlatlan: egymásban bízva, együtt élve Isten félelmében, élvezve a természet romlatlan és oly tiszta ajándékait, mint a hó és a kristálytiszta patak. Hogyan növelné ezt az örömöt az, ha megértenék a sorsukat, ha megfejtenék Isten terveit, ha elterveznének egy örökkévaló egyesülést egy másik lét körülményeiben, egy ebből fakadó utódot, amely itt kezdődik, és az örökké fennmarad, és minden kötelékük, kapcsolatuk és érzésük megerősödik.

Egy anyának hatalmas öröm karjában tartani a gyermekét, és nézni a bájos csecsemő alakját; mily nagy szívbéli örömöt szerezne neki az a gondolat, hogy ez a gyermek az örökkévalóságon át vele lehet. Bárcsak megértenénk a helyzetünket, mert tulajdonképpen ez volt a célja annak, hogy a világra jöttünk. És Isten királyságának az a célja, amelyről már bővebben is írtam, hogy újra megalapítsa ezeket a szent tantételeket.⁷

A szülők hatással vannak a jövő nemzedékeire

Egy szent élete nem egyszerűen egy egyéni tökéletesedés, hanem szerepet játszik a föld megváltásának teljes tervében. Senki nem üdvözülhet egyedül, saját maga által, segítség nélkül, vagy másoknak nyújtott segítség nélkül. Hatásunk erejével vagy jót csinálunk vagy kárt okozunk, elősegítjük vagy kárára leszünk az emberi megújulás munkájára, és ha felelősségeket vállalunk, kötelékeket formálunk, szövetségeket kötünk, gyermekeket nemzünk, családokat alkotunk, akkor növekedni fog a hatásunk ereje, szélesebbé és mélyebbé fog az válni.⁸

Az első parancsolat, amit az ember kapott, az volt, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet” [1 Mózes 1:28.] És ahogy az ember egy örökkévaló lény, és minden tettével hatással van az örökkévalóságra, szükséges, hogy jól megértse a helyzetét, és így betöltse a teremtésének célját, mivel őt és az utódait örök életre szánták, és nemcsak a saját cselekedeteiért felelős, hanem nagymértékben a gyermekei tetteiért is. Felelős azért, hogy élesítse elméjüket, szabályozza az erkölcsösségüket jó példamutatás által, és helyes tantételeket tanítva nekik, különösképpen azt, hogy őrizzék meg tisztának a saját testüket.

És miért? Mert ha a gyermek helytelenül használja a testét, és romlottá válik, nemcsak magának okoz kárt, hanem a partnerének vagy a társainak is, beláthatatlan nyomorúságot okoz az utódainak, … és nemcsak most a jelenben, hanem az örökkévalóságban is. Ezért adott az Úr törvényeket, amelyek a házasságot, az erkölcsi tisztaságot a legszigorúbban szabályozzák, és a legsúlyosabb büntetést rója ki azokra, akik a különböző korszakokban meggyalázták ezt a szent szertartást. (…) És miért? Mert az ember szabad akarattal rendelkezik a saját teste felett, hogy fel magasztalj a magát, és az utódait, időben és az örökkévalóságban, és ha meggyalázza ezt az erőt, nemcsak saját magára lesz hatással, hanem a még meg nem született testekre és szellemekre is; megrontva a világot és megnyitva a bűn, az erkölcstelenség és az Istentől való eltávolodás gátjának kapuit. (…) Amikor azonban Isten rendje megvalósul, akkor az mindennek megadja a helyét.⁹

Ha … én lennék egy család feje, akkor arra törekednék, hogy a családomat jóra tanítsam és megtanítsam nekik az erény, a szentség, a tisztaság, a becsületesség és a feddhetetlenség tantételeit, hogy méltó polgárok lehessenek, és hogy Isten elé állhassanak, hogy amikor ők és én eltávozunk erről a világról, és hogy méltók lehessünk arra, hogy találkozzunk Isten kiválasztottjaival (azokkal, akiket Ő választott ki a föld nemzetei közül), és az örökkévaló világ Isteneivel. Ezért minden reggel, családfőként, magamat és családomat Istennek kell szentelnem.¹⁰

Tartózkodnunk kell a barátságtalan és durva szavaktól és cselekedetektől a családunkban

Soha ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amit nem akartok, hogy a gyermekeitek lemásoljanak! Vannak emberek, akik nyíltan vallják, hogy félik Istent, és néhányan Izráel elderei közül is, akik szenvedélyesen káromkodnak, … ezek szégyent és gyalázatot hoznak a magasságos mennyeknek, ráadásul ezt néha a saját családjuk előtt teszik; mily szégyenletes! Aztán vannak néhányan, akik engednek és azt mondják, hogy ingerlékenyek: ,Bármit megadnék, ha valaki elvenné tőlem ezt az utálatos dolgot. Elővigyázatos lennék, hogy minden tettem és cselekedetem helyes-e.’ (…)

Bánjunk jól feleségünkkel!. Alávaló az a férfi, aki bántalmazza a feleségét. (…) Hát nem kötöttetek-e szövetségeket a feleségetekkel időre és örökkévalóságra? De igen. Nem szeretnétek-e azt mondani, ezután az élet után, hogy Mária, Jane, Anna, vagy bármi is legyen a neve, soha nem bántottalak az életemben? És ha felségek vagytok, nem szeretnétek-e azt mondani, hogy Tamás vagy Vilmos, soha nem bántottalak egész életemben? És ezek után nem szeretnétek-e együtt tölteni egy egész örökkévalóságot?¹¹

Férjek, szeretitek a feleségeteket és jól bántok velük, vagy azt hiszitek magatokról, hogy valamiféle nagy uralkodók vagytok, akiknek jogában áll rájuk erőltetni az akaratotokat? (…) A lehető legkedvesebben kell bánnotok velük, kegyelemmel és hosszútűréssel, és nem lehettek durvák, keserűek, és semmi módon nem sóvároghattok arra, hogy fitogtassátok a hatalmatokat! Ti, feleségek, bánjatok jól a férjetekkel, és próbáljátok meg őket boldoggá és életüket kényelmessé tenni! Törekedjetek arra, hogy az otthonotok egy kis mennyországgá váljon, és próbáljátok meg becsben tartani Isten jó Szellemét! Szülőkként Isten félelmére neveljük fel gyermekeinket és tanítsuk meg nekik az élet törvényeit! Ha így tesztek, akkor békesség lesz a keblünkben, békesség a családjainkban, és békesség a környezetünkben.¹²

Szabaduljatok meg a barátságtalan és durva szavaktól és ne engedjétek, hogy keserves érzések lakozzanak a szívetekben, vagy teret nyerjenek az otthonaitokban! Szeressétek egymást, és mindenki próbálja meg elősegíteni a másik jobbulását, hogy ez jellemezze a családi körötöket, és a gyermekeitek ugyanezekből az érzésekből részesüljenek - akkor válaszként utánozni fogják a jó példátokat, és megtartják azokat a dolgokat, amelyeket otthon tanultak.¹³

Tanítanunk és gyakorolnunk kell az isteniség tantételeit a családunkban

Szülők, legyetek igazak, hogy a gyermekeitek megbízhassanak a szavatokban, hogy ha az apa vagy az anya mond valamit, azt mondhassák: „ha apa vagy anya mondja ezt, akkor az helyes, mert apa vagy anya mondta, és ők soha nem beszélnek mellé, és soha nem mondanak nekünk valótlanságot”. Ezt az érzést kell kifejlesztenünk magunk és a családunk között.

Továbbá tisztának kell lennie a személyünknek, az otthonunknak és minden dolognak. Édesanyák, ki kell fejlesztenetek a békesség szellemét a szívetekben; olyanoknak kell lennetek, mint Isten angyalai, telve minden erénnyel! És az apa bánjon jól az anyával! Vannak neki gyengeségei? Igen. De a neki [az apának] is. (…) Tegyétek vidámmá otthonotokat! Gyermekeitek pedig lássák, hogy ti szeretitek egymást, hogy ezzel az érzéssel nőhessenek fel, és ez a tantétel arra vezesse őket, hogy szeressék az édesapjukat és édesanyjukat. Ezek azok az érzések, amelyek felemelnek minket.¹⁴

Szoktatok imádkozni a családotokban? (…) És ha igen, akkor gépiesen végzitek, vagy pedig szerényen fejet hajtotok és őszinte vággyal kéritek Isten áldását magatokra és házatok népére? így kellene tennünk, áhítatos szellemet és Istenbe vetett bizalmat kellene kifejlesztenünk, Neki szentelve magunkat, az O áldásait keresve.¹⁵

Az Úr azt parancsolta nekünk, hogy tegyük rendbe az otthonunkat. Apostolok, cövekek elnökei és püspökök, megtettétek ezt a saját otthonotokban? Láttátok-e azt is, hogy a szentek megtették ugyanezt? Nyomatékosítottátok az embereknek, akikért felelősek vagytok, a tisztaság abszolút szükségességét, ha szeretnék elnyerni a Legfelségesebb áldásait és oltalmát? A farkasok nem figyeltek soha ravaszabban és jobban kiéhezve egy juhnyájat, mint ahogy az egyházközségeitek és cövekjeitek népét lesik azok, akik készen állnak arra, hogy elpusztítsák őket. Tudatában vagytok-e ennek a veszélynek, és megtesztek-e minden óvintézkedést ezzel szemben?

Szülők, ti magatok hűségesek vagytok-e teljesen az isteniség minden tantételéhez, és körbe veszitek-e minden biztosítékkal a fiaitokat és a lányaitokat, hogy megóvjátok őket a gonosz mesterkedéseitől? Tanítjátok-e nekik, hogy az erkölcsi tisztaságot mind a férfiak, mind pedig a nők becsüljék többre, mint magát az életet? Vagy tudatlanságban és járatlanságban hagyjátok őket, hogy olyan társasággal keveredjenek, amilyennel csak akarnak, a nekik tetsző órában, és hogy ki legyenek téve a csábító és az ő erkölcstelen mesterkedéseinek? Ezekre a kérdésekre nektek mind válaszolni kell, vagy a szégyenetekre és kárhozatotokra, vagy pedig az örömötökre és örök boldogságotokra. Tudnotok kell, hogy Isten azzal, hogy nekünk adja a drága áldásait, amivel rendelkezünk, megfelelő dolgokat vár cserébe. Azzal, hogy áldásokat kapunk, elkötelezzük magunkat. Ha ezeket nem teljesítjük, akkor elkerülhetetlen lesz a kárhozat.¹⁶

Szülők, jól bánjatok a gyermekeitekkel, Isten félelmében neveljétek fel őket; mert sokkal fontosabbak ők a számotokra, mint sok más dolog, amire figyeltek!

És ti, gyerekek, engedelmeskedjetek a szüléiteknek; tiszteljétek az apátokat és anyátokat! Az édesanyátok vigyázott rátok, és az édesapátok azt szeretné, ha jól élnétek. Felétek fordulnak a szívükkel, az érzéseikkel és a ragaszkodásukkal. Ne okozzatok fájdalmat nekik, azzal, hogy elhagyjátok a helyes tantételeket; haladjatok inkább az élet ösvényein! A szülők és a gyermekek, a férjek és a feleségek, és minden ember félje Istent, bízzatok Őbenne, és végezzétek el a szent vallásotok tantételeit, amelyeket Isten nyilatkoztatott ki a számunkra!¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Hogyan befolyásolja az otthonotokban uralkodó érzéseket a házasság és a családi kapcsolatok örökkévaló mivoltja? Miként segít neked ez a tudat abban, hogy jobb házastárs és családtag légy?
Mi olyat tehetnek a férjek és a feleségek, ami segít nekik megtartani a házassági szövetségeiket?
Hogyan taníthatják a szülők a gyermekeiknek az üdvözüléshez szükséges tantételeket? Hogyan segíthetnek a szülők azoknak a gyermekeiknek, akik esetleg lázadók vagy komoly hibákat követtek el?
Olvasd el a Példabeszédek 3:3—6-ot! Hogyan készíthetik fel magukat a szülők és a nagyszülők, hogy meghallják a Szellemet, amivel helyes tanácsokat adhatnak a gyermekeiknek és az unokáiknak? Hogyan segített neked a Szentlélek, hogy olyan döntéseket tudj hozni, amelyek jó irányban befolyásolták a gyermekeidet vagy az unokáidat?
Mit tanultál a szüleid példájából?
Olvasd el és énekeld el „Úr gyermeke vagyok” című himnuszt (Egyházi énekek 96. o.)! Miben befolyásolja az a tudat, hogy mi mindannyian Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, azt, ahogyan a gyermekeinkkel vagy a házastársunkkal bánunk?
John Taylor felhívta a figyelmünket a durva szavak és tettek ellen a családunkban. Hogyan védekezhetünk ezek ellen az otthonunkban?
Miért számít komoly bűnnek Isten szemében a házastárs vagy a gyermek érzelmi vagy fizikai bántalmazása? Hogyan lehet elkerülni a bántalmazó helyzeteket?
Hogyan fejleszthetjük ki a szeretet és a békesség érzését az otthonunkban? Milyen áldások érték otthonodat, amikor Isten Szelleme jelen volt? Hogyan találhatnak békességet az életükben azok, akik nem élnek békés otthonokban?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 127:3-5; Máté 18:1-6; 3 Nefi 18:21; T&Sz 68:25-28; 93:40-13; 132:19-20.

father and daughter reading — „Szülőkként Isten félelmére neveljük fel gyermekeinket, és tanítsuk meg nekik az élet törvényeit! Ha így tesztek, akkor békesség lesz a keblünkben, békesség a családjainkban, és békesség a környezetünkben.”